Kő-Szabó Imre, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Kő-Szabó Imre

Kő-Szabó Imre írásai: 213
Kő-Szabó Imre

Nincs veszve semmi, újra lehet…

Az ember élete során sok mindent tesz, formál, alakít. Többek között: növekszik, játszik, tanul, dolgozik, szórakozik, az élet funkciói szerint eszik, alszik, jár, kel és még számtalan cselekedetet tesz. Mindegyiket természetesen nem folyamatosan, megállás nélkül.

A virágméz és a mézes bödön

Amikor napközben kikalapálta magát, vagy a hétvégeken, amikor a kovácsműhely zárva volt, Szalóki Sándor becsukta az udvarra nyíló nagykaput, mert ott szokott dolgozni. A ráfhúzást, lópatkolást ott végezte. Ekkor szünet következett. A műhelyi elfoglaltság, a családdal való törődés, majd utána a hobbiját csinálta. Ez pedig a méhészkedés volt.

Tíz meg egy méhkaptár

Ismert volt a városhoz közeli tanyákon Szalóki Sándor kovácsmester neve. Ő patkolta a parasztok lovait, javította a szekerek ráfjait, meg ami éppen a kovácsmesterséghez tartozott.

A szépség, annak varázsa, bűvölete

A szépség varázsa. Ebben a bűvöletben élünk születésünktől, értelmünk nyiladozásától halálunkig, értelmünk elmúlásáig Talán a csecsemő még nem tudja mi a szép, de csodálkozó tekintetét ráveti minden olyan tárgyra, amelyre először csak rácsodálkozik.

Kapuzárás után

Kovácsné összetalálkozott szomszédasszonyával, a Tóth nénivel a CBA előtt. Üdvözölték egymást, mintha ismerősek lennének. Ugyanis Kovácsék pár hónapja költöztek ide, ebbe a négyemeletes házba. Az ismeretség így természetesen jogos.

Erőnlétünktől függ minden!

Arról faggatja valaki az embert, hogy milyen erőnlétben van, biztosan nem arra gondol, hogy most hegyeket tudna elmozdítani. Csak úgy megkérdi: – Hogy vagy?  Erre aztán mit is válaszoljon az ember? – Jól vagyok! – csak úgy egyszerűen, mert tényleg jól érzi magát. – Jól vagyok! – mondhatja azt is, hogy most éppen nincs semmi bajom.

A család, az mindig család marad

A család. Könnyen kimondjuk, nagyjából tudjuk is, mit jelent ez. Egy férfi és nő házasságra lépése, azzal a szándékkal, hogy gyerekük, gyerekeik legyeinek. Szülessenek utódok, ha már ők, mint szülei nem lesznek.

A kétszer eltemetett koporsó

Töröktarcsa kis falu, beékelődve a hegyek közé. Szép fekvése miatt sokan megcsodálták, amint átkeltek a településen áthajtó Volán busz ablakából kitekintve. A kis falu közel kétezer lakosával élte csendes, megszokott hétköznapjait.

Mozaikok erkölcsről – jogról

Elmélkedés: egy, ma közel nyolcvan éves férfi elgondolkodik azon, mi volt 1940-ben, 50-ben, 60-ban, vagy éppen 2000-ben, akkor meglepődik. Első megállapítása: – Hová jutott ez a világ? Nem könyvekből olvassa, csak a saját tapasztalását rakja egymás mellé.

Sürgős kölcsön

Ez a nap eléggé zűrös volt, a hivatalban is értekezlet értekezletet ért. Kömény Ferencnek zúgott a feje, alig várta, hogy hazamenjen. Gondolta, egy jó vacsora, majd helyre biccenti, megingott lelki egyensúlyát. Hazaért, nem találta otthon a feleségét. Csak egy cetli hevert a konyhai asztalon, egy levél kíséretében. A levelet nézte meg először, az öccse írt.

Híd az emberek között

Az a pici „emberpalánta”, amikor a világra jön és életjelt ad magáról, azt kiálltja: – Oá! Oá! Oá! Hosszú az út a sírástól a beszédig. Egyelőre ennyit tud tenni, aztán ahogy értelme nyiladozik a világra, figyel a hangra, a fényre, a mozgásra. Majd elkezd gügyögni, mondhatjuk úgy is – kommunikálni.

„Eltűnnek a napok, múlik az év”

A múlandóság! – Egy szó, amely nem csal az ember arcára mosolyt. Ha csak kiejtjük, mindjárt tisztába vagyunk vele, hogy ez a valami, nem tart sokáig, elmúlik, eltűnik. Azért a múlandóságnak van egy könnyebb létezése. Mert, ha elmúlik a fejfájásunk, haragunk, rosszullétünk, megkönnyebbülünk.

Sok kis malac

Már este volt, amikor Regős Péter hazaért a napi fuvarból. A helyi téesznél dolgozott, mint sofőr, de a gazdaság kölcsön adta a tejipar itteni cégéhez. Reggelente ő gyűjtötte be a tejet a környező gazdaságokból. Ezen a gépkocsin, mint sofőrök, ketten voltak.

Mindig csak pozitívan!

„Aki képességeiben bízik, nyer. Aki nem képes napi módon legyőzni a félelmet, még nem tanulta meg az élet első leckéjét.” (kínai mondás) Z. Gábor az érettségi után a villanyszerelő szakmát tanulta meg. Apját követte ebben a szakmában, hiszen már gyerekkorában az „öreg” vitte magával a helyszíni szerelésekhez.

Ismételten új pillanatképek

Egy szerdai napon utaztam a Nyugati pályaudvarról Vácra. A zsúfoltság már megszokottá vált, hiszen a MÁV legforgalmasabb vonalszakasza, amely Szobig terjed. Vácra érkezve arra lettem figyelmes, hogy egy magas, fiatal apuka irányításával négy fiú szállt le a vonatról.



Archívum

Hozzászólások

DISQUS