A ház lassan elcsendesedett. A gyerekek aludni tértek, az emberek még hallgattak egy keveset. A macska éjszakai útjára indult. Amint kisurrant a félig nyitott konyhaajtón, találkozott a kutyával.
– Hová, hová, Cirmos? – kérdezte.
– Vadászni! – felelte rövid szünet után a macska.
– Aztán merre vadászol?
– Most fölmászom a diófára, onnan átugrom a padlásra, a palásról pedig a háztetőre.
– Mire lehet ott vadászni? – kérdezte a kutya csodálkozva.
– A diófán árnyékokra, a padláson pókhálóra, a háztetőn holdvilágra.
– Aztán mit csinálsz velük? – nevetett a kutya.
– Összegyűjtöm őket a rejtekhelyemen.
– Aztán hol az a rejtekhely?
– Fönn a fa tetején. Ha eljössz velem, megmutatom.
– Én nem érek rá fára mászni! – mondta a kutya zavartan, merthogy nem tudott fára mászni. – Nekem a házőrzés a dolgom.
– Azt hogy csinálod? – kérdezte a macska.
– Körülszimatolom a házat. Aki erre jön, megnézem magamnak. Aki be akar jönni, megugatom.
– Hangos munka és fáradságos! De meg ki is jönne ide éjszaka más, mint a holdvilág. Onnan felülről.
– A holdat is megugatom.
– És akkor nem jön be?
A kutya zavarba jött. – Ezt te, Cirmos, nem érted! A hold nem veszedelmes.
– Akkor miért ugatod meg?
A kutya vakkantott egyet és otthagyta a macskát. Eltűnt a ház sarkánál. A kert végén megállt és ugatni kezdte a holdat. Ez volt a dolga.
A macska felugrott a diófára és eltűnt az ágak között. A hold beragyogta a házat. A macska nézte az éjszakai házat, amelyet fák és árnyékok vettek körül. Neki meg ez volt a dolga.
Hozzászólások