Pécs egyik nevezetes, róla elnevezett terén áll a Flórián-szobor. Kevesen tudják, hogy Szent Flórián nemcsak a tűzoltók, hanem Pécs város védőszentje is. Ezért is volt nevezetes nap 1926. május 4., amikor Zichy Gyula gróf, volt pécsi megyéspüspök, akkori kalocsai érsek fölavatta ezt a szobrot.
A baranyai Hegyháton – akárcsak másutt – ellentmondásosan alakult a történelem a múlt század közepén. Néha kicsit örvendezhettünk, de gyakoribb volt az elkeseredés. Bonyolult, ellentmondásos világunkból gyermekként igen keveset értettem meg.
Kezdem ezt a részt a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 19.-i számával az akkori gyakorlat szerint előző napi dátummal. Itt találjuk a következő cikket, amely a „— Ferenc Ferdinánd főherceg, egy Teleki gróf és a kis cukrászleány” címet viseli.
A pécsi újságok rendszeresen írtak évad közben is a színházi műsorról, a színre vitt darabokról, a bennük szerepelt színészekről, emellett az évad végén is értékeltek. Így történt ez az 1934/1935-ös évaddal is, és a „Pécsi Napló” május 19.-i számában, a talányos „K. -r.” monogramú, „Az elmúlt színházi évad mérlege” című írás tartalmazta. Ezt közlöm most.
Tanulmányink során fokozatosan fejlődik a helyesírási készségünk. Még idősebb felnőttként is tapasztalhatjuk, hogy elbizonytalanodunk, ha egy-egy nehezebb helyesírású szó kerül elénk.
A konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) július 21.-i számában még mindig találunk hírt Ferenc Ferdinándról (1863-1914) való megemlékezésről, mégpedig – Kairóból! Idézzük föl ezt a cikket az idők homályából, egyben ismét fejet kell hajtanunk az akkori idők újságja tudósítói hálózatának.
A „Dunántúl” 1940. április 3.-i számában Kürschner Emánuelné Kalliwoda Olga (1886-1952) hosszú írását közölte, amelyben fővárosi élményeit ecsetelte, „Budapesti élmények” címmel, „A jugoszláv dalosok között —Löncs a finn követnél —Kodály otthonában” alcímmel.
Az anafora görög eredetű szó. A jelentése: ’visszautalás, visszaszállítás, visszahozás’ a beszédben, illetve az írott szöveg előzményében említett szóra, szókapcsolatra. Lényegében a nyelvi takarékosság egyik érdekes példája.
Magyarország akkori miniszterelnökének, a karizmatikus Tisza Istvánnak (Imre Lajos Pál, 1861-1918) véleményéről, és az országgyűlésen elhangzott fontos politikusi álláspontokról mindig érdemes vezércikket írni – főleg ilyen fölfokozott történelmi helyzetben. Ezért elsőként a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 17.-i számát idézem, „A miniszterelnök a balkáni bonyodalmakról” címmel.
Pécs városa mindig is élen járt a virágosító mozgalomban – különösen a 19. század második harmadától, és ez fölerősödött a „Mecsek Egyesület” 1891-es megalakulása után.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
