Tisztelt Olvasók!
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasóközönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot. A sorozat történetében folytatom azt a múltidézést, amelyben az Arcanum nevű, előfizetést igénylő Digitális Tudománytárban megtalálható helyi sajtóból is idézek, főként a Dunántúl és a Pécsi Napló napilapokból.
1942: Mezey Mária pécsi vendégszereplése
Mezey Mária 1946.
(Forrás: Fényszóró c. újság)
Ha az előző részben a „Dunántúl” (1911-1944) című napilap cikkeit szemléztem ebben a témában, most a liberális hangvételű „Pécsi Napló” (1892-1944) hasonló tárgyú írásait közlöm, amikor Mezey (Mezei) Mária (Viola Terézia, 1909-1983) vendégszerepléséről írok. Itt is meg kell jegyeznem, hogy a „Színház” illetve a részeként szereplő „A színházi iroda hírei” című rovatokat veszem sorra. Elsőként az 1942. május 16.-i számból idézek.
„Az (Beleznay) Unger (István)-társulat utolsó hete következik Pécsett. Búcsúzóul az igazgatóság szenzációs műsort állított össze. Csütörtök, péntek este és szombat délután Mezei Mária, a fővárosi színpadok ünnepelt sztárja lép fel a kétszázszor ment nagy prózai slágerújdonság, a ’Tűzvész’ főszerepében.”
Itt közölnöm kell Beleznay (Beleznai) Unger István (József, 1902-1963) színész, rendező, színigazgató személyi adatait.
Másodikként sorba illesztem az 1942. május 17.-i szám tudósítását. „Csütörtök és péntek este és szombat délután 5 órai kezdettel Mezei Mária szenzációs vendégjátéka a ’Tűzvész’-ben. Budapesten kétszázszor játszották, és jelenleg is műsoron van. Felejthetetlen művészi élmény.”
Lantos Ica
(Forrás: Hangosfilm)
Most pedig az 1942. május 19.-i szám következik a sorban. „Csütörtök és péntek este és szombat délután 5 órai kezdettel Mezei Mária szenzációs vendégjátéka a ’Tűzvész’-ben. Budapesten kétszázszor játszották, és jelenleg is műsoron van. Felejthetetlen művészi élmény.” Nem, nem tévesztettem el a szöveget, jól látják a kedves olvasók, hogy ugyanaz a szöveg itt is, mint egy nappal azelőtt!
Térjünk rá az 1942. május 20.-i számra. „Nagy és vidám est keretében búcsúzik szerdán este az (Beleznay) Unger (István)-társulat egy része, kik az utolsó előadásokban már nem vesznek részt. Pompás műsor keretében a legújabb és legmulatságosabb kabarészámok kerülnek színre.
Holnap, csütörtökön kezdi meg vendégjátékát Mezei Mária, a Pécsről indult nagy művésznő. Legparádésabb szerepét játssza el a ’Tűzvész’ című óriási sikerű színjátékban, amely a fővárosban 200-szor (sic!) került színre.
Csütörtök és péntek este és szombat délután 5 órai kezdettel Mezei Mária szenzációs vendégjátéka a ’Tűzvész’-ben. Budapesten kétszázszor játszották, és jelenleg is műsoron van. Felejthetetlen művészi élmény.
Már csak 5 nap az (Beleznay) Unger (István)-társulat idénye. Ebből hármat a Mezey Mária vendégjátéka tölti ki, három napot pedig, szombat, vasárnap és hétfőt a legújabb mulatságos operett, a Viharos szerelem Lantos Icával, aki a múlt évben a pécsiek kedvence volt.
A viharos szerelem szombat esti bemutató előadása kivételesen este fél 9 órakor kezdődik.”
Lantos Ica (1919-1987) személyi adatai vannak soron.
Kompóthy Gyula
(Forrás: Hangosfilm)
Az 1942. május 21.-i számban már hosszabb „beharangozó előzetes” kapott helyet. „Nagy művészi esemény Mezei Mária mai vendégjátéka” címmel. „A kivételes tehetségű művésznő, mióta Pécsről a fővárosba került, ezúttal először vendégszerepel legkitűnőbb szerepében, a Tűzvészben. Az izgalmas darab, mely Budapesten 200-szor került színre, s amelynek többi főszerepében Fogarassy M(ária), Perényi S(ári), Ladányi (Ferenc), Kompóthy Gyula, és Vincze (András) nyújtanak tökéletes alakításokat, teljesen új díszletben és igen gondos előkészület után kerül a pécsi közönség elé, és bizonyára itt is nem mindennapi sikert fog aratni.
Mezey Mária még holnap, péntek este és szombaton délután játssza el szerepét a Tűzvészben.
A délutáni megszokott közönségnek akar (Beleznay) Unger (István) igazgató kedveskedni akkor, amikor – egészen szokatlanul – ilyen nagyszabású vendégjátékot ad az utolsó szombat délutánon rendes esti helyárakkal, kezdete 5 órakor.
Szombat este nagy operett premier: Viharos szerelem. Lantos Ica, a közkedvelt szubrett primadonna vendégjátéka.”
Most pedig Fogarassy Mária (1919-1997), Kompóthy (Kompolti) Gyula (Géza, 1897-1968) és Ladányi (Ludeser) Ferenc (1909-1965) személyi adatai következnek.
Fogarassy Mária
(Forrás: Hangosfilm)
Az 1942. május 22.-i számban már előadás-értékelés is helyet kapott az ismeretlen „g” tollából, a „Színház” rovatban, „Mezey Mária vendégjátéka” címmel, előző napi keltezéssel. „Pécs, május 21. A színház ma este Keith Winter ’Tűzvész’ című színjátékát mutatta be, Mezey Mária vendégfelléptével. Az amerikai író angol tárgyú darabja semmi vonatkozásban sem időszerű. Témája szerelmi problémát bogoz, de nem old meg. Első felvonása a családi miliő (sic!) vontatott képét adja némi száraz angol humorral fűszerezve. A második felvonás ugyanilyen untató, és egy lépéssel sem viszi előrébb a cselekményt. Végül a harmadik részben bekövetkező tragédia megvilágítja az első fél órától tiszta helyzetet, s rámutat a különös asszony, Mariella végzetes egyéniségére, mely egy békés, boldog otthont gyújtott fel. Az író az egészre több szót és időt pazarol, mint amennyit megérdemel.
Az előadás tökéletes volt, a rendezés stílusos. Mezey Mária túl hideg, kimért, merev, gyújtó hatású, legfeljebb megjelenése, egyénisége nem. Szerepét minden átérzés nélkül játszotta meg, s különös dialektikája szinte furcsa volt.
Ladányi Ferenc, 1953 (Forrás: Nemzeti Archívum)
Fogarassy Mária meleg, bensőséges, őszinte, és így elhihető alakot formált a szerelmes, szenvedő feleségből. Perényi Sári ösztönös alakja találó volt. A kiváló együttesből Ladányi Ferenc magasodott ki erősen realisztikus játékával. Kompóthy (Gyula) és Vince (András) járultak még az előadás kifogástalanságához. A darabot a közönség nagyon vegyes érzelmekkel fogadta, s láthatóan unta.”
Tehát a „Dunántúl” kritikájával ellentétben mindenkit megdicsért – a darab és Mezey Mária kivételével! Amikor pedig a különös dialektusára (nem pedig dialektikájára!) utalt, nem vette észre, hogy hősnőnk Indiából érkezett a darabban! Ha ő így látta, akkor mit szólhatunk az alatta közölt „A színházi iroda hírei” rovat írásához. „Péntek este 8 órai és szombat délután 5 órai kezdettel kerül még színre a csütörtöki bemutatón frenetikus sikert aratott gyönyörű színjáték, a ’Tűzvész’ Mezei Mária vendégfelléptével. A nagy művésznő lenyűgöző alakítása annyira hatalmába ejtette a pécsi közönséget, hogy minden jelenete után percekig zúgott a tapsvihar…”
Mezey Mária, 1946
(Forrás: Nemzeti Archívum)
Akkor joggal kérdezhetem a mai olvasók nevében: Mezey Mária mégis olyan jól játszott, hogy frenetikusan ünnepelte a közönség, vagy nem? Akkor mégis nagy közönségsiker volt az előadás, vagy nem? Mégis mi a lap hivatalos véleménye?… Attól tartok, hogy mégsem „g” -nek volt igaza…
S hogy mégse így fejezzem be ezt a részt, utolsónak az 1942. május 23.-i írás következik. „Szombat délután búcsúzik Mezey Mária a pécsi közönségtől a ’Tűzvész’ főszerepében. A kiváló nagy művésznő eddigi fellépéseit zsúfolt nézőtér tapsolta végig, és a ma délutáni előadásokon mind azok, akik csak délután szoktak színházba járni, gyönyörködhetnek kiváló alakításában. Az előadás 5 órakor kezdődik. Rendes (nem felemelt) esti helyárak.”
Tehát így zárult Mezey Mária pécsi vendégszereplése 1942 májusában, az akkori színházi idény végén…
Hozzászólások