Szépirodalom – próza

Nem bocsátottam meg azoknak, akik súlyos bűnt követtek el ellenem annak idején, a bosszúvágy azonban rég kialudt bennem. Oly sok idő elteltével, az öregkor küszöbén immár, kíváncsiság ébredt bennem a sorsuk iránt, bár valamiért azt gyanítottam, hogy már egyikük sem él. Meglehet, csak azért, mert a lelkem mélyén azt kívántam, hogy így legyen.

Mondhatom, egészen jól éreztem magam a kirakatban. Minden létező hiúságomnak kedvezett. A tulajdonos jó ízléssel áldatott meg. Kiváló minőségű kelméket rendelt, remek varrónőt alkalmazott, s kitűnő érzéke volt a divathoz. A kirakat közepén álltam. Testem csinos, alakom fess, frizurám tökéletes.

Az író negyvenes éveinek a közepén járt, mikor eljuttatta első könyvének kéziratát egy kiadóhoz. Hosszú heteken át várta hiába a visszajelzést, mígnem egy napon a sajtóból értesült, hogy leégett a kiadó szerkesztősége, teljes berendezése a tűz martalékává lett, a leadott kéziratokkal együtt.

Teiresziászt várta ebédre Zeusz és Héra. Az asztalt szépen megterítették, a tányérokat, melyeket egymás fejéhez vágtak, a lányuk, Hébé már feltakarította és másokkal pótolta. — Na, most már elmehetek a randimra? — kérdezte az anyjától. — Még egy kis nektárt csepegtess ide, azután mehetsz — nyújtotta poharát a tehénszemű.

És ezután összegyűjtöttem minden filléremet, még vártam egy jó véreredményre, mert ez a játék vérre megy, végre összeválogattam az álmaim ruháját, hagytam, hogy hajamat összekócolja a szél, a zenénket ezernél is többször végighallgattam, pontosabban ezt a zenét én választottam ki, de úgy gondoltam, neked is fog tetszeni,

A komód tetején álló régi óra nem sietett, nem késett, sok-sok évtizede mutatta már a pontos időt. Az egykori mester nagy szakértelemmel és gondossággal rakta össze a szerkezetet, a kisebb és nagyobb fogaskerekeket, rugókat, mutatókat, számlapot, majd az egészet egy fémkorongba, egy üveglap mögé tette.

Volt egyszer egy ember. Már első ránézésre látszott, hogy nem akarod tovább nézni, s mégis mindenki képtelen volt elszakítani róla a tekintetét. Ha végigment az utcán, az emberek utána fordultak, majd lehajtott fejjel, rettegve továbbsiettek, próbálván úgy tenni, mint akik soha nem jártak ott. Egyszóval igen különös szerzet volt.

Egyik író ismerősöm egy korábbi beszélgetésünk alkalmával alkotói módszerének rejtelmeiről szólva elárulta, hogy a szereplői egy bizonyos idő után, pontosabban, amikor már – a saját szavaival élve – lendületbe jött a regény, kezdenek önállósulni, és csakhamar átveszik az irányítást a cselekmény bonyolításában,

Interferencia. Tensz. Vízalatti sugármasszázs, gyógymasszázs. A már megszokott csomag. A lényeg, hogy használjon. Fájó derekam, vállam, lapockám kicsit fellazuljon. A rászánt idő, költség hónapok múlva fog megtérülni.

Kopogtattak. Résnyire nyílt az ajtó, Ő már rég tudta, hogy jobban nem tárja ki. Kinyújtotta a cilindert, belehelyezte a kulcsot. Még a jobb időkből. Aztán másik kezével kierőszakolta a résen át a vödröt, benne a gumilepedőt. A rosszabb időkből. Te persze nem tudhattad biztosan, de számíthattál rá. Sejthetted.