Az illetékes országos miniszterrel az élen a pécsi egyetem-avató ünnepségre vonaton, a vasútállomásra érkező népes küldöttség fogadtatásának következő történéseiről továbbra is a konzervatív-katolikus szellemű „Dunántúl” (1911-1944) cikkeit, nevezetesen az 1923. október 14.-i tudósítást idézem. Gróf Klebelsberg Kuno (1875-1932) az őt üdvözlő beszédekre a következőket felelte.
Pécsi MÁV Állomás Anno (Forrás: Wikipédia)
„Aki a közéletben szerepel, meg kell szoknia a támadásokat, amelyek érik, és azoknak le kell pattanniuk lelkéről. De meg kell tartani a fogékonyságot a mélységes hálára, ha néha polgártársai részéről az megnyilatkozik. Különösen jól esik, hogy ez itt nyilatkozik meg Pécsett, amelyet nemcsak kulturális jelentőségének, hanem magyarságának oly sok tanújelét adta, s amelyhez ifjúságom nagy munkájának egyik eredménye, a Julián egyesület fűz. A közmondás szerint minden kezdet nehéz. Én azonban azt mondom, nálunk kezdeni könnyű, csak bizonyos könnyelműség kell hozzá, hanem véghez vinni, befejezni valamit, ez a rendkívül nehéz. És a mi holnapi ünnepünknek igaz jelentőségét éppen ez adja meg, hogy egyesült erővel, vállvetett munkával be tudjuk fejezni azt a munkát, amely szükséges volt ahhoz, hogy az egyetem megkezdhesse működését.
Klebelsberg Kuno miniszter (Forrás: Wikipédia)
Hogy munkánkat véghez tudtuk vinni, abban látom erkölcsi létjogosultságát holnapi ünnepünknek. De nemcsak erkölcsi létjogosultsága van a holnapi ünnepnek, hanem magasabb célja is. Nekünk magyaroknak ez után a rettenetes igazságtalanság után, amely a békeköltésnél velünk történt, meg kell mutatni az egész világnak, hogy nem lehetett bennünket annyira összeroncsolni, összeszorítani, hogy dolgozni ne tudnánk az emberiség legszebb java, a kultúra érdekében. Ezzel a holnapi ünneppel saját nemzetünk, és az egész Európa előtt hirdetjük igazságunkat, és azt, hogy rajtunk nagy igazságtalanság történt. Ha ezzel a gondolattal járulunk a holnapi ünnephez, akkor Isten meg fogja áldani azt az intézményt, amelynek megnyitására indulunk.
Végül fogadják meleg köszönetemet, hogy ilyen szép számmal megjelentek, és ilyen meleg fogadtatásban részesítettek, amelynek soká emlékeztető jeleit fogom magammal vinni.
Őszinte, zúgó, lelkes éljenzés harsant fel a miniszter szavára, aki ezután kezet szorított a fogadására megjelent előkelőségekkel. A pécsi hivatalok vezetőit az ugyene (sic!) vonattal érkezett Fischer Ferenc dr. főispán mutatta be a miniszternek, aki a fáradtság legkisebb jele nélkül mindenkivel élénk közvetlenséggel beszélgetett. Majd (Halasi) Nagy József dr. egyetemi rektorral és titkárával kocsiba ült, és a püspöki palotába hajtatott.
Kapi (Kapy) Béla (forrás:Wikipédia)
A miniszterrel együtt jött Kapy (Kapi) Béla evangélikus püspök, továbbá a vallás- és közoktatásügyi minisztériumból Tóth Lajos dr. és Kertész Róbert dr. államtitkárok, Schrőder Ervin helyettes államtitkár, Sváb Gyula miniszteri tanácsos, Ruzicska Gyula, Kulcsár István miniszteri titkárok, a különböző egyetemek részéről Vámos Zoltán dr. budapesti orvoskari dékán, Komin Gyula budapesti tudomány egyetemi, Kuncz Ödön közgazdasági, Zempléni Géza műegyetemi tanár, Zimmermann Ágost állatorvosi főiskolai prorektor, a szegedi egyetemről Veszprémi Dezső dr. rektor, Demeter György dr. orvoskari dékán, Menyhárt Gáspár tanár, továbbá Horváth Géza, a budapesti nemzeti múzeum (sic!) igazgatója, Várkonyi Hildebrand dr. magántanár, a pannonhalmi bencés főiskola kiküldötte, Tharner Mihály soproni polgármester, Rényi Károly egyetemi könyvkereskedő. Már előbb Pécsre érkeztek Nagy Árpád, Bielek Aladár dr. miniszteri tanácsosok, Jeszenszky Sándor miniszteri osztálytanácsos, Molnár Endre dr. miniszteri titkár. Holnap reggel érkeznek Scipiades Elemér dr. és Tóth István dr. pécsi orvostanárok, és a debreceni egyetem kiküldöttei. A vendégek a Nádor szálló éttermében vacsoráztak, és azután szállásaikra tértek.”
Érdemes az ugyanezen szám harmadik oldalának alján található verset fölidéznem, amelyet ifj. Biermann Ferenc orvostanhallgató egyenesen erre az ünnepségre írt „Salve!” („Hozott Isten!”) címmel.
Keresztes-Fischer Ferenc (Forrás: MNL Baranya Megyei Levéltára)
„Mecsek tövén az őszi fuvalomban, Testet öltött ma a gondolat! Sorsunk sötétje új sugárba lobban, Mecsek tövén… az őszi fuvalomban. Turul madár szárnyat bontogat!
Turul madár, szegény Turul madár, Feléd leheli a nagy magyar határ! S egy nemzet szívén átmereng a hang: Feléd zokog a pozsonyi harang.
Turul madár… büszke Turul madár, Nagy Lajos árnya tárt karokkal vár!
Akarat! Eszme! Új magyar bölény, Salve néked a Mecsek tövén! Élő Mementó! Égő Gondolat! Ébresszed fel a lélekroncsokat!
Turul madár! Te szent Turul madár. Az öt torony a karjaiba zár!”
S ezzel még koránt sem volt vége a vers-közlésnek. Az utána következő oldal alján szintén egy ilyen poéma található. Az egyértelműbb „Pécs egyetemének hallgatóihoz” című költeményt a „változatosság kedvéért” egy hölgy, Tímár Mária „jegyezte.”
„Ihletett arcon ünnep varázsa, Ti vagytok Hazánk ezer virága, Véletek száll az Istenhez imánk: Nagy Lajos múltja virradjon miránk. Dicső eszmékért mindig ti égtek, Arany ifjúság, hozsanna néktek!
Déli végeknek őrszeme vagytok, Tudomány várán új hangot adtok. Virraszt szemetek lobbanó tüze: Borul még egyre a magyarok ügye. Csatázó hittel csak még Ti égtek, Arany ifjúság, hozsanna néktek!
Új csillag dereng városunk falán, Egyetem fiai, Ti vagytok talán? Virágot hintünk utatok felé, Fáradt szív tekint álmotok felé. Imázó ajakkal szebb jövőt kértek, Arany ifjúság, hozsanna néktek!”
Pécsi Egyetem 1930 (Forrás: PTE Archívum)
Ugyanezen – negyedik oldal – három jegyzete közül kettő szintén erről a nevezetes eseményről szól. Ezek publikálásával zárom ezt a részt.
Nádor Szálló Anno (Forrás: Egykor.hu)
„Olyan ünnepe van ma Pécs városának, amilyenben csaknem hatszáz év óta nem volt része. Ma nyílik ki az emberi tudás és műveltség bazilikájának kapuja, hogy bebocsátást nyerjenek, akik majdan a Haza és az emberiség javára dolgozni akarnak, és akik kezükben a tudós tanárok mesterlevelével, úgy fognak majd onnét kijönni, hogy bízvást vállalkozhatnak az ország sorsának és közügyeinek további intézésére. Amit elvett tőlünk sok-sok évvel ezelőtt a háború: a dicső királyunk alapította Nagy Lajos tudományegyetemet (sic!), és azt visszakaptuk a nagy világháború után, a magyarok védőangyaláról elnevezett Erzsébet-tudományegyetemet (sic!). Üdv az új főiskolának, derék tanárainak, lelkükből lelkedzett (sic!) ifjúságának! Elismerés és hála mindazoknak, akik visszahozták! Adja a jóságos Isten, hogy többé se háború, se más veszedelem tőlünk el ne ragadja. Adja, hogy most már véglegesen itt maradjon, amíg magyar él a hazában, – időtlen időkig!”
Turul madár ábrázolás (Forrás: Wikipédia)
A második hangvétele is ilyen ihletett volt, lássuk.
„Ma gyúl ki Pécsett hosszú századok után újra az egyetemes tudásnak, és világraszóló műveltségnek az a hatalmas fáklyája, amelynek ismeretterjesztő és nemesítő lénye ragyogó nappallá teszi a lelkek ködös éjszakáját, meleg nyárrá a szívek zord telét. Vajha (sic!) vele egyidőben rendesen meggyújtanánk megint azokat a szerény lámpácskákat is, amelyek arra vannak hivatva, hogy az utcák borzalmas éjjeli sötétségét eloszlassák.”
Hozzászólások