Pécsi Nemzeti Színház
Tizenkét bemutató a Pécsi Nemzeti Színház 2024/25-ös évadában
Tizenkét premierrel, köztük hat nagyszínházi produkcióval várja a közönségét a Pécsi Nemzeti Színház (PNSZ) a 2024/25-ös évadban. Lipics Zsolt igazgató elmondta: igyekeztek a repertoár összeállításakor mindenkinek kedvezni, nagy gondossággal készítették el a műsortervet annak érdekében, hogy a tavalyi évadhoz hasonlóan idén is több mint százezer jegy találjon gazdára. Gombó Viola Lotti személyében új színművész csatlakozik a társulathoz.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 104.
A Pécsi Nemzeti Színház 1933/1934-es színházi évadja záró hónapjának előadásait vettem górcső alá az eddigi részekben. Most érkeztem el a befejező fejezethez, amelyben – ahogy ígértem – az előadások szerzőinek, létrehozóinak és közreműködőinek személyi adatait összegzem főként a Wikipédia alapján, de a pécsi Tudásközpont Csorba Győző Vármegyei Könyvtárának helytörténeti adatbázisát is igénybe vettem. (Sajnos, nem mindegyiküknek az adatait sikerült megtalálnom, ez főként néhány pécsi közreműködőre vonatkozik.)
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 103.
„Szolgálati közleményként” írom le, hogy az utolsó, hosszabb részt is a konzervatív-katolikus „Dunántúl” „Színház” és „A színházi iroda hírei” rovatainak idézésével folytatom, és a benne szereplő személyek adatainak rögzítését – hasonlóan a többi részhez – egy következő fejezetben közlöm majd. Most pedig lássuk az 1934. május 12.-i, szombati szám folytatását.
„Fehérvári huszárok – filléres helyárakkal. Az évad utolsó filléres helyárú előadása szombaton délután 5 órakor a Fehérvári huszárok.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 102.
Folytatom ismét a konzervatív-katolikus „Dunántúl” (1911-1944) korabeli tudósításaival, amelyek a lap „Színház” és „A színházi iroda hírei” rovataiban jelentek meg. A személyek adatainak ismertetését most is a sorozat végére tartogatom. A lap 1934. május 9.-i, szerdai számából ezek a részek következnek.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 101.
Ezt a részt szintén folytatással kell kezdenem. A konzervatív-katolikus „Dunántúl” (1911-1944) „Színház” és „A színházi iroda hírei” rovataiból idézek ismét, emellett azt a gyakorlatot is folytatom, hogy a személyek adatainak ismertetését a sorozat végére tartogatom. A lap 1934. május 6.-i, vasárnapi számából ezeket a részeket nem idéztem még.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 100.
Sorozatom jubiláris részéhez érkezve, egyben folytatva az előző részt, és egy nappal tovább menve a kronológiában, a konzervatív-katolikus pécsi napilap, a „Dunántúl” 1934. május 4.-i, pénteki számának „Színház,” illetve „A színházi iroda hírei” rovatában foglaltak kerülnek sorra.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 99.
Sorozatom újabb részében szintén a konzervatív-katolikus „Dunántúl” (1911-1944) című napilap 1934. május 2.-i számában található színházi híreket szemlézem először onnan, ahol abbahagytam. Az idézetek itt is az újság „Színház” és „A színházi iroda hírei” rovatokban találhatók. Ahogy az elmúlt két részben, itt sem közlöm a szereplők adatait, azt a végén külön fogom megtenni.
Köles Ferenc a legjobb férfi főszereplőnek járó elismerést kapta Rómában
Karácsony Péter rendező „A kis hatalmasok” című rövidfilmje a Rome Prisma Independent Film Awardson három díjat is kapott, a legjobb férfi főszereplő a Pécsi Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze, Köles Ferenc lett. Gazsó György a Legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat, Kapusi Krisztián a Legjobb vágás díját kapta meg.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 98.
Az előző részben az 1933/1934-es színházi évad zárásakor előadott darabok adatait ismertettem, de nem jutottam a végére, ezért ebben a részben folytatom. (Eddigi gyakorlatomtól eltérően, a „személyi gazdagság” miatt most sem közlöm az írásban szereplők személyi adatait, ezt a végén fogom külön pótolni.)
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 97.
Ebben a részben szeretném bemutatni, hogyan zárt egy színházi évadot a Pécsi Nemzeti Színház hajdanán. Az 1934-es évet választottam ki, mert ekkor még az előző részekben szereplő Mezey Mária (Viola Terézia, 1909-1983) a társulat tagja volt, másrészt pedig Jávor (Jermann, Spannenberger) Pál (Gusztáv, 1902-1959), minden idők egyik legsikeresebb – főleg mozi – magyar hősszerelmesének vendégjátéka zárta az idényt!
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 96.
Az 1945 utáni világ Pécsett is egészen más volt, mint az előző években. A koalíciós időszakban két nevezetes napilap volt Pécsett: a kommunista „Új Dunántúl” (1945-1948), és a szociáldemokrata „Dunántúli Népszava” (1945-1948). (Ehhez jöttek hozzá a helyi kisgazda párti napilapok, a „Független Nép” /1945-1947/ és a „Független Néplap” /1947-1949/). Amikor a Vígszínház Kamaraszínháza vendégjátékára került sor – amely 1935. és 1948. között a Révay u. 18. szám alatt működött – 1946. november 30.-án és december 1.-jén, Mezey Mária és másik két híres kollégája, Ajtay Andor és Ráday Imre voltak a főszereplők.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 95.
Ha az előző részben a „Dunántúl” (1911-1944) című napilap cikkeit szemléztem ebben a témában, most a liberális hangvételű „Pécsi Napló” (1892-1944) hasonló tárgyú írásait közlöm, amikor Mezey (Mezei) Mária (Viola Terézia, 1909-1983) vendégszerepléséről írok. Itt is meg kell jegyeznem, hogy a „Színház” illetve a részeként szereplő „A színházi iroda hírei” című rovatokat veszem sorra. Elsőként az 1942. május 16.-i számból idézek.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 94.
Amikor 1935 májusa után ismét hozzánk jött vendégszerepelni Mezey (Mezei) Mária (Viola Terézia, 1909-1983), túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy „az egész ország a lába előtt hevert,” kár, hogy ez épp a második világégés idejére esett. A darab pedig Keith Winter: „Tűzvész” („The Chinning Hour”) című 3 felvonásos színjátéka volt, Hertelendy István (1911-1945) fordításában, Ladányi (Ludeser) Ferenc (1909-1965) vendég-rendezésében. Közlöm az előadások dátumait: 1942. május 21, 22, 23 (délután).
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 93.
Folytatva az előző részt, a liberális Pécsi Napló (1892-1944) 1935. május 14.-i, keddi számának „Színház” rovatában „A három sárkány” című cikk befejezése a következő volt. „Az eredeti tervektől eltérőleg, elmarad a színház kedd esti előadása, ennélfogva a ’Három sárkány’-é volt egyúttal az idei szezon utolsó előadása.”
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 92.
A „Pécsi Napló” a „Színház” és a „Színházi iroda hírei” rovatában találkozunk a vendégszereplés híreivel. Elsőként az 1935. május 8.-án megjelent számban találkozunk ezzel, amely így szól. „Mezey Mária, aki az utolsó évtizedben a legtehetségesebb drámai színésznőnk volt, vasárnap lép fel Geraldine címszerepében a 6 órás közönség előtt, és előadja azokat a sanzonokat is, amelyekkel Budapesten népszerű lett.”
Partnereink
