Szépirodalom – próza
Álomnapló (részletek) – 72.
Otthon vagyok a szülői házban, apám, anyám még élnek, a konyhában beszélgetnek. Örülök, hogy köztük lehetek, testvéreimről és a nagyanyámról kérdezek. Mindenki jól van, mondja anyám, nagyanyám még alszik, nemrég kapott injekciót az asztmarohama miatt. Várja meg, lassanként felébred, biztos örülne nekem. Sietek, még az ebédet sem várom meg, mert mindjárt indul a buszom Dombóvárra. Megölelem szüleimet, anyám még kikísér a kapuig, nehezen válunk el, de mennem kell.
Vacak Vackor és a keksz
Déli pályaudvar, tele piros, sótartóra emlékeztető műanyag székekkel, amelyek annyival különlegesebbek, hogy nincs igazán súlypontjuk, na meg egyensúlyuk. Soha fel nem boruló székeknek hirdették. Háttal egybeforrasztva, hogy az emberek különállóságát szolgálja.
Álomnapló (részletek) – 71.
Terhes vagyok, csodálkozom is az állapotomon, hiszen erősen élemedett korban vagyok. Nem tudom, hogy közöljem a családommal a hírt. Mit szólnak fiaim, unokáim az új jövevény érkezéséhez. Talán felvetik, hogy nem kellene megszülnöm őt, ennyi felelősségtudat lehetne bennem, hiszen fel kell nevelni, segíteni, taníttatna önállósodásáig.
Szingli, avagy egy gazdag pasi hátulütője
Nőkről lévén szó, nem szoktam általánosítani olyanformán, hogy buta libák, vagy tyúkeszűek, elsőre is mert gavallér férfi ilyen szavakat nem használ, másrészt pedig ők sem mind egyformák, mármint intelligencia szempontjából, bár így vagy úgy, a végén mindenik ráhibázik.
Mackó járt a Börzsönyben…
Apa hallgatott ebéd közben. Csak a kávénál töprengett oda anyának egy halk mondatot: – Azt beszélik, medve jár a környéken.
– Medve?
– Medve.
– Itt még sose járt medve.
Álomnapló (részletek) – 70.
Vaszaron kóválygok, sok régi ismerőssel találkozok. Gimnáziumi osztálytársaimmal ölelgetjük egymást, örülünk, hogy élünk még. Később, mintha kórház folyosóján ülnék, és egy régi ismerős maszkban közelít, vállamra hajtja a fejét és zokog. Panaszkodik, hogy még lány, egyetlen udvarlója sem szeretné feleségül venni. Vigasztalom, mivel kedves, jó ember, bizonyára megtalálja a párját.
Álomnapló (részletek) – 69.
Vándorlok ismeretlen szürke emberek között, de fogalmam sincs, hogy miért és hova tartok. Egy tágas teremben ismerős arcokat fedezek fel. Itt van kedvenc orvosom, aki másfél évtizede gyógyítgat. Ő is észrevesz engem, áttöri magát a beszélgető tömegen, és kedvesen a fülembe suttogva kér, hogy vonuljak egy néptelen, üresebb sarokba.
Elszórt halottjaink
Már az ezerkilencszáznegyvenes éveket írtuk, amikor az Ural szomszédságából visszavezényelték Tóth Ferenc katona, lovas századost. Meglepetésként érte, hogy már nem előre kell menni, hanem lassan visszavonulunk. Ez a visszavonulás némi reményt adott számára, hiszen visszafelé egyet jelentett a hazafelé iránnyal.
Az aktív pihenésről
– Hurrá, holnaptól szabadságra megyek, doktor úr! Szinte el sem hiszem, hogy ennyi zűrös, reggeltől estig tartó robot után végre alaposan kipihenhetem magamat. – Robot? Hogy oda ne rohanjak! – Á, mit tudjátok ti, doktorok.
Lőrinc aranyai
– El akarok mesélni neked valamit, de nem tudom, hogy kezdjek bele. Segíts! Kérdezzél valamit!
– Mondd, mit akarsz elmesélni?
– Eh, egyszerűbb, ha elmondom, magadtól sose fogod kitalálni!
– A te észjárásodon, Lőrinc, nehéz eligazodni!
Álomnapló (részletek) – 68.
Magányosan sétálok, egy hatalmas dombról nézek le a völgybe, érdekes módon felismerek egy baranyai hostelt, sőt a kertben hajlongó idős szomszéd nénit, aki már fél évszázada halott. Örülök, hogy élőnek látom, le is kiabálok neki, ő néz felfelé, kezét a szeme fölé emelve, de nem lát engem, ezért újra dolgozni kezd. Mintha krumplit szedne a földből, azokat kupacokba hordja, hogy azt majd gyermeke hordja be zsákokba töltve.
Visszatérő motívumok
Hajnali négy óra. A vastag hótakaró mozdulatlanná szögezi az út menti fákat, s két oldalt, még minden ablak sötéten ásít a házfalakon. Személyre szabott álmok nyomasztják őket, s a kihűlt kályhák nem szárítják föl sem a könnyeket, sem a didergő izzadságfoltokat.
A kívánságfa
Ez a kívánság nem poshadt meg a többi száz mellett, ez folyamatosan és kitartóan világított. Próbálta kicsikarni a sorstól hisztivel, erőszakkal, bűbájjal és fondorlattal, de hasztalan, nem adta a természet. Nem törte meg a sikertelenség.
Látogatóban a zöld bölénynél
Most észak felől indult neki a hegynek. A hegyek észak felől sötétebbek, mohosabbak és meredekebbek. De meg kevesebben is járnak errefelé, távolabb esik a városoktól, a vasúti fővonaltól. És kisvasúttal döcögni jó, a tömegből kimenekülni jó.
Feszített víztükör
Néha olyan érzésem van, mintha egy gyorsuló liftben szorongnék sokadmagammal, az pedig megállíthatatlanul zuhanna valahova. Csupán a számok villannak emelkedő rendszerben. Lám, már el is hagytam a negyvenet, aztán az ötvenet, majd villámgyorsan a hatvanat!
Partnereink
