Szépirodalom - próza Archives • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2672

Ház patinás lépcsősorral

Még ma is azzal áltatom magam néha, hogy egy rossz álom volt, holott tudom, korántsem ez a helyzet. Amikor megvettem a házamat a város keleti részén, az eladó külön felhívta a figyelmem az udvari lépcsőmre, ami az utcaszintről vezet le a bejárati ajtómig.

Az alku

Hiába bujkált előlem, tudtam, hol fogom megtalálni. Csak ki kellett várnom a harmadik holdtölte napját. Akkor hetekre felköltözik a présházba, oda vonul el egyfajta számkivetettségbe, lelki megtisztulásra. Akárcsak én egykoron. Kissé kimelegedtem a kora tavaszi napsütésben.

Létmorzsák (részletek)

Elég furcsán fest a XXI. században, hogy egy korombeli nő ennyi mindent kihagyhatott, elmulasztott, vagy mániákusan kitagadott az életéből. Ezeket hajtogatom, a tehetetlenségeimen csodálkoznak barátaim meg az ismerőseim; hogy biztosan nem ide, ebbe a korba készülhettem, csak elvétette dolgát az Isten, és a Ratkó-korszakba dobott, hagyott, felejtett, innen vágyódhattam vissza a könyvekből, filmekből sejtett, felületesen megismert múlt korokba, ahol nem vesz körül ennyi idegen kütyü, gép, kihívás, – bár elképzelhető, hogy nyugtalan, kíváncsi vénám azokból is elvágyódásra késztetne.

Csak így tovább…

A nagy kék eget elcsúfítja az a halvány, pimasz kis felhő. A több hektáros park virágoskertjében elhervadt vagy három rózsa, és mintha ma reggelre a madarak is berekedtek volna. Meghalt az ismeretlenség burkába rejtőző világhírű sztár, elcsavargott egy tucat cica.

Dióskalács mazsolával

Megigazította feje alatt a vízzel telt kólás palackot és megszólalt:
– Úgy megkívántam egy finom, foszlós kalácsot…
– Akkor vegyél magadnak – így a társa.
– De én diósat akarok, jó kétujjnyi töltelékkel.

Kedvcsináló kecskesajt

– Madzag! – Blöki! A két férfi rárohant egymásra, fejüket a másik vállgödrébe mélyítették, tenyerükkel egymás hátát püfölték, talán még borostás képüket is összefenték. Eltartották maguktól a másikat, aztán újra keblükre vonták a rég látottat.

A sors

Bús zene töltötte be a kertet, az emberiség szívbe markoló keserű dallama. Mindenki úgy tett, mintha nem hallaná. Az élő szélben, a tejóceán morajlásában bíztak, hátha elnyomja a fáradhatatlanul átszivárgó hangokat. Mindenki halkan tette a dolgát.

Titok

Kedves Barátom! Bizalommal kereslek, tudom, számíthatok Rád! Lesz ez az évforduló, tudod, amiről az imént telefonon beszéltünk! Nem részletezem. Tisztelettel kérlek, írj nekünk két flekknyi értekezést e témáról szeretett lapunk, a Titok számára!

Az önvezetők

Az úgy volt, hogy az önvezető autóm egyszer csak felkapta a hűtővizet, mert egy másik önvezető autó nem adta meg neki a jobbkéz-szabályt, vagy micsodát, erre utána eredt, hogy majd jól beolvas neki, hiába mondtam, hogy talán nem kellene balhézni, inkább menjünk haza.

Olvadáspontig hevítve – 2.

Mecseki a művezető irodájából jött. Messziről lehetett látni az arcán, történt valami. Széles mosollyal sétált végig a műhelyen. Balogh vette észre először. – Mi újság, pajtás? – kérdezte kíváncsi arccal. – Most mondta a főnök, megyek hegesztő tanfolyamra! – Micsoda? – Hegeszteni! – egy kis szünetet tartott, majd folytatta: – A tanfolyam a jövő héten indul!

Variációk egy témára

Valaki azt mondotta: a tükröt azért találták ki, hogy ne csak másokon nevessünk. De mi van akkor, ha ezt a bizonyos tükröt azok a mások tartják az arcunk elé? Az iskolaigazgató – tanári szemmel. Arcvonásai energikusak, egész lényéből fölény és méltóság árad.

Halak pásztora

Hurrá, nyaralunk! A nyaralás első napja a barátságos kisvárosban, különleges pillanat, vissza nem térő hangulat. A város afféle átmenet a nagy-kisvárosok és a kis-nagyvárosok között, él és lüktet itt a határ közelében, csöndje és zaja éppen annyira van, amennyire egy városban muszáj lenni csöndnek és zajnak.

Olvadáspontig hevítve – 1.

Az utcán futott össze a két testvér. Üdvözölték egymást. Ernő a CBA-ba indult valami vacsoráért. Tamás, a bátyja, csak úgy dolga végeztével, minden cél nélkül őgyelgett a városban. Ez a kora tavaszi, esti szürkület olyan furcsa vöröses fénnyel színezte meg a nyugati égboltot. A város főutcája lármás volt, az emberek jó kedvvel sétáltak.

Esztergomi mozaikok (részlet)

Családom története ezer szállal kötődik Esztergomhoz. A Trexlerek, édesapám ősei, német földről érkeztek a Duna melletti kisvárosba, ahol szorgalmas földművesek, mesteremberek lettek. Üknagyapám még szívesebben beszélt németül, mint magyarul.

Gikszer

Végül is ki a rosseb lökte ide erre a helyre, mint a darts, úgy fúródott bele a sorsába, hiába a vonzódása irodalomhoz, zenéhez, egy busz jutott végül, hogy döcöghet rajta és tekerheti azt a karikát, nyelheti a szmogot. Közben Bartók 2. szonáta, SZ 76., zongora-hegedű.



Archívum

Hozzászólások

DISQUS