Az 1927-es év nagyon mozgalmas lett a magyar revíziós-mozgalom szempontjából. Magától értetődő volt, hogy június 4.-én – amely akkor szombatra esett – városunkban is megtartották a Trianon-gyásznapot, ezt idézem föl most a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) napilap június 5.-i tudósítása alapján.
1981 tavaszán Borsy Károly, a nagy tekintélyű pécsi nyomdász és tipográfus ezt kérdezte tőlem: „János, jut eszembe: a Kaposvári Nyomda igazgatója kéri, hogy mielőbb kapják meg a baranyai helynévkötet még hiányzó térképlapjait, mert elakadtak a munkálatokkal”. A válaszom ez volt: Igyekszem teljesíteni a kérést. A sürgetés elején álló jut eszembe szerkezet nagyon meglepett, mert 1981-ig nem hallottam Pécsett ezt a különleges szókapcsolatot.
Dr . Nemcsik János Ph.D egyetemi docenssel az Őrs vezér téri háziorvosi rendelőjében beszélgettünk 2026. május 18-án.
A konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) 1914. július 25.-i – ahogy én elneveztem – „Tintaceruzás rendkívüli kiadása” végén találhatók ezek a történelmi mondatok. Ez amint látható, nem nyomtatott formában készült, és „Éjjel 12 órakor felvett telefon jelentés” címet viseli.
A kor egyik legjelentősebb pécsi újságja, a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) – a másik a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) – 1940. július 3.-i számában „Hová tartoznak Máré-vár romjai? — Magyaregregyhez, avagy Kárászhoz?” főcímmel, „Fürdőélet, vasérc, kőszén és aranyleletek a Hegyháton” alcímmel, a talányos „(K. J.)” tudósítói monogrammal hosszú írás jelent meg a következő bevezető szöveggel: „Magyaregregy—Kárász, június hó végén. (A ’Pécsi Napló’ kiküldött munkatársától.)” bevezetővel.
A magyar fonetikai szakirodalomban régtől fogva vita tárgya, hogy hol helyezkedik el az é és az e (ë) a köznyelvi magánhangzók rendszerében? Mi az oka, hogy az é és az á is „társtalan”, még akkor is, ha a variánsaik képzési helyét vesszük figyelembe?
Folytatom a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 25.-i száma ezzel kapcsolatos híreinek közlését. „…(Nikola) Pasics Belgrádban. Belgrád, július 25. (Eredeti távirat.) A szerb sajtóiroda jelenti: Pasics miniszterelnök az ország belsejében útját megszakítva, ma reggel 5 órakor visszaérkezett Belgrádba. Szerbia magatartása.
A Siklósi úti Pécsi Köztemető megnyitása 1904. november elején történt. Már előtte is fölmerült az ott létesítendő kápolna terve, de sokáig nem valósult meg.
Régóta tudjuk, hogy a helynévadásnak is van rendszere. Például a mellék, melléke és a mente utótag az egytagú víznévhez kapcsolódóan arra utal, hogy az adott vidék vízfolyás közelében fekszik: Duna mellék, Dráva melléke, Duna mente.
Ebben a részben először a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) július 25.-i számának hírrovatában található, ezzel kapcsolatos, még nem közölt híreit ismertetem. „…(Nikola) Pasics Belgrádba érkezett.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
