Szépirodalom – próza
Via Giorgio de Chirico
5. Mintha kiszálltam volna a megszokott világból… Szögletes, merev színfoltok és kontrasztjaik lepték el a tájat, és egy térre vezettek. Fakó, koszos, okkersárga-változatok, és ugyancsak fakó sötétbarnás, földszerű, geometrikus pacák, sokszor kaotikus rendetlenségben pásztázták át azt a világot.
A szélharang
Amikor megérkeznek, első dolguk, hogy a szélharangot kiakasztják a nagy diófa legalsó ágára. A halkan csilingelő hangszer egész nyáron innen szemléli a kertet és lakóit. A nagy diófa már öreg, árnyéka több mint diója, a mókus mégis ezt a fát szereti.
Igaz mese nőkről, férfiakról, az életről
Soha nem értettem a férfiakat, az ő világuk teljességgel ismeretlen felségterület volt a számomra! – sóhajtotta Róza, és tovább mesélte barátnőjének, Zsuzsinak a régi történetet. Arra próbált rájönni, akkor már hetek óta, hogy miért maradt végül egyedül.
Vasárnapi csendélet
Nagypapa már elszunyókált. A pokróca – a ló majd csak jövőre kapja meg – a konyha döngölt földjére csúszott. A kandúr álmában dorombolt rajta. A keresztgerendáról a házi egér bámészkodott lefelé, aki két éve, hogy idehozta a ritkaságszámba menő albínó menyasszonyát.
Via Giorgio de Chirico
4. Egy kis séta az ember alatti világban – Mostanában egyre többször álmodtam rémes dolgokról, emberekről, thriller-szerű képek villództak át fáradt agyamon. Azt mondják, hogy ezekre a dolgokra legjobb a séta… Hosszú szép nagy séták valahol a szabadban…
Holtomiglan-holtodiglan
Ők voltak az eszményi házaspár a rokonok és ismerősök szemében. Mindenkor a kölcsönös tisztelet és megbecsülés hangján szóltak egymáshoz maguk között is, sohase vitatkoztak, nem is élcelődtek egymással. Ha valamiben nem értettek egyet, mindkettejük készségesen engedett.
Királylányos mese
Történetünk abban az időben játszódott, amikor hármas szövetség élt az Öreg Királyok, az Ifjú Lovagok és a Rettenthetetlen Sárkányok között. A szerződést hét pecsét és egy különleges, megtörhetetlen bűbáj védte.
Sok kis malac
Már este volt, amikor Regős Péter hazaért a napi fuvarból. A helyi téesznél dolgozott, mint sofőr, de a gazdaság kölcsön adta a tejipar itteni cégéhez. Reggelente ő gyűjtötte be a tejet a környező gazdaságokból. Ezen a gépkocsin, mint sofőrök, ketten voltak.
Kellemes pihenést!
A szuperszonikus tengeralattjáró nesztelenül hasította az óceán vizét. Utasai gyönyörködve merültek a víz alatti táj szépségeibe, megbámulták a bíborszínű tengeri rózsákat, az ablakokon bekukkantó halakat, aztán nyugovóra tértek. Éjfél körül úszóhártyás, szigorú tekintetű vámőrök özönlöttek a hajóra.
Via Giorgio de Chirico
Közöny és undor… Ez lehetett etikájuk, szeretet helyett ezt sugározhatták, mint a csernobili reaktor-maradványok. Nem ismerték a bűnt, mert bűn volt minden percük. És itt, a vég végén, gép-maradványokká lettek. Az önmagukat lelküktől, tudatlanságukban tudattalanul megfosztottak végső sorsára leltem volna itt rá?
A delfinek várják az őszt
Mielőtt autóba szálltak, Donát fölnézett az égre, aztán felsóhajtott: – Látod, a gesztenye mind barna már, a juhar levele is vöröslik! Viola persze látta mindezt, de egy tucat barnult gesztenyelevélért se késleltette volna az utazást. Elhelyezkedtek a kocsiban, Viola bekapcsolta a légfrissítőt.
Róza gyásza
Elment az utolsó lovagok egyike. Róza utolsó szerelme, akit akár utolsó utáninak is tekinthetne, bár tapasztalatból tudja, hogy még az utolsó utáni után is előfordulhat vele, hogy váratlanul beleszeret valakibe. De már nagyon vigyáz, hogy ez ne forduljon elő vele.
Mindig csak pozitívan!
„Aki képességeiben bízik, nyer. Aki nem képes napi módon legyőzni a félelmet, még nem tanulta meg az élet első leckéjét.” (kínai mondás) Z. Gábor az érettségi után a villanyszerelő szakmát tanulta meg. Apját követte ebben a szakmában, hiszen már gyerekkorában az „öreg” vitte magával a helyszíni szerelésekhez.
1110
Nyolcévesen jutottam el először a tengerhez. Hajnali kettőkor indultunk a kék Skoda 120L típusú személygépkocsinkkal, a jellemző termosztát-probléma miatt végig bekapcsolt fűtéssel. A letekert ablak nem sokat segített, bár az út elején legalább nem tűzött ránk a nap.
Via Giorgio de Chirico
Még nappal is rettenetes volt a tompa árnyékoltság. Az utcákon nem világítottak a lámpák. Égett krumpli-, és hullaszag keveredett a levegőben. Az emberek összevissza futkostak, sokszor feldöntötték egymást. Mintha patkányvárosban lettem volna. Labirintussá változtak az utcák.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások