Emberi tényező
Őszintén az interjúkészítésről – 17.
Az interjú számomra nem beszélgetés csupán, hanem egy arc kialakítása, egy arc megformálása; az az igazi interjú, ha látom azt, akivel az újságíró beszélget, hangját szinte hallani vélem, s megismerem a külső arc mellett a belsőt is, amelyet leírni sokkal nehezebb.
Karanténos emlék
Most még hagyján – sosem gondoltam, hogy ilyen rohamléptekkel közeledek a vég felé, nemsokára elérem a hetvenedik évemet – még kimondani is szörnyű –, bezzeg fiatalon, amikor siettettem, az idő csak cammogott.
Van-e biztosíték az örök ifjúságra?
Az örök ifjúságunk kérdése olyan, min az ifjúság: örök. Mert erre egyszerűen és elfogadható felelet eddig nem született. A tudósok szerint a magas életkor függ a szervezetben lévő génektől. De honnan lehet tudni, kinek milyen gén jutott? Egészséges, vagy éppen rossz.
Futókor
Hirtelen változott meg a világ, gyorsultak fel az események. A tudomány és technika ilyen szintű fejlődése igencsak elképzelhetetlen volt az én gyermek- és fiatal koromban. A modern, egyre bővülő eszközrendszer meg- és felbolygatta az emberek életét, kapcsolatrendszerét a gépeink által.
Művészet, kis pénzből
„Ha csak kitesszük a lábunkat az utcára, a tereken szobrokat, monumentális épületeket, templomokat találunk, rajtuk és bennük szobrokat, festményeket, s mindezt egy szóval: művészetnek nevezzük.” (részlet Lázár Béla: Kis művészettörténet c. könyvéből)
Őszintén az interjúkészítésről – 16.
Az utánajárás, a kutakodás, a riporteri munka, különösen a nem szalonképesnek tartott témákban… hát, hogy is mondjam, méltóságon alulinak érzett tevékenység. Az írót olyan kényelmetlen helyzetbe hozza. Nemcsak hogy be kell lépnie azoknak az embereknek a felségterületére, akikről ír, hanem még időbeosztásuk rabszolgájává is válik.
Nincs veszve semmi, újra lehet…
Az ember élete során sok mindent tesz, formál, alakít. Többek között: növekszik, játszik, tanul, dolgozik, szórakozik, az élet funkciói szerint eszik, alszik, jár, kel és még számtalan cselekedetet tesz. Mindegyiket természetesen nem folyamatosan, megállás nélkül.
Szürreális
Bizonyára sokunk számára ismert filmkockákról beszélek, amikor a Stan nevezetű úriember- még a fekete-fehér filmek idején – egy buszon (vagy talán vonaton? ) utazás közben az előtte ülő utas újságába beleolvas. És láthatólag nagyon élvezi, sőt alig várja, hogy amaz lapozzon. Aztán ugyanezt a geget eladta Mr. Bean is, persze ő már színes változatban. Persze, mindkettő megnevettetett bennünket. Hiszen mi tudjuk, hogy ez nem illik, és… mit ád Isten?
A szépség, annak varázsa, bűvölete
A szépség varázsa. Ebben a bűvöletben élünk születésünktől, értelmünk nyiladozásától halálunkig, értelmünk elmúlásáig Talán a csecsemő még nem tudja mi a szép, de csodálkozó tekintetét ráveti minden olyan tárgyra, amelyre először csak rácsodálkozik.
A Pannon Filharmonikusok írt indulót a pécsi Csörgőlabda Csapatnak
A Pannon Filharmonikusok rendkívül fontosnak tartja, hogy minden társadalmi csoport hozzájuthasson a zenehallgatás koncerttermi élményéhez. A zenekar éppen ezért indította útjára a „Még1esély” koncertsorozatot a Kodály Központban azok számára, akik mozgásukban vagy szociális kapcsolódásukban korlátozottak (idősotthonokban élők, szellemi fogyatékossággal élők, anyagilag rászorulók), vagy olyan fogyatékossággal élnek, amely megnehezíti a koncertlátogatást.
Mozaikok erkölcsről – jogról
Elmélkedés: egy, ma közel nyolcvan éves férfi elgondolkodik azon, mi volt 1940-ben, 50-ben, 60-ban, vagy éppen 2000-ben, akkor meglepődik. Első megállapítása: – Hová jutott ez a világ? Nem könyvekből olvassa, csak a saját tapasztalását rakja egymás mellé.
Híd az emberek között
Az a pici „emberpalánta”, amikor a világra jön és életjelt ad magáról, azt kiálltja: – Oá! Oá! Oá! Hosszú az út a sírástól a beszédig. Egyelőre ennyit tud tenni, aztán ahogy értelme nyiladozik a világra, figyel a hangra, a fényre, a mozgásra. Majd elkezd gügyögni, mondhatjuk úgy is – kommunikálni.
„Eltűnnek a napok, múlik az év”
A múlandóság! – Egy szó, amely nem csal az ember arcára mosolyt. Ha csak kiejtjük, mindjárt tisztába vagyunk vele, hogy ez a valami, nem tart sokáig, elmúlik, eltűnik. Azért a múlandóságnak van egy könnyebb létezése. Mert, ha elmúlik a fejfájásunk, haragunk, rosszullétünk, megkönnyebbülünk.
Nagy Szó, az ENERGIA!
Meg kell állapítanunk, hogy véges világban élünk, véges az időnk és véges az energiánk. Az ember, aki hús-vér, egy test, ennek összetétele tudományosan is 5 % anyag és 95 % energia. Ezt az energiát használjuk fel, mindenre.
