Születésének centenáriumára
Baranyai Aurél (1903-1983), a híres gyógyszerész, gyógynövény-, és helytörténet-kutató, emellett nagy érdeklődési körű jeles személyiség-egyéniség halálának huszadik évfordulóján – összefogás eredményeként – előbb emléktáblát avattunk a Széchenyi téri, volt Arany Sas patika falán, majd ezt követően, egy másik alkalommal a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Növénytani Tanszékén, a Szigeti úti egyik konferencia-termében emlékkonferenciát rendeztünk. (Erről egy másik írásom már részletesen beszámolt.)
Baranyai Aurél
A konferencia anyagából jelent meg még 2003-ban, a Magyar Gyógyszerész Kamara Baranya Megyei Szervezete kiadásában „Emlékkönyv Baranyai Aurél születésének centenáriumára” címmel ez a kötet. Most ezt ismertetem.
Elsőként két jelentős személyiséget kell kiemelnem a már idézett szervezet mellett. Dr. Szolcsányi János (1938-2018) nemzetközi hírű akadémikus, orvosprofesszor, kedves akkori ismerősöm nemcsak segített biztosítani a konferencia megrendezését, hanem ő elnökölt, dr. Szabó László Gyula professor emeritus – akit a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület (1983) keretében ismertem meg – pedig szerkesztő-társam lett. Dr. Szolcsányi János professzor – konferencia levezető-elnök – és dr. Szabó László Gyula professzor előadást is vállalt – jelen sorok írójával együtt.
A mélykék borítású könyv belső borítóján Baranyai Aurél idős kori fotója található. A szerkesztői előszóból elsőként megtudható, hogy a magát a tudományos emlékülést 2003. január 30.-án tartottuk. Maga az előszó – szokás szerint – szíves ajánlást tartalmaz a kötet tanulmányozására.
Az első rész 9 tanulmánya Baranyai Aurél életét és munkásságát összegzi. Természetesen dr. Szolcsányi János professzor tanulmánya nyitja a sort, amint a konferencián is ez történt. A világhírű farmakológus professzor a „Kétszáz éves gyógyszerészettörténet a hatóanyagok nevezéktanáról” című tanulmányában a tudományterület történetét tekintette át.
Dr. Grabarits István, a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság elnöke (Kalocsa) a hazai gyógyszerész történeti kutatásokról írt, Szmodits László, a fővárosi Hajnal Gyógyszertár gyógyszerészettörténésze Baranyai Aurél gyógyszerésztörténészi munkáját elemezte, Lárencz László ny. gyógyszerész-alezredes, gyógyszerészet-történész szintén ezt a tevékenységét dokumentálta.
Dr. Szendrei Kálmán, a Szegedi Tudományegyetem Farmakológiai Intézetének egyetemi tanára és dr. Minker Emil, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerhatástani Intézet egyetemi tanára közös tanulmányukban szintén az ő szerepét domborították ki, amikor Pécs és Szeged együttműködését tárgyalták a Mecsek flórájának fitokémiai kutatásában. Dr. Szabó László Gyula professzor elemezte a népi gyógynövény-ismereti kutatói tevékenységét, míg jelen sorok írója az akkori Baranya Megyei Levéltár főlevéltárosaként helytörténeti munkásságát taglalta.
Emlékkötete címlapja
Öhlmüller Miklós vegyész a város kulturális életében betöltött szerepét méltatta, különös tekintettel műkedvelői színjátszói tevékenységére, aki maga is tevékenykedett műkedvelő színészként a Nevelők Házában. Ezt a részt fia, Baranyai Pál villamosmérnök, nyugállományú főmérnök írása zárta, amelyben édesapja tudományos, közéleti és ismeretterjesztő tevékenységének bibliográfiáját közölte.
A második részben tanulmányok kaptak helyet az ő emlékére. Elsőként dr. Rácz Gábor egyetemi tanár, a Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Akadémia tagja (Pécs-Keszthely) az ő egyik erdélyi kortársáról, dr. Mártonfi Lászlóról (1903-1973) emlékezett, dr. Kiss Magdolna, a PTE Ókortörténeti és Régészeti Tanszékének tudományos munkatársa „Nymphis medicis,’ gyógyfürdők Pannóniában” címmel közölt tanulmányt.
Dr. Perlaki Emil és dr. Majoros Tibor, a Baranya Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás főállatorvosai közös tanulmányukban a baranyai köz- és állategészségügy szervezeti és személyi kapcsolatairól írtak 1696. és 1