Szépirodalom - próza Archives • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2769

Vágyakkal, célokkal, vagy azok nélkül?

Ezen tematikus téma boncolgatása tárgyául választott két fogalom: a vágy és a cél, nagyon széleskörű. Számtalan mozzanatban körülfonja életünket, a születéstől az elmúlásig. A vágy: lelki törekvés, valaki utáni, vagy valamire való vágyás. Nem konkrét, azonnali beteljesülést jelent, inkább egy hosszabb lelki gyötrelmet.

Jancsi

Sok családtagról írtam mostanig: nagyanyámról, Albi bátyámról, dédnagyapámról stb., itt az ideje hát, hogy a másik bátyámról, Jancsiról is írjak külön valamit. Hogy eddig miért nem írtam? Ér­dekes kérdés. Csupán azért, mert… Most megfogtak: becsszavamra nem tudom.

A Betyár halála

Gimi harmadikban kezdtünk el járni barátommal egy magyar őstörténeti előadássorozatra. Havonta három alkalommal tartották az Ifjúsági Házban, csütörtök esténként. És ha már a városban voltunk, miért ne ültünk volna be valahová? Fiatalok voltunk, bohók, pezsgett a vérünk.

A megbabonázott puding

Van nekem egy könyvem, valamikor réges régen egy antikváriumban bukkantam rá, és ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megvegyem, mert olyan finom míves a külseje, maga, mint könyv, magához vonzotta a tekintetem. Pedig semmi különös, drágának sem mondható.

Nagymama éléskamrája

Jánost leküldte a felesége az ÁBC-be, hogy pár dolgot vásároljon. Ami kell, azt felírta egy cetlire. – Nézd meg, hogy ezek közül mit lehet venni és mennyit. A cukor, a liszt és az étolaj érdekelne – hangsúlyozta Erzsi, a felesége. Jánosnak erre a mondásra, mivel közel volt a nyolcvanhoz, eléggé rossz emlékek jutottak az eszébe.

Papírlapok

Koszfolt, üveg, szakadt levélpapír. Apró galacsinok, foszlányok, darabok, szeletek a mindenségből. Angyalszárnyak, tejes tea, tündérporba mártogatott kalózhajó. Pára az ablakon, párába rajzolt kivehetetlen ábrák, színes tésztacsíkok, sárga, zöld, rózsaszín, fehér betűtészta.

Iskolajacht az autóbuszon

Valami hitvány dara hullott, a járdán otromba csizmanyomok, az úttesten végtelen keréknyomok. A szél – akármerre fordultak – szembe fújt, a dara szembe hullt. Az autóbusz percekig várakozott az előző megállóban, aztán csigalassúsággal közeledett, a kátyúban oldalra döccent.

A klubkártya

Egy csinos csaj lép hozzám az egyik sor végén.
– Van klubkártyád? – kérdi mosolyogva.
– Nincs – mondom.
– És akarsz?
Akarlak, gondoltam magamban. Itt néhány pillanat szünet következett. Elgondolkodtam.

Baklava versus mititéj

Rögtön a rendszerváltozás után történt, hogy a negyvenöt éve tartó bezártság szomjától hajtatva, kihasználtuk az első kínálkozó alkalmat és elmentünk egy „kapitalista” országba. Tudniillik saját szemünkkel akartuk látni hogyan él a köznép egy olyan társadalomban, mely az ember ember általi kizsákmányolásán alapszik.

A láda

Halásznak szakmáját tekintve semmi köze a halakhoz, burkoló és kőműves. Gyakran mesél, mi mindent találtak építkezéseken. Tükör mögé rejtett lehallgató helyiséget, szőnyeg alatti csapóajtót és titkos üreget, egyszer egy elcsavargott ékszerteknőst, emberi lábszárcsontot, falba épített magnókazettát, de a legkülönösebb a mennyezeti gipszkarton alatt penészedő freskó volt, ami egy hattyúval ölelkező meztelen nőt ábrázolt.

Tanulni kell magyarul és világul

Közhelyekkel lesz tele az írásom. Úgy vélem a közmondások bölcs egyszerűségével nem versenyezhet semmi. Olyan, mint a megvetett fű, aminek kimondatlanul hálásak vagyunk, mikor a talpunkat simogatja. De a tanult ember magasan hordja az orrát és ritkán néz lefelé. Inkább szét, hetedhéthatárra. Reméli, talán többre viheti. Nem rossz az.

Az új élet

Évekig egy olyan házban lakott, ahol az emberek ismerték, sőt, számon tartották egymást. Tudtak ügyes-bajos dolgaikról, ha kellett, segítettek az esendőknek, öregeknek. Nemcsak köszöntek egymásnak, hanem gyakran meg is álltak a lépcsőházban egy kis csevegésre.

Az őrszolgálat

Az őrszolgálat alatt ez volt az egyetlen szórakozásunk: az a régi hálózat, az a hogy is hívják… Internet?! Igen, azt hiszem ez volt a hivatalos neve. Béla szeretett ebben az ősi archívumban elmerülni, amiben aztán mindenféle hülyeségekre bukkant: négylábú, ragadózószerű állatok (macskák?) bolondoznak, emberek esnek pofára meg ilyesmik.

A szekérút

Esztergomban, a Honvéd utcában ma is áll még a ház, amelyben egykor nagymamám élt szüleivel. A kapuban a kerékvetőt sem bontották el, amely leginkább egy kidomborodó kőgömbhöz hasonlítható. Fontos feladata volt: a falat és a kaput védte akkor, ha a szekér rosszul fordult rá a bejáratra.

Eltévesztett temetés

Kunos Lajos és felesége egy alföldi kisvárosban élték nyugdíjas éveiket. Lajos bácsi hetvennyolc éves volt, még a felesége – Rozika – csupán egy évvel volt fiatalabb férjénél, most töltötte be a hetvenhetediket. Még jókedvében viccelődött Lajos bácsival.



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS