Pécs
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 24.
A második világégés végső szakaszába érkezett, szörnyű dolgok történtek a világban. Hazánk a német megszállás előtti napokat élte át. Ekkor jelent meg a „Dunántúl” 1944. március 10.-i számának „Színház” rovatában, „Csalóka szivárvány – Kiss Ferenc vendégjátéka” című kritikája a „szokásos” névtelenségbe burkolózva, „K” monogrammal.
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 29. rész
Egy olyan nemzetközi és országos hatású dalos-rendezvényen voltak túl, amely zenetörténeti jelentőségűvé emelkedett. Éreztek valami hasonlót a pécsi kortársak is, de sajnos – nem először az egyesület története során – rosszul reagálták le ezt a nevezetes eseményt a következő őszi-tavaszi évad során: hosszú tespedtség uralkodott el rajtuk.
Zöldáramra váltott a pécsi Körber
Az idei évtől teljes egészében megújuló forrásból származó energiával fedezi az áramszükségletét a Körber pécsi telephelye. A gépgyár további fenntarthatósági lépéseket is tett: munkavállalói részére létrehozták a város legnagyobb villanyautó-töltőbázisát és komoly beruházással LED-ekre cserélték az üzem világítótesteit. Idén pedig a szelektív hulladékgyűjtés hatékonyságának javítása bekerült a kiemelt vállalati célok közé.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 23.
Ha a „Dunántúl” (1911-1944) 1928. szeptember 23.-i számának „Pécsi színészek szerződései” címmel, szeptember 22.-i dátummal megjelent cikkét nézzük, annyit megállapíthatunk, hogy a pécsi színházbarátok tájékoztatására is sokat adott az akkori sajtó – még ha pontosításra is szorul utólag. De nézzük magát a cikk elejét.
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 28. rész
A nagysikerű 1886. évi pécsi országos dalos-rendezvény idején szintén ekkor tartotta az országos dalos szervezet a közgyűlését, és augusztus 15.-én fejezték be ezt is. A közgyűlés azt határozta hivatalosan, hogy a kormányzathoz fordul az egyesület az országos dalos-rendezvény előtt Bayreuthban, 1886. július 31.-én elhunyt Liszt Ferenc (1811-1886) hamvainak hazaszállítása ügyében, aki a Pécsi Dalárda tiszteletbeli tagja is volt.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 22.
A Dunántúl (1911-1944) 1925. december 25.-i karácsonyi számában „Színészhistóriák” címmel a kor közkedvelt országos és helyi színésze, Danis Jenő (József, 1886-1963) hosszú „történet-özöne” látott napvilágot, amelyben addigi pályájának érdekes élményeit jelentette meg. A színészi, rendezői tehetsége mellett „szépírói vénával” szintén megáldott Danis Jenőnk bevezetővel ellátott, (majdnem) egész újság-oldalra kiterjedő „élmény-tömege” második két történetét közlöm most. (Mivel a bevezető részt már előzőleg közöltem, ezt itt most nem ismétlem meg.)
Zománcok esti lámpafényben
Mind a négy – nemrég a Megye utcából áthelyezett – nagyméretű zománckép a pécsi Modern Magyar Képtárban olyan belső falakon kapott helyet, melyek az épület üvegfalán keresztül kívülről is láthatók, a leglátványosabban napnyugtakor a műveket megvilágító lámpafényben. Ez a megvilágítás visszautal egy 18. században népszerű múzeumi gyakorlatra, a vatikáni szoborgaléria görög szobrainak fáklyafénnyel való éjszakai megvilágítására.
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 27. rész
Az 1886. augusztus 15.-i jeles nap folytatódásaként a Majláth (a mai Kossuth) térre „helyeződött át” az események sodra. Az ideiglenese épített, fából készült dalcsarnokba előre megváltott belépőjegy mellett lehetett bejutni, olyan nagy volt ugyanis előzetesen az érdeklődés.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 21.
A Dunántúl (1911-1944) 1925. december 25.-i karácsonyi számában „Színészhistóriák” címmel a kor közkedvelt országos és helyi színésze, Danis Jenő (József, 1886-1963) hosszú „történet-özöne” látott napvilágot, amelyben addigi pályájának érdekes élményeiből jelentett meg négyet az első világháború kezdeti időszakából.
7 méter 20 centiméter
A Variációk a Színes városhoz – Zománcművészeti kísérletek a magyar képzőművészetben (1967-1972) című időszaki kiállítás (Pécs, Modern Magyar Képtár, Papnövelde utca 5.) kísérőprogramjaként a Baranya Megyei Fiúnevelő Otthonból (Pécs, Megye utca 22.) áthozva – gondos tisztítás és konzerválás után – a Modern Magyar Képtár állandó kiállításában helyeztük el Kismányoky Károly (1943-2018) alkotását.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 20.
Keresztény-konzervatív napilapunk, a már sokszor idézett Dunántúl (1911-1944) 1925. április 28.-i száma „Színház” rovatában talányosan homályos, homályosan talányos, „ff” szignóval jelzett „beharangozó” írás jelent meg „Darvas Lili Vendégszereplése.” címmel az előző nap esti bemutatkozásáról.
Henteshez, patikába és drogériába megy a kultúra!
Mivel a pandémia miatt jó ideje nem látogathatóak a kiállítóterek, Pécsett olyan meglepő helyeken bukkannak fel művészeti alkotások, ahol még a korlátozások idején is találkozhatnak vele az emberek! A Zsolnay Örökségkezelő NKft. formabontó akciójának címe: KÖZART – ahol csak lehet.
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 26. rész
A következő nap, 1886. augusztus 12.-e az első fontos nap volt a híres pécsi rendezvény történetében. Az országos szervezet közgyűlésére került sor elsőként délelőtt, ahol a betegség miatt igazoltan távollévő Bartay Ede (1825-1901) országos elnök helyett Follmann Alajos alelnök elnökölt. Megállapították a versenybe nevezett egyesületek dalárdáinak pódiumra lépési sorrendjét. Mint köztudott, a jubiláló Pécsi Dalárda nem nevezett, mivel akkoriban ez volt a „szokásjog” a mindenkori rendező énekkar részéről.
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 25. rész
Az 1886-os év legnagyobb országos és pécsi dalos eseménye a szerteágazó szervező munka után augusztus 11.-én kezdődött a vendégek és a versenyzők megérkezésével. Ha – Haksch Lajos (1862-1939) összegzése nyomán – számba vesszük az érkezetteket, vegyük külön azokat az énekkarokat, amelyek küldöttséggel, és azokat, amelyek testületileg képviseltették magukat.
In memoriam Dobos Lászlóné (1933-2021)
Írásunkban a napokban, 87 éves korában elhunyt közszeretetnek örvendő, kitűnő pécsi szolfézs-zeneelmélet-tanárnőre és karnagyra, a sokak által Ilka néniként ismert Dobos Lászlónéra emlékezünk, aki évtizedeken keresztül meghatározó alakja volt Pécs zenei életének és a pécsiek zenei nevelésének.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások