Pécsi Nemzeti Színház
Köles Ferenc a legjobb férfi főszereplőnek járó elismerést kapta Rómában
Karácsony Péter rendező „A kis hatalmasok” című rövidfilmje a Rome Prisma Independent Film Awardson három díjat is kapott, a legjobb férfi főszereplő a Pécsi Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze, Köles Ferenc lett. Gazsó György a Legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat, Kapusi Krisztián a Legjobb vágás díját kapta meg.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 98.
Az előző részben az 1933/1934-es színházi évad zárásakor előadott darabok adatait ismertettem, de nem jutottam a végére, ezért ebben a részben folytatom. (Eddigi gyakorlatomtól eltérően, a „személyi gazdagság” miatt most sem közlöm az írásban szereplők személyi adatait, ezt a végén fogom külön pótolni.)
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 97.
Ebben a részben szeretném bemutatni, hogyan zárt egy színházi évadot a Pécsi Nemzeti Színház hajdanán. Az 1934-es évet választottam ki, mert ekkor még az előző részekben szereplő Mezey Mária (Viola Terézia, 1909-1983) a társulat tagja volt, másrészt pedig Jávor (Jermann, Spannenberger) Pál (Gusztáv, 1902-1959), minden idők egyik legsikeresebb – főleg mozi – magyar hősszerelmesének vendégjátéka zárta az idényt!
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 96.
Az 1945 utáni világ Pécsett is egészen más volt, mint az előző években. A koalíciós időszakban két nevezetes napilap volt Pécsett: a kommunista „Új Dunántúl” (1945-1948), és a szociáldemokrata „Dunántúli Népszava” (1945-1948). (Ehhez jöttek hozzá a helyi kisgazda párti napilapok, a „Független Nép” /1945-1947/ és a „Független Néplap” /1947-1949/). Amikor a Vígszínház Kamaraszínháza vendégjátékára került sor – amely 1935. és 1948. között a Révay u. 18. szám alatt működött – 1946. november 30.-án és december 1.-jén, Mezey Mária és másik két híres kollégája, Ajtay Andor és Ráday Imre voltak a főszereplők.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 95.
Ha az előző részben a „Dunántúl” (1911-1944) című napilap cikkeit szemléztem ebben a témában, most a liberális hangvételű „Pécsi Napló” (1892-1944) hasonló tárgyú írásait közlöm, amikor Mezey (Mezei) Mária (Viola Terézia, 1909-1983) vendégszerepléséről írok. Itt is meg kell jegyeznem, hogy a „Színház” illetve a részeként szereplő „A színházi iroda hírei” című rovatokat veszem sorra. Elsőként az 1942. május 16.-i számból idézek.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 94.
Amikor 1935 májusa után ismét hozzánk jött vendégszerepelni Mezey (Mezei) Mária (Viola Terézia, 1909-1983), túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy „az egész ország a lába előtt hevert,” kár, hogy ez épp a második világégés idejére esett. A darab pedig Keith Winter: „Tűzvész” („The Chinning Hour”) című 3 felvonásos színjátéka volt, Hertelendy István (1911-1945) fordításában, Ladányi (Ludeser) Ferenc (1909-1965) vendég-rendezésében. Közlöm az előadások dátumait: 1942. május 21, 22, 23 (délután).
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 93.
Folytatva az előző részt, a liberális Pécsi Napló (1892-1944) 1935. május 14.-i, keddi számának „Színház” rovatában „A három sárkány” című cikk befejezése a következő volt. „Az eredeti tervektől eltérőleg, elmarad a színház kedd esti előadása, ennélfogva a ’Három sárkány’-é volt egyúttal az idei szezon utolsó előadása.”
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 92.
A „Pécsi Napló” a „Színház” és a „Színházi iroda hírei” rovatában találkozunk a vendégszereplés híreivel. Elsőként az 1935. május 8.-án megjelent számban találkozunk ezzel, amely így szól. „Mezey Mária, aki az utolsó évtizedben a legtehetségesebb drámai színésznőnk volt, vasárnap lép fel Geraldine címszerepében a 6 órás közönség előtt, és előadja azokat a sanzonokat is, amelyekkel Budapesten népszerű lett.”
Audiencia a Pécsi Nemzeti Színházban
Füsti Molnár Éva Jászai Mari-díjas színművész számos nagyszerű alakítása mellett ezúttal ismét rendezőként mutatkozik be Havel egyik remekműve, az Audiencia című egyfelvonásos társadalmi szatíra színrevitelével, a Pécsi Nemzeti Színház N. Szabó Sándor Termében. Az előadás premierjét tegnap este tartották.
92 éves korában elhunyt Barkó György színművész
Barkó György 1931-ben született a Brassó megyei Pürkerecen. 1950-ben érettségizett a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumban, ugyanebben az évben sikeresen felvételizett Kolozsváron a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe. 1954-től 1989-ig a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja volt, Harag György társulatának vezető színésze. 1989-ben települt át Pécsre, az akkori színházigazgató Lengyel György invitálására. 1989 márciusától nyugdíjazásáig a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt, ahol számtalan fontos szerepben láthatta a közönség. Játszott a Pécsi Harmadik Színházban és a Janus Egyetemi Színházban is. A pécsi színházi munkák mellett sok hazai filmszerepben is láthatta a közönség, többek között a Sátántangó, a Witman fiúk és a Glamour című alkotásokban.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 91.
Mezey Mária (Viola Terézia, 1909-1983) a Pécsi Nemzeti Színházhoz 1935 tavaszán már, mint országosan ünnepelt színésznő tért vissza vendégszerepelni, mégpedig Hans Járay: „Geraldine” („Ist Geraldine ein Engel?”) című 3 felvonásos zenés vígjátékával, az 1935. május 12.-i délutáni előadásban. A darabot Barabás Loránd fordításában, Endre Emil vezényletével Homokay Pál rendezte.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 90.
Az előző részben Mezey Mária (Viola Terézia, 1909-1983) pécsi színházi tagsága idejére eső, Szedő Miklós dr. operaénekes, orvos (1896-1978) koncertjén való közreműködése helyi sajtóvisszhangjából a konzervatív-katolikus „Dunántúl” (1911-1944) című napilapot idéztem. Most a liberális hangvételű „Pécsi Napló” (1892-1944) című napilap következik ugyanerről.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 89.
Számos kedvenc színészem közül most a nagyszerű Mezey Mária (Viola Terézia, 1909-1983) pécsi tagsága, majd vendégszereplései kerülnek sorra. Most kivételesen ezen előadások adataival kezdem a sort. Elsőként leszögezem: legyünk büszkék rá, hogy ő az itteni társulatunknak tagja is volt, mégpedig az 1933/1934-es színi évadban, „drámai hősnő, szende” szerepkörben.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 88.
A liberális hangvételű „Pécsi Napló” (1892-1944) az 1941. december 16.-i számában a hangzatos „Beszélgetés a nemzet szöcskéjével” című, a lényeges tartalmat tükröző „Bordy Bella művészi pályafutása” alcímmel érdekes, mélyenszántó, jó adag személyes kitárulkozást tartalmazó interjút közölt a vendégszereplésen városunkban lévő Bordy Bella (Bordé Izabella, 1909-1978) balett táncosnő, zenés-táncos szerepekben és filmeken egyaránt sikert arató színésznővel, későbbi táncpedagógussal.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 87.
Most már csak egy nap van hátra a közlésből, de az már a Bordy Bella (Bordé Izabella, 1909-1978) vendégszereplése utáni nap előadásáról szólt a pécsi újságok hasábjain. A konzervatív-katolikus „Dunántúl” (1911-1944) az 1941. december 14.-i lapszáma „Színház” rovatában közölt, „A színházi iroda hírei” című hírcsokrában ejtett szót a Harsányi Zsolt (Zoltán Tibor Pál, 1887-1943) író, újságíró, műfordító, színigazgató – Hunyady Sándor (1890-1942) regény- és drámaíró „A tizedik kérő” című 3 felvonásos zenés vígjátéka utolsó két előadásáról.
Partnereink
