Tisztelt Olvasók!
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasóközönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
A sorozat történetében folytatom azt a múltidézést, amelyben az Arcanum nevű, előfizetést igénylő Digitális Tudománytárban megtalálható helyi sajtóból is idézek, főként a Dunántúl és a Pécsi Napló napilapokból.
Mezey Mária rövid pécsi tagságának nevezetes szereplése (első rész)
Mezey Mária fiatalon
(Forrás: Darabanth Aukció Ház)
Számos kedvenc színészem közül most a nagyszerű Mezey Mária (Viola Terézia, 1909-1983) pécsi tagsága, majd vendégszereplései kerülnek sorra. Most kivételesen ezen előadások adataival kezdem a sort. Elsőként leszögezem: legyünk büszkék rá, hogy ő az itteni társulatunknak tagja is volt, mégpedig az 1933/1934-es színi évadban, „drámai hősnő, szende” szerepkörben.
Tehát amikor Szedő Miklós dr. operaénekes, orvos (1896-1978) ária- és dalestjére került sor 1934. február 20.-án, Dán Tibor zongorakíséretével, az Erzsébet Tudomány Egyetem diákjóléti céljaira, közreműködőként tagsági minőségben lépett színpadunkra. Vendégszerepléseinek sorát 1935-ben kezdte, mégpedig érdekes körülmények között.
Hunyady Sándor regény- és drámaíró (1890-1942): „A három sárkány” című játéka zenével, 3 felvonásban, Homokay Pál (1900-1969) színész, rendező, színigazgató, a Kaposvári Csiky Gergely Színház egyik alapítója rendezésében került színpadunkra. Ekkor ugyanis – különböző, egymáshoz közeli időpontokban – három színésznő vendégszereplésére is sor került. 1935. április 2-3.-án ördögkuthi Titkos Ilona (1898-1963)-, 13-14.-én délután Vámos Sári-, május 13.-án pedig Mezey Mária vendégszereplésével. Bőven volt tehát „összehasonlítási alapja” a helybéli színházbarátoknak…
Szedő Miklós dr.
(Forrás: Wikipédia)
Amikor Keith Winter: „Tűzvész” („The Chining Hour”) című 3 felvonásos színjátékának előadására került sor Hertelendy István (1911-1945) fordításában, Ladányi Ferenc színész, rendező, színigazgató (1909-1965) vendégszereplő rendezésében, 1942. május 21.-22-23.-án, szintén nagy sikert aratott…
Most pedig – szokásomhoz híven – sorra veszem szerepléseinek, előadásainak sorát. Mivel ezek a híradások mindegyik lapban, mindegyik alkalommal a „Színház” illetve „A színházi iroda hírei” rovatban jelentek meg, külön ezeket a címeket nem jelzem. Elsőként most is a „Dunántúl” (1911-1944) című konzervatív-katolikus napilappal kezdem a sort. Kiegészítésként azt is le kell szögeznem, hogy mivel zenei rendezvényről volt szó, a lap rendszeres „Művészet-Zene” rovatában szintén közöltek róla – sőt Kocsis László (1891-1973) pap-költőről is a lap egyéb helyén – tudósítást, interjút. A „felvezetés” már 1934. február 17.-én megkezdődött „Szedő Miklós operaénekes hangversenye a Pécsi Nemzeti Színházban” címmel.
„Február 20. kedd. Mára kialakult az idei szezon kétségkívül legkiemelkedőbb zenei és társadalmi eseménye. Azzá vált ugyanis Szedő Miklós dráma- és dalestje, melynek jövedelme egyúttal nemes, jótékony célt is szolgál, egyetemünk diákjóléti intézményeinek jövedelmét fogja szaporítani. A műsor magja is zenei csemege lesz. A klasszikus és új magyar dalirodalom, az operairodalom legszebb és ismert áriái mellett a Lehár-dalok legkiválóbb interpretátora, Szedő Miklós bemutatja a világírű zeneszerző legújabb alkotásának, a Guidittának (sic!) híres nagyáriáját is. A meghívók, mellyel a színház szívesen szolgál, a részletes műsort is tartalmazzák. Az est két kiváló közreműködője Mezey Mária, aki több költeményt szaval, és Kocsis László, a kiváló papköltő lesz, aki saját verseiből ad elő. Az előjegyzések olyan nagyszámúak, hogy még a megmaradt jegyek is elővételben fognak elkelni. Helyárak igen mérsékeltek 30 fillértől 2.50 pengőig…
Ladányi Ferenc
(Forrás: Network hírportál)
Szedő Miklós ária- és dalestje. A pécsi Erzsébet Tudományegyetem diákjóléti intézményeinek javára tartja elsőrangú műsorral ária- és dalestjét. Az estélyen közreműködik Mezey Mária, a pécsi Nemzeti Színház (sic!) művésznője és Kocsis László, a kiváló papköltő…”
Kocsis László
(Forrás: Dombópédia)
Másnap, 1934. február 18.-án további hír jelent meg erről az előadásról. „Szedő Miklós kedd esti hangversenye iránt páratlan az érdeklődés. Szedő műsorának a legjavával fog kedveskedni annak a közönségnek, mely már évek hosszú sora óta a kedvencének vallja. Az előadás is inkább megérdemli az érdeklődést, mert annak a tiszta jövedelme diákjóléti célokat szolgál. A hangversenyen Szedőn kívül Kocsis László, a híres papköltő saját verseiből fogja elmondani a legszebbeket. Mezey Mária is előadó művészetével áll a nemes cél szolgálatába.”
Megjegyzem, hogy alatta, a szokásos színházi műsor-ismertetéskor már szerepel ez az előadás a fölsorolásban. Mivel itt mindig naponként szerepelnek az előadás-címek, ezt a keddi nap alatt találhatjuk meg. Ugyanezen lapszám szokásos „Művészet – Zene” rovatában interjút közöltek a már akkor is ünnepelt énekművésszel. Mezey Máriáról így emlékeztek meg. „…Az esten közreműködik még Mezey Mária, a színház méltán népszerű drámai hősnője is, és Kocsis László, az országos hírű költő is, aki legújabb verseit mutatja be. A zongorakíséretet Dán Tibor kollégám, ki egyúttal a színház fiatal karnagya, látja el…” A közreműködők közül ez utóbbi név „ismeretlen” az utókor számára, ezért is jó, hogy Szedő Miklós „beazonosította” a jövőnek…
Pályakezdőként
(Forrás: Gallery Hungaricana)
A „Dunántúl” következő, 1934. február 20.-i számában, február 19.-i dátummal „Beszélgetés Kocsis Lászlóval, aki kedden este a színházban olvassa fel új költeményeit” című írás látott napvilágot. A szokásos rovatban pedig „Ma este 8 órakor: Szedő Miklós ária és dalestje a pécsi Nemzeti Színházban” címmel olvashattak a pécsiek „beharangozót.” Így szólt az írás. „A nagy színházi elővételből következtetve, ma este díszes és nagyszámú közönség fog egybegyűlni, hogy részese legyen annak a zenei és művészi eseménynek, amelyre már hetek óta készül Pécs város művészetet szerető közönsége. Az est jövedelme jótékony célt szolgál, az Erzsébet egyetem (sic!) diákjóléti intézményeinek bevételét fogja szaporítani. Érthető tehát, hogy a felekből következtetve táblás ház fog tapsolni Szedő Miklósnak, ennek a kivételes tehetségű művésznek, aki egyébként Pécsett ritkán tapasztalt gondossággal és abszolút művészi ízléssel állította össze műsorát. Mezey Mária, a színház kedvenc drámai hősnője és Kocsis László is szerepel az estén, míg a zongorakíséretet Dán Tibor karnagy látja el. A még meglévő jegyeket ma egész nap árusítja a színház. Helyárak 30 fillértől 2,50 pengőig.” Az alatta lévő rovat pedig így kezdődik. „Szedő Miklós ária és dalestje. Kedden este 8 órakor a pécsi Erzsébet tudományegyetem (sic!) diákjóléti intézményeinek javára a pécsi Nemzeti Színházban tartja Szedő Miklós, az országos nevű, kiváló operaénekes ária és dalestjét. Az estélyen közreműködik Mezey Mária, a pécsi színház művésznője, és Kocsis László papköltő is. A magas színvonalú műsoron Giordani, Verdi, Schubert, Puccini, Ponchielli, Kodály, Tarnay (Alajos), Lehár Ferenc és Strauss (sic! ifj. Johann Strauss) művei szerepelnek.”
Entz Béla professzor 1932
(Fotó: PTE Archívum)
Amikor pedig már a megtartott rendezvényt kellett értékelni a „Dunántúl” 1934. február 21.-i számában, előző napi keltezéssel, „Szedő Miklós hangversenye” cím alatt, mégpedig a „Művészet – Zene” rovatban, az értékelés homlokterében – érthetően – Szedő Miklós művészi teljesítménye állott. Az estet a híres professzor, dr. Entz Béla egyetemi tanár bevezetője indította. Kocsis László költő mellett Mezey Máriáról ezt jegyezte meg az újság. „… A jótékony cél szolgálatába állította még művészetét Mezey Mária is, a színház egyik legtehetségesebb tagja. Valóságos élmény volt, ahogy az Ady verseket szavalta. Kifejezésteljes hangja egyenesen predesztinálja az ilyen irányú és hangulatú versek előadására.” És végül a záró értékelés. „A közönség egy igazán nagy értékű művészest emlékével távozott a színházból, a szereplők meleg ünneplése után.”
Még egyszer leszögezem: érthető, hogy a már akkor országosan elismert dr. Szedő Miklósról írtak jórészt – elvégre az ő ária- és dalestjéről volt szó –, a nálunk már ismert Kocsis Lászlóval szintén külön cikkben foglalkoztak, míg az ígéretes tehetségű, de pályája elején álló Mezey Máriáról kevesebb említést tettek. Olvasóim ezek után megnyugodhatnak. Nem feledkeztem el a Pécsi Naplóról (1892-1944) sem ezen jeles művészi esemény dokumentálásakor, a következő részt ezzel kezdem majd. S hogy mit jelentett a három vendégművésznő meghívása ugyanazon szerepre, egymást követően, 1935-ben, nos, ez különös és érdekes összehasonlítási lehetőséget adott a helyi publikumnak a színház jószimatú vezetése jóvoltából. De erre csak a megfelelő időpontokat tárgyaló részben kerítek majd sort…
A helyi színházi előadások adatait „A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával (1895-1949)” című, Futaky Hajna (1927-2011) által szerkesztett két kötetes műből vettem, amely az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadásában, 1992-ben jelent meg.
Hozzászólások