Szépirodalom – próza
Ez a 35-ös járat Misina-tető felé
Egyik nap unottan ülök a pécsi buszon. Az utastájékoztató monotonon mondja be a megállók hivatalos neveit. Ekkor gondolatban játszani kezdek: mi lenne, ha minden megállónak adnék egy személyes, alternatív nevet, egy olyan szubjektív elnevezést, amire az adott megálló emlékeztet a múltból.
Lejt az út felfelé
Azt mondják két nagy tragédia van az életben, ha megkapjuk, amit akarunk és ha nem. Folyton szeretnénk valamit. Megbecsülést, egészséget, szeretetet, a jó után jobbat. Még a csendben is akarunk, a meditációnk alatt megállítani a gondolatainkat, kívánjuk a megvilágosodást, a Nirvána megfogalmazhatatlan és felfoghatatlan állapotát.
Kaleidoszkóp
Nézőpontok dinamikus játéka, amelyben minden apró mozdulat által egy egészen új kép tárul elénk. Egy parányi test, benne milliónyi apró sejt, szerv, érzés és gondolat szakadatlan körforgása. Maga az élet. Ahogyan a kaleidoszkóp fényes gyöngyei, testünk, lelkünk és szellemünk is minden nap mozdul, formálódik.
Én, Petrozsényi Nagy Pál
Egészségem javulásával megjött az étvágyam. Nagyszerű, ugyanakkor újabb dilemma, mert hogy lehet jóllakni egyetlen diétás ebéddel, úgyhogy reggelire és vacsorára is maradjon? Szégyellem bevallani, de már csak bevallom, hogy ugyancsak összefutott a nyál a számban, amikor elképzeltem Zsolti családját néhány méterre tőlem a vasárnapi ebédnél.
Magyar vagyok
Zsófi nem akarja ezt az egészet. Ideges, feszült, szabadulni szeretne a fellépés, a kimondásra váró szavak néma súlya alól. Nemet kellett volna mondania, amikor a tanárnő hetekkel korábban felkérte a műsorban való szereplésre, mégsem tudta megtenni: jó volt érezni, hogy szükség van rá, hogy számítanak rá.
Tizenhét kérdés
Ha elképzelem Virginia Woolfot, ahogy reggel kontyba tűzi a haját és cigarettára gyújt, ha újra és újra meghallgatom Chopin Spring Waltzát, ha csapdába csalok egy galambot a parkban és az asztal lábához kötözöm, akkor visszatér hozzám az univerzumban cikázó, ámde engem elkerülő ihlet?
Egy tábla csokoládé
Alig kapok levegőt, miközben felkapaszkodom a buszra. A szívem most fog kiugrani a mellkasomból. Talán jobb is lenne, ha elterülnék itt a koszos padlón a hunyorgó lámpák alatt, és soha többet nem kéne az utolsó járattal hazamennem. Ezredszerre is megfogadom, hogy nekiállok új munkát keresni. Talán holnap, rögtön ébredés után…
Durcoska, a szabad malac
Déneske és Durcoska valójában jól éltek, semmi gondjuk se volt, sőt a ház népe még arra is vigyázott, hogy mozdulniuk se kelljen. Ha csak a fülük hegyét megbillentették, már öntötték elébük a finom, langyos és zsíros moslékot, tele zamatos asztali maradékkal és ízes konyhai hulladékkal. Nekik más dolguk nem is volt.
Bölcseleti-misztikus próza – 1.
Egy ködös késő őszi reggel egyszerre csak felismertem, hogy a pusztulás felé sodródom, hogy lassan felemészti testemet az önként vállalt nélkülözés, a mind gyakoribb, hosszabb és szigorúbb böjt, a mind kíméletlenebb önsanyargatás, amivel enyhíteni tudtam – ám egyre kevésbé – az együttérzésből és szánalomból fakadó fájdalmamat.
Én, Petrozsényi Nagy Pál
Következő célkitűzésem a gyomorműködés normalizálása. Már a pszichiátrián megfigyeltem, ha egyszerre túl sok folyadékot fogyasztok, abból többnyire hasmenés lesz. Erre kisebb adagokra osztottam be a napi 1,5 liter folyadékot (többet az istennek sem bírtam meginni), és volt hasmars, nincs hasmars.
Levél a karanténtól
Kedves Barátom! Bízom benne, hogy nem veszed tolakodásnak a levelemet, a megszólítást és a tegeződő hangnemet sem. Elvégre már hónapok óta együtt élünk, úgy érzem, hogy szinte mindent tudok rólad. Nem akarlak megijeszteni levelemmel; azért írok neked, hogy megértsd, miért költöztem be hozzád március elején.
Lajos
Éppen hogy betöltöttük a tizenhatot, vagy készültünk betölteni. Harmadikosok voltunk, mondják, ez nehéz év, minket ez a vészmadárkodás nem zavart, hol van még az érettségi! Különben is, még bennünk a nyár: kajaktúra, sátortábor, ha külföld, akkor Csehszlovákia. Mi azt mondtuk: fiatalok vagyunk, ők azt: ezek még gyerekek.
Okoskütyü avagy Ne billentsd ülepen a szerelőt!
A dráma első felvonása azzal kezdődött, hogy elromlott a szupermodern mosógépem, mely igen válogatós volt ugyan (külön kellett felszolgálni neki a pamut-műanyag-selyem-vékony-vastag- fehér-színes stb. szennyest), de programálás után becsületesen ledolgozta a maga 6-8 óráját.
Mire való az iskola?
2020. május. Közeledik a diplomaosztóm ötödik évfordulója. Amikor ez tudatosult bennem, megdöbbentem: már öt éve nem tanulok?! Összesen 17 évig jártam iskolába, amiről a kezdetekkor annyit tudtam, hogy egy különleges hely, ahol érdekes, fontos és hasznos dolgokat tanulok, és ami felkészít az életre.
Én, Petrozsényi Nagy Pál
Amit prognosztizáltam, bevált: eddig soha nem tapasztalt járvány dúl már Hungáriában is. Hogy ebből minimum kijárási korlátozás lesz, az is borítékolható – hangolódtam le még jobban. Öröm az ürömben, hogy nemsokára rá megkaptam a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság értesítését is az özvegyi pótlékról.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások