Közömbösség

Ezt az aktuális kifejezést, állapotot, tulajdonságot, mint a közömbösség, sokan megérjük, elszenvedjük, bosszankodunk miatta. Mert az életünk, embertársaink, nem éreznek egyformán. Szokták mondani, más húrokat pengetnek, vagy éppen nem szólnak egy szót sem.

Dömötör bácsi és a kutyája

A két öreg, Dömötör bácsi és Emma néni, békésen élték nyugdíjas éveiket. Ez a nyugalmas békesség már vagy tizenöt éve változatlan ütemben pergette az idő lapjait. Változást csak az utóbbi öt évben hozott egy esemény. Mégpedig Dömötör bácsi elutazott egy régi barátjához, születésnapot köszönteni.

Késsel a kézben (kisregény – 20/20)

Igazat adott Évának. Így kell ezt csinálni. Most már ő is azon a ponton van, hogy elmegy. Pötyivel szeretik egymást, elveszi feleségül, erről beszéltek már. Ma délután hatkor, találkoznak. A melóból eddig egyenesen ide jött a térre. Még csak három óra. Legalább beszélget a srácokkal, de nem érti, hol vannak. Egyik sincs itt.

Késsel a kézben (kisregény – 20/19)

Két hónapnál jóval több telt el, amikor egy szerdai napon az öreg Vágó Antal, Nusi néni kíséretében, elhagyta a kórházat. Taxival jöttek haza, úgy féltizenkettő felé. A nagyvizitet kellett megvárni, ekkor dőlt el, hogy elhagyhatja-e a kórtermet, mehet átöltözni, aztán haza.

Késsel a kézben (kisregény – 20/18)

A bőröket átvitték a húsolóba, mind a három kocsival. Sürgetni kellett az embereket, mert a huszadikai szállítmánnyal, menni kell az árunak, megmondta a főmérnök. Őt tette ezért felelőssé és Vágó Géza nem szerette, ha összeütközésbe kellett kerülnie, a főmérnökével.

Késsel a kézben (kisregény. 20/17)

– Téglát! – kiáltotta Kapás.
– Maltert! – folytatta Temesi.
– Mozogjatok! – sürgette a többieket Vágó Géza. – Ilyen melósokkal soha nem építjük fel, ezt a nyári konyhát.
– A Szalóki barátunk „szocializmusát”.

Késsel a kézben (kisregény – 20/16.)

Ibári hangos dudálással érkezett a térre. A mostani bejáratós kocsi egy nagy fekete Opel volt.
A többiek ott ültek a padokon és vártak.
– Itt az Ibári!
– Helló!
– Szevasztok! – kiáltották egymásnak.

Késsel a kézben (kisregény – 20/15)

Az Árpád úti kórházban ezen a pénteki napon nem volt látogatás. Vágó Géza beszélt a portással, a kézfogásnál kibélelte a tenyerét egy ötvenessel. Az öreg visszament a fülkébe és elfordította a fejét, azzal a szándékkal, nem látott ő semmit.

Késsel a kézben (kisregény – 20/14)

Három napig nem látta őt senki. A srácok sem tudtak róla semmit. Éva, a harmadik nap után, megvárta őt a gyár előtt. Vágó Géza nem szólt, hallgatott.

– Hol voltál?

– Nem mindegy?

 – Anya kérdezi, hazajössz?

Késsel a kézben (kisregény – 20/13.)

Jóval sötétedés után ért haza. A villanyok bevilágították az egész udvart. Kintről, látta az öreg Vágót, az anyját, meg Évát. Ültek a konyhába és vitatkoztak. Nem volt az veszekedés, ezt már ismerte. Ez csak olyan emeltebb hangú perlekedés, vitatkozás volt.

Késsel a kézben (kisregény – 20/12.)

Talán egy hét telt el, amikor Vágó Gézát húga a gyár kapujában várta. Különösen nem akart sietni, a fürdést is komótosan végezte. A meleg víz felfrissítette egy kicsit. Felöltözött és lesétált a portára. Az öreg megnézte a táskáját, beidegzett hangon viszontlátással búcsúzott. Könnyedén lépett az utcára.
– Szia Éva! – köszöntötte húgát, aki fehér nyári ruhát viselt.
– Szevasz! – köszönt vissza a lány szomorúan és keményen.
– Csak nincs valami baj?
– Gyere gyorsan! – mondta izgatottan.

Késsel a kézben (kisregény – 20/11.)

Fizetési napon, a bérszámfejtésből, mindig Pöttyi hozta a műhelynek a borítékokat. Ilyenkor leálltak a melóval, legalább tizenöt-húsz percre. Vágó Géza az ajtóból figyelte az embereket és Pöttyit. Pöttyi fiatal, szőke lány volt, talán egy éve került a gyárba. Ritkán találkozott vele, legtöbbször csak fizetési napokon. Nem is jutott eszébe, néha egyszer-egyszer, de semmi különösebb jelentőséget nem tulajdonított a dolognak.

Késsel a kézben (kisregény – 20/10)

A srácok csütörtökön délután találkoztak újból a téren. Három óra is elmúlt, amikor négyen már ott ültek a játszótér felőli oldalon, csak Ibári késett.
– Azt mondta, jön!
– Biztos itt lesz – nyugtatta a többieket Temesi.
– Kocsit is ígért? – akadékoskodott Gedó.
– Ha lehet, hoz egyet – magyarázta Kapás. – Valami hasonlót, mint a múltkor.

Késsel a kézben (kisregény – 20/9)

A lány mosolygott, Vágó Géza szíve pedig úgy kalimpált, mint egy gőzkalapács. Érezte, rögtön kiugrik helyéből, még a levegő is kevés volt számára.
– Szép vagy! – mondta a lánynak és újból megálltak.
– Ne mondd? – csodálkozott.
– Megkedveltelek! – hebegte Vágó Géza zavartan és mindkét kezével maga felé fordította a lányt.

Késsel a kézben (kisregény – 20/8)

Reggel korán ébredt. Felkelt, kényelmesen öltözött. Négy múlott tíz perccel. A többiek aludtak, arcuk olyan békés volt, mintha az este nem történt volna tulajdonképpen semmi. Kiment a konyhába, a nagymama ébren feküdt. Nem szólt, csak bámult közömbös arccal a semmibe. Vágó Géza a konyhaszekrény tetejéről előkotort egy törött cigarettát, meggyújtotta, mélyet szívott belőle. Émelygősnek érezte gyomrát. Valami erős lenne most jó, vagy egy forró fekete. Kellene főzni, a gázon hamar megvan.