Szépirodalom – próza
Sostenuto
Vörös vásznak lógnak az utcákon, főleg azon az egy utcán, a Rombolók útján, széles, már-már mozgalmi utca, a zászlótartókban rudak, a rudakon vörös vásznak. Zászlók. Lobogók. Vörösek. Mint a hús. Azt is mondom a politikai tisztnek a kihallgatáson, hogy a vörös zászló a forradalmi munkásosztály szimbóluma.
Tessék-lássék
Apám haját fújta a szél. Azt a Che Guevara-i loboncot nem is lehetett nem fújni. Akkoriban nem volt szél a talpán, amely ellenállt volna a kísértésnek. És így – szélfútta hajjal, a szája sarkában lezseren lógó cigivel – meglendítette a baltát. A hasábfa szabályszerűen repült ketté a tuskón.
Azok a fura svédek (2.)
Uccu neki, szaladjunk! – A kaviccsal borított, kisebb város méretű parkoló magányosan, üresen várakozik a következő napra. A helyszín Sälen, egy aprócska falu, valahol Svédország szívében. Itt egész évben semmi sem történik, mégis a svédek szívét ez az eldugott, apró falucska igazán meg tudja dobogtatni. Éjfél körül jár az idő.
Álomnapló (részletek) – 26.
Valahol tenger vagy Balaton partján keresek napozásra alkalmas helyet, mert a barátnőm is megszólt, hogy tejreklámnak is megfelelnék, olyan fehér a bőröm. Viszek a felhőtlen pihenéshez szükséges kellékeket magammal, plédet, napernyőt, olvasni – enni és innivalót, meg különböző kencéket.
Két öreg fickó találkozása
A nyolcvannégy éves Péter már olyan „szökőév”-szerűen jött le a lakásából. Az asszony az utóbbi években csak Péternek szólítja, esetleg Papának: – Péter ne csoszogj! Péter, magad után húzd le a vécét, ne nekem kelljen ezt mindennap megcsinálni! Papa, mossál fogat!
Álomnapló (részletek) – 25.
Vaszari házunk mintha Szentendrén lenne, egy szűk, sötét sikátorban. A kapu előtt sokan ácsorognak, várnak valamire. Kérdezem is mi ez a nagy gyülekezés nálunk, valaki azt mondja, hogy itt olcsón lehet régiségeket vásárolni. Futok be a házba, anyám hangját hallottam éppen a Jézus- képre alkuszik egy lefátyolozott arcú idősebb nővel
Fürjes Péter, a kukás
Ott állt a nagy szögletes kuka mellett. Az Aradi utcában. A tetejét teljesen felnyitotta és derékig behajolt, úgy kotorászott benne. A bűz, s különböző ételmaradékok szaga, illata változó módon mardosta orrát. De ellenállt, a cél fontosabb volt mindennél. Találni valami olyan dolgot, eszközt, amit majd pénzzé lehet tenni.
A remete
Történetünk az 1700-as évek elején kezdődött Németországban, ahol ugyanolyan erővel tombolt az antiszemitizmus, mint a további évszázadok során oly gyakran. Egy zsidónak, aki nem tartozott az elithez, netán éppen olyan szegény volt, mint az átlagember, akkoriban kötelező volt az út bal oldalán, arcát a házfalak felé fordítva közlekednie.
A biztos valuta
Szabó Tamás azon a délutánon azt hitte, hogy végre itt a tavasz. Ha csak egy hajszálnyival lassabban hajtott volna bele a szentkútpusztai kanyarba, akkor nem csúszott volna meg a Zsigulival, és nem kötött volna ki az árokban. Joggal kérdezheti bárki: mi közünk a – számunkra – vadidegen Szabó Tamáshoz.
Azok a fura svédek (1.)
Pertuban a svéd királlyal – Kedves Barátaim a HHH-n! Személyesen nem ismerjük egymást, mégis már csapattagnak érzem magam. Fogadjátok szeretettel a svéd furaságokat! Kizárólag a HHH olvasóinak írtam. Csak úgy. Ez az első rész, folyt. köv. Jó szórakozást!
Aranka elment
1981 nyarán végre bevezették a vizet a házba, és elkészült a fürdőszoba is. Róza felnőtt éveinek első fürdőszobája. A kádban fürödni több éves lavórozás után maga a mennyország volt számukra. Korábban a távoli kútról hordta a vizet, két vödörrel, amikből a víz egy része, míg hazaért velük, kilötyögött.
Álomnapló (részletek) – 24.
Hosszas keresés után sikerült családi házba költözniük B. fiaméknak, mivel a gyerekek nagyon ragaszkodnak a megszokott szép kis lakáshoz, a csendes, rendezett óhegyi környékhez, rábeszélnek, hogy költözzek ide a négyemeletesbe az igénytelen koszos tízemeletesből, az ő lakásukba. Biztos, hogy idejutottam, mert a verőfényes kisszoba ablakából szemlélődök a negyedik emeletről.
Szabad lélek
A faluban lakott egy hatvan év körüli férfi. Szép magas ember volt, ősz hajjal és egy zöldre festett férfi kerékpárral. Ez elválaszthatatlan volt tőle. Így volt kerek, egész. Mindenki csak Sanyinak hívta. A falu szélén, egy piros cserepes házban lakott, ott élt már vagy öt éve.
Vizsgázunk és félünk
Úgy érzem, hiba volt reggel meginni azt a kávét. Hányingerem van, remeg a kezem és az agyam összes vészgombja azt üzeni, hogy menjek haza. Nem állok én még erre készen. Pech, hogy senki nem kíváncsi arra, hogyan érzek. A nadrágomba törlöm a kezemet, mély levegőt veszek és elnyomom a sötét gondolataimat.
A csapda
A fantomkép még friss volt a kezében, az egyetlen szemtanú, aki finomíthatott volna a grafikán, haldoklott. A rajzról egy boszorkány nézett rá, egy igéző, ellenállhatatlan szépség, a sátán szeretője, a Fekete Özvegy! Rendelt magának egy kávét és visszagondolt az elmúlt hónapok eseményeire.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások