A „Dunántúl” című napilap híreiből válogatva
Ismét a katolikus-konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) című, akkor közkedvelt pécsi napilaphoz fordulok, amikor a száz év előtti év végi-év kezdeti nevezetes nap történéseiből válogatok. Elsőként fölidézem a szilveszteri vígasság eseményeit – ahogy az időrendi sorrend kívánja, bár ezek a hírek az „eltolódás” miatt az új év első napjaiban kaphattak helyet az újság hasábjain. A „Dunántúl” 1924. január 3.-i számában jelentek meg ezek az írások, és a „sors,” no meg a szerencse folytán egy-egy jutott az akkori városunk egyik és másik „végletére” (a Szigeti- illetve a Budai Külvárosra), valamint a Belvárosra.
Rácvárosi templom
(Forrás: Wikipédia)
„– Szilveszter Rácvároson. A Rácvárosi Polgári Daloskör, amely csak a közelmúltban alakult, Szilveszterkor lépett először a nyilvánosság elé, műsorral egybekötött estjével. A nagy vendéglő zsúfolásig megtelt összes helyisége tanúskodik legjobban az elért nagyfokú erkölcsi és anyagi sikerről. A műsort Csernus Kálmán vigalmi elnök megnyitó beszéde előzte meg, amelyben lendületes és tartalmas szavakban a daloskört mutatta be.
A műsor első száma Enge (János) karnagy vezetésével a Magyar Hiszekegy eléneklése volt, amelynek kitűnő előadása egy csapásra meghódította a közönséget. Csernus Kálmán Petőfi: ’A nemzethez’ című költeményét szavalta hévvel és a legjobb technikával. Liszli Emmuska Petőfi: ’Hazáról’ című költeményét megkapóan és kedves hanghordozással szavalta el. Falkay Ferenc elnök ünnepi beszéde után Steauermann Jenő kacagtatta meg a közönséget kitűnően előadott kupléival. Csólik Gizike és Harth Gyula duett igen megkapó volt. Az előbbi finom csengő hangját sok tapssal honorálta a közönség, de az elismerés partnerének is kijutott, aki szintén minden tekintetben elsőrendűt nyújtott. Sok elismerést váltott ki még Liszli Emmuska szavalata és a daloskör dongókör kísérete. A számok közti szüneteket a daloskör kitűnő énekszámai töltötték ki. Műsor után tánc volt hajnalig.
Budai külvárosi vendéglő Anno
(Forrás: Wikipédia)
„A Pécs-Budai Külvárosi Katolikus Kör Szilveszter estén kedélyes családi összejövetelt rendezett, amelyre a kör tagjai oly nagy számban jöttek össze, hogy a kör összes tágas helyisége zsúfolva volt. A pompás műsor keretében Oszwald Irénke műdalaival, Schneider József és Ehr Matild a Babavásárból előadott táncos ének-duettjükkel, Molnár Manci kitűnő hangján szépen elénekelt két operaáriával aratott sok tapsot. Motil János, Heilman József és Molnár István a Mihók, te nevetsz című egyfelvonásos magyar mókát adták elő karakterisztikusan, kitűnő sikerrel. Olach Manci, Ehr Matild és Erb Imre klasszikus orosz táncát háromszor is meg kellett ismételni. Schneider József szólóban elénekelt műdalai és kupléi ugyancsak pompás hatást váltottak ki. Megnyerte a közönség tetszését a Fáni orvossága című bohózat is, amelyben Bédi Margit, Molnár Manci, Szekeres Rózsi, Wilchelm Sándor, Schneider József és Pupos Lajos jeleskedtek, aki egyúttal konferált is. A közönség lelkes hangulatban várta meg az új esztendőt –.”
„– A Pécsi Polgári Daloskör fényesen sikerült Szilveszter estélyt rendezett a legényegyletben. Mint a daloskör minden mulatsága, ez az estély is nagy elismerést hozott a kiváló daloskörnek, amely több pompás dalt adott elő a táncmulatságot megelőző műsor keretében. A nagyszámú közönség nem győzte tapsolni a szebbnél szebb énekszámokat. A műsor valamennyi száma nagy élvezetet szerzett a hallgatóságnak. Műsor után a fiatalság táncra kerekedett, és a jó kedvnek csak a hajnali órák vetettek véget.”
Zichy Gyula püspök
(Forrás: Wikipédia)
Most pedig jöjjenek az új év kezdeti komoly dolgok. Itt már a jelentőségüknek megfelelően eltérek a lap időrendi sorrendjétől. Köztudott volt az akkori római katolikus megyéspüspök nagy tekintélye, ezért ezzel kezdem az idézést – a „Dunántúl” 1924. január 3.-i számának első oldaláról.
„– A megyés püspök üdvözlése. Új év napján ismét megnyilatkozott a tisztelet és hódolat a fennkölt lelkű főpásztor, gróf Zichy Gyula dr. megyéspüspök iránt. A hivatalok, intézmények és a város minden rétegéből felkeresték, hogy küldöttségileg, személyesen, vagy a kitett ívén köszöntsék a szeretett főpásztort.”
Alatta kapott helyet a nemrég városunkba költözött egyetem fontos közéleti híre. „– Újévi tisztelgés az egyetem rektoránál. Újév napján délelőtt 11 órakor a régi bevett egyetemi szokás szerint az Erzsébet-egyetemi tanári kara (sic!) testületileg tisztelgett (Halasi) Nagy József dr.-nál, a pécsi egyetem idei rektoránál. A rektort. aki a tanári kart az egyetem központi épületében levő ideiglenes magánlakásán fogadta, a tanárok nevében Késmárky István dr. jogi kari dékán üdvözölte.’– Egyetemünk – úgymond, – most még bölcsőkorát éli, és valószínűleg még sok nehéz küzdelmeket kell kiállnia. E küzdelmek idején jól esik tudni, hogy egy férfiú áll élükön, aki mindig meleg szeretettel, de egyúttal erős kézzel is gondoskodik ennek a gyenge csemetének sorsáról!’
Halasi-Nagy József professzor
(Forrás: Wikipédia)
Egyben a tanári kar őszinte jókívánságainak kifejezése mellett hangsúlyozta, hogy nemes munkájában mindenkor számíthat tanártársainak támogatására és szeretetére. (Halasi) Nagy József dr. rector magnificus meghatottan mondott köszönetet az üdvözlésért, és kiemelte, hogy továbbra is mint primus inter pares (első az egyenlők között) változatlan erővel és lelkesedéssel fog dolgozni az egyetemért, és mindenkor büszke érzettel fogja eltölteni, hogy életének legszebb évét egy oly kiváló tanári kar választása alapján, és annak élén szentelhette ez egyetem megerősítése, és felvirágoztatása nehéz, de szép feladatának.”
Most pedig rátérek magának az újságnak a belső híreire, amelyek a város életében is nagy szerepet játszottak akkor. Olvasóit a lap a „Hírek” rovatban így köszöntötte már 1924. január 1.-jén. „– Boldog új esztendőt kíván minden előfizetőjének, hirdetőjének, olvasójának és barátjának a Dunántúl szerkesztősége, kiadó hivatala és nyomdája.”
Az első oldalon kapott helyet természetesen – szintén az „eltolódás” miatt csak akkor –, az a vezércikk, amely még az óév utolsó napján történtekről tudósított. „Új év előestéjén a Dunántúl szerkesztősége és nyomdája házszentelést tartott. Hosszú évek fejlődését akartuk lezárni evvel az ünnepéllyel egy új év előestéjén, mert úgy éreztük, hogy ez a nap határkő lesz életünkben: a tekintetünk visszaszólít a múltba, az alkotás küzdelmes éveibe, hogy a végzett munka megnyugtató tudatából új erőt merítsünk a jövő alkotásaihoz.
A Pécsi Egyetem alapítása 1367-freskó
(Forrás: Wikipédia)
Egy új év előestéjén a végzett munkának megnyugtató tudata, emberi erő és emberi vigasztalás és emberi bíztatás. Minden új fal, amely jeleskedett körülöttünk, minden új gép, amely a fokozott munka dalát zakatolja éjjel és nappal, minden kis ólomapostol, amely naponkint többször is elrohan pihenéséből az alkotásai befejezésére, mind élő és hangos tanúja az elvégzett munkának. Igazi alkotásunk azonban nem az új falak, új gépek és új betűk.
