Szépirodalom – próza
Bölcseleti-misztikus próza – 13.
Téves utasítás – Semmi rendkívüli nem volt abban a késő őszi hétfő reggelben. A szokásos időben keltem, nem túl korán. Felhúztam a redőnyt, kinyitottam az ablakot és lenéztem az utcára, mint mindig. Borongós idő volt, szemerkélt az eső, ami miatt az emberek lehajtott fejjel jártak.
A maszk
Mint az alsó középosztály oszlopos tagja busszal járok. Körbevesznek az ismerős arcok, melyekhez rendszerint történeteket is gyártok. A kutyát sétáltató idősödő úr egészen biztos mérnök, özvegy, mert szomorú az arca, és sosem látok körülötte senkit.
Rohanva…
Egy Báthory utcai borozóból jön ki Dénes. Ő 30 éves, szőke, sportos fiatalember. Már három fröccsöt megivott, jó a hangulata, pedig erre nem lenne oka, hiszen ma délelőtt lett munkanélküli. Leszámoltatták, kitették, a pénzét is megkapta, a zsebében lapul százezer forintja.
Nemsokára elered az eső
Szentiványi Bence amolyan helyi híresség volt városunkban, de egymás közt az emberek csak Esősnek emlegették. Minden valamire való színi előadás köréje „épült fel”. Ha selyemfiút, királyt, hősszerelmest vagy bohócot kellett alakítani, csak az Esős jöhetett szóba.
Holnap előtt…
Napok óta köd ülte meg a völgyet, a köd magába ölelte a neszeket, az illatokat. A füveken és a bokrokon páracseppek csillogtak. Az eget nem látta már egy ideje, felhők szürkültek a világ fölött, a hideg éjszakákon néha előfénylett egy-egy csillag. B. alig mozdult el a félhomályos tisztásról.
2069 – Az évforduló
– Most kitalálták, hogy olvassák el a 2001: Űrodüsszeiát is – mondta Tom csak úgy mellesleg, miközben azokat a kicseszett műholdfotókat nézegette. – 2001-et?! – hüledeztem. – Hiszen az több mint százéves regény. Mit értenek abból a mai fiatalok?
Bölcseleti-misztikus próza – 12.
Az ítész – Bölcs remetének tartanak, pedig nyomába se érhetek néhai mesteremnek – nyugodjék békében. Mikor tanítványául fogadott, azt mondta, mozgalmas, kalandos, megpróbáltatásokban és fordulatokban gazdag életem oly sok tanulsággal szolgál, hogy jószerével bárki fordulhat majd hozzám tanácsért.
Akkor, amikor
A legféltettebb kincsem voltál és vagy is. Mit tegyek, hogy ezt érezd te is? Mit tegyek, hogy tudd, szeretlek és számíthatsz rám? Nem tudok változtatni azon, ami megtörtént. Beszélhetünk erről is, ha akarod. Kevés dologra emlékszem, lehet, hogy kevés dologra akarok emlékezni.
Péntek este
A Baross utca és a Körút sarkán, egy presszóban találkoztak ezen a késő őszi délutánon. A két testvér, pénteki napon – lévén hétvége – meg a munka is befejeződött, itt adott találkát egymásnak.
Szigorú őrizet
– A hatalom, fiúk, a hatalom! Hatalom – mindenek fölött! És mindenek helyett! – vigyorgott a kőfaragó, és nagyot húzott a láncon. Csörgött a lánc, csikorgott a csiga, talán egy hüvelyknyit moccant fölfelé az irtózatos kőtömb. A kőfaragó kezén két ujj maradt csupán.
Bölcseleti-misztikus próza – 11.
Időnkívüliek – Az űrhajó elhagyta a Földet, majd hamarosan a Naprendszert, aztán nemsokára a Tejutat. A vezérlőkabinban a három űrhajós kényelmesen hátradőlt az ülésén. – Cseppet se irigylem a földlakókat – szólalt meg a kapitány. – Szörnyű lehet az idő fogságában élni.
Találkozás
Simon Lajos a megbeszélt időben az Emkébe ment. Leült, kávét rendelt. Izgatottan várt. A lány késett. Újságot kezdett olvasni, amikor Erika megérkezett. Már az ajtóban észrevette, amint nőies mozdulattal betolta az ajtót maga előtt és nagyon kecses léptekkel feléje tartott.
Szabadesés
A zuhanás. Mindig az a legjobb. Amikor először ment, Lacinak hívták a srácot és Balázsnak a pilótát. A gép motorjai bömböltek, ha nem lett volna rajtuk a fülvédő, talán meg is süketülnek. 3500 méter, tandem. A férfi profi volt, a lány ezt kapta tőle születésnapjára.
Az oroszlánfog
A Kruger-park kapujánál életnagyságú faszobrok álltak. Fazsiráfok magasodtak a látogatók fölé, faorrszarvúk legelésztek a magas fűben. A néger öregasszonyt könnyű volt észrevenni: színes ruhát és egy óriási vörös turbánszerű kalapot viselt. Két faelefánt között ücsörgött az áruival.
Bölcseleti-misztikus próza – 10.
A múzsa árulása – Valószínűtlenebb helyszínt aligha tudtam volna elképzelni véletlenszerű találkozásunkhoz, mint a hagyományos őszi vásárt annak a történelmi emlékeiről is nevezetes kisvárosnak a szélén. Éppúgy elképedt, mint én, amikor találkozott a tekintetünk.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások