Mielőtt még tovább mennénk a pécsi sajtó híreinek taglalásával, idézem a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 5.-i írását, amelyben fölidézték, hogyan jutott el a gyilkos merénylet híre Pécsre, mégpedig „Az izgalmak órái” cím alatt.
A népnyelv, a népi kultúra tanulmányozása során juthatott Pákolitz István arra az elhatározásra, hogy – főleg pályája legelején – népdalszerű verseket is írjon.
Grosspöchlarn (ma Pöchlarn), július 4. (Eredeti távirat.) Reggel fél 3 órakor rendkívül heves zivatar volt. Zuhogó esőben vitték a két koporsót fáklyás hadastyánok és tűzoltók sorfala között a váróterembe, ahol ravatalokra helyezték azokat. A Ferenc Ferdinánd főherceg nevét viselő 12. ulánus ezred 12 tisztje állott őrt a ravatalnál. Buchinger lelkész, nagyobb asszisztencia mellett beszentelte a holttesteket.
Pákolitz István költő, szerkesztő, irodalomszervező 1919-ben született Pakson. Tizennyolc verseskönyve, négy gyermekverskötete és egy életrajzi ihletésű kisregénye jelent meg. Prózai írásai is jelentősek.
Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége, Hohenberg Zsófia gyilkos merénylet áldozata lett. Ez után Pécs város vezetősége rendkívüli közgyűlést hívott össze, amelyről a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) 1914. július 5.-i számában tudósított „A tragikus sorsú trónörökös pár emléke – Rendkívüli városi közgyűlés” cím és alcím alatt.
Hogy Kabos (Kann) Gyula (1887-1941) először vendégszerepelt városunkban, – amit az első részben tudhatott meg a kedves olvasó –, döntő mértékben Fodor (Fuchs) Oszkár (1880-1950) akkori színigazgatónak volt köszönhető. Hogy pár nap múltán ismételt, az is döntő mértékben a színigazgató szemfülességével, évtizedes rutinjával magyarázható, de emellett még más okok is közrejátszottak ebben.
Neves tudósaink (Benkő Loránd, Kiss Jenő, Deme László, Hoffmann István, Kálmán Béla, Hajdú Mihály, Mező András, Kázmér Miklós, Ördög Ferenc, Végh József, Szabó József és sokan mások) részletes tanulmányokban ismertették, értékelték a címben jelzett kutatások országos szintű eredményeit.
A gyilkos merénylet után vers is született, amely a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) 1914. július 5.-i számában kapott helyet. Honthy István: „De profundis…” („A mélységből … /Kiáltok Hozzád, Uram! /) című verse így szól:
Nyelvünkben vannak olyan különleges szavak (fogalmak), amelyekhez nem tartozik fölérendelt fogalom. Ezek az ún. hiperonimák a jelentéstani szakirodalomban.
Ebben a részben megkezdem a július 5.-i lapszámokban található, az alcímmel kapcsolatos hírek dokumentálását – mégpedig elsőként a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) alapján.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