Igazi alkotásunkon már évek óta dolgozunk lankadatlan kitartással, és minden évben megújuló hittel: hogy a lelkünk gondolatait, hitét és eszményeit ezrek lelkébe döntsük, hogy kishitűséggel, önzéssel, anyag elvűséggel szemben egy magasabb világ szépségeit tárjuk fel, hogy kereszténnyé tegyük a közéletet is. Ez a mi világunk, és ez a mi alkotásunk is. Minden más alkotásunk ennek a szolgáltatásában áll. Hogy új falak épültek a régiek fölé, hogy új gépek sorakozzanak a régiek mellé… az alkotáshoz.
Ezért tartottunk az újév előestéjén házszentelést. Hadd szálljon Isten áldása ránk és házunkra. Amit írunk és alkotunk, jó lélekkel és becsületes szándékkal írjuk és alkotjuk. De emberi tehetetlenségünket sohasem éreztük annyira, mint amikor írással kell lelkekben eszményeket életre keltenünk. Hosszú sorban feküsznek itt a kis ólomapostolok alvó ezredei. Nem is alvók talán, hanem halottak. Hogy élet fakadjon belőlük, hogy lélek áradjon át rajtuk ezer és ezer alvó lélekbe, hogy egy tisztultabb és jobb kornak legyenek hírt hozó angyalai – ehhez kell Isten áldása.
Király utca télen Anno
(Forrás: Régi Pécs)
Sokan voltunk az áldásnak tanúi a házszentelésünkön. De úgy éreztük, hogy messze vidékről is itt vannak közöttünk azok, akik a legnehezebb időkben kitartottak velünk, akiknek a lelkében ugyanazok az eszmények élnek, mint a mi lelkünkben. Ebből az áldásból részt kértünk számunkra is. Legyen ez az áldás újévi köszöntésünk, és záloga annak az apostoli munkának, amelyet új helyiségünkben a régi lélekkel fogunk végezni. Dr. T. – i. „
Mellette pedig hosszú tudósítást olvashattak a pécsiek, baranyaiak magáról az eseményről „A Dunántúl házi ünnepélye” címmel, „Zichy Gyula gróf megyéspüspök felszentelte a Dunántúl kibővített otthonát” alcímmel, még december 31.-i keltezéssel.
Végül zárjuk összegzésünket Mezey Gerő S. J. Pius főgimnáziumi tanár újév-köszöntő versével, amely a lap 1924. január 1.-jei számának 11. oldalán kapott helyet, és amelynek praktikusan „1924” volt a címe. (A sorkezdeteket nagybetűk jelzik.) „Újév fuvalma átsuhan az Alföldi tájon, Egy-egy szellője átsuhan A kényszabta határon. S eltépett vérünk mit üzen, Meghozza néked ím hűen Régi magyar országunk!
A Széchenyi tér egykor-képeslap
(Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
Múltunknak szól az első dal, Mint egy letűnt mesének, Keservek gyász sirámival Felénk sír a bús ének: Népünk szép múltja sírba szállt, Négyes sebünk enyhért kiált, Régi magyar országunk!
Hajdan örültünk gazdagon, S a röpke tündérélet Úgy elsötétült egy napon, Vérvörös tengerré lett. E kemény tusák éjjelén Te vagy a végső szent remény Régi magyar országunk!
Eldobtuk tiszta képedet, Űztük a délibábot, Ajkunk vad szomjtól lihegett, Lábunk tövisbe hágott. Nem csal meg többé lidércfény, Éltetni fog csak egy remény: Régi magyar országunk!
A vészek síró mérgiben Nem veszhetünk el árván, Lelkünk nyugodtan elpihen Dicső múltunk nagy álmán. Béklyós karunk ölelve vár, Légy börtönünkben a sugár: Régi magyar országunk!
Újév fuvalma leheli A remény illatárját, E szent reménnyel van teli Bánát, Erdély és Kárpát: Eggyé forr majd a roncs hazánk, Tiéd leszünk mind, jó anyánk, Régi magyar országunk!”
Hozzászólások