Szépirodalom – próza

Ezen az elmúlást sugalló, ám napfényes őszi délelőtt apa és fia avart égettek a kertben. Ahogy a fiú a fák elhalt részeiből összeálló, végtelennek tűnő színes szőnyeget söpörte össze, egy hangyaboly tűnt elő a száraz levelek takarásából. Szórakozásból először vizet engedett a rozsdás kerti csapból.

A lány, akinek nincs neve, a tenger fölött ül. Némán nézi a kavargó felszínt. Emlékszik rá, hogy régen az ő lelke is ilyen színes, bugyborgó kavalkád volt. Nem tudja, jobb vagy rosszabb volt-e ennél az ürességnél. Az aznap felhalmozódott összes érzése ott van a vödörben.

Mindig szerettem a fiammal csavarogni, kiszakadni a mindennapok megszokott útvonalairól, menni az orrunk után, és közben rengeteget beszélgetni. Már akkor is élmény volt, amikor a kis 3-4 évessel rendszeresen jártunk szemészetre, kontrollra. Ezt persze nem szerettük, de utána miénk volt a nap java része és oda mehettünk, ahová akartunk.

Mostanában egyre gyakrabban jutnak eszembe ifjúkorom történetei.  Ahogy Restár papa mesélte élete végéig a saját gyári történeteit a hajdani Kereskedelmi Gépgyárról, most én mesélem öregségem küszöbén konzervgyári emlékeimet. A kor értelmetlenségeinek egyike volt a brigádnapló, amibe be kellett írni többek között azt is, hogy a szocialista brigád tagjai milyen kulturális eseményeken vettek részt.

– El akarok menni Santiago de Compostelába. Gyalog. Amikor először hallottam róla, fogalmam sem volt, melyik féltekén van,miért tódulnak oda az emberek, mire való az egész hercehurca, amit nagy garral zarándoklásnak neveznek. Mégis úgy döntöttem, hogy útra kelek.

Obed már tudta, borzalmas napja lesz. Mikor megérkezett a reptérre, lepillantott, akár egy óvatlan hegymászó, s a mélység megpecsételte a sorsát. Ha lenézel, elnyel a pokol. Figyelmetlenségéért rögtön meg is fizette az árat. Ott volt, élesen és kegyetlenül, mint egy üvegszilánk, mely egyenesen a lelke mélyébe vágott.

1977 kora nyarán, fiatal házasként Budapestre költöztünk a férjemmel. Ő korábban a kedvemért megpróbált Salgótarjánban élni, de született pestiként az neki nagyon idegen terep volt. Nem találta a helyét, és gyakorlatilag belebetegedett. Fizikailag, lelkileg egyaránt. Így született meg az elhatározás, hogy költözünk.

Életem filmjének főszereplője, K.A., a múlt században, Mohácson született, magyar állampolgár, nagy örömmel vette tudomásul, hogy a fejlődés elérte a Budapest Keleti Pályaudvar legkisebb helyiségét is.

A közönséges vakond vagy régiesebb nevén vakondok (Talpa europaea) az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a vakondfélék (Talpidae) családjába tartozó típusfaj.

Úgy tartják, a reggel, az újrakezdés ideje. Ezekben a korai órákban rendszerint üres a kis lezuttyant sarki presszó a maga húsz négyzetméterével, pár hervadt, parányi asztalával, ahol zavartalanul lehet jegyzetelni egy csésze tea, vagy egy habos kávé mellett. Persze, ez nem mindig van így.