Ebben a részben „átugrom” a kor másik nevezetes pécsi napilapja, a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) december 10.-i számának, a dalárda dísz-közgyűlésével kapcsolatos hosszú ismertetésére, már csak azért is, hogy lássa a mai kor olvasója, a lap tudósítása mennyiben egészíti ki a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) hasonló tudósítását, „A dísz közgyűlés” cím alatt.
1686. október 22-én szabadult fel Pécs a másfél évszázados török uralom alól. A jelentős esemény 340. évfordulójának tiszteletére készült ez az összeállításunk. Az első rész témája: Pécs és Baranya a késői középkorban.
A liberális hangvételű „Pécsi Napló” (1892-1944) július 27.-i rendkívüli kiadásának címlapján már ez található: „A háború fejleményei.” Elérkeztem most ennek a számnak a „HÍRROVATUNK” rovatához, amely így kezdődik.„— A trónörökös katonai útja. A hivatalos lap mai száma közli Károly Ferenc József főherceg alezredesnek az 1. sz. huszárezredbe ezredessé való kinevezését…”
Ebben a részben – az Arcanum Digitális Tudománytár segedelmével – elérkeztem az akkori ünneplés legfényesebb eseményéhez, a dísz-közgyűléshez. Ezt az akkori nemcsak városi, hanem országos jeles történést elsőként a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) 1912. december 10.-i száma alapján idézem föl. A cikket a jelentőségteljesen kiemelt „A közgyűlés” cím alatt jelentették meg.
Amikor a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 27.-i rendkívüli kiadását folytatom, ismét közelebb kerültek az események a háború kitöréséhez. Nézzük ezeket a cikkeket.
Elsőként a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) 1912. december 10.-i, keddi vezércikkét közlöm „A Pécsi Dalárda jubileuma” címmel. „Pécs, december 10. Ötven év öröme és küzdelme, diadala és fáradalmas munkája égbe szálló imává magasztosult az Úr templomában egy büszkén megfutott pálya kultúrharcosainak ajakán.
„Jó bornak nem köll cőgér!” – tartja a baranyai közmondás. Ezt az igazságot így módosítom: „Néha a jó bornak sem árt a cégér!” A címben említett könyvünket nem kell reklámoznom, mert az tartalmilag hiteles, érdekes, és küllemileg is kifogástalan. Itt mégis arra vállalkozom, hogy néhány gondolattal kiegészítsem a könyv előzményeivel kapcsolatos ismereteinket.
Amikor hajdanán a helybéliek elolvasták izgatottan a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) július 27.-i száma első rendkívüli kiadását – amelyet most az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével idézek –, hiába lett ismert Szerbia válaszjegyzéke, a „kocka már el volt vetve,” még ha ennek világtörténelmi hatásaival nagyon kevesen is voltak tisztában akkoriban…
Mert, hogy Fünfkirchentől eljutottunk Pécsre, azt javarészt a Pécsi Dalárdának köszönhetjük. Hogy Pécs városa ma a magyarságnak egyik legerősebb vára, hogy ebben a városban új élet fakadt, hogy az idegen ajkúak szíve felénk hajolt, hogy magyarrá lett ez a Mecsekalji város, azt sok tekintetben a Pécsi Dalárdának köszönhetjük.
Ha folytatom a liberális „Pécsi Napló” július 26-i száma ide vonatkozó híreinek közlését, az eddigiekhez képes riasztó hírekkel találkozunk, az akkor még háborúnak minősített fejlemények felé.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
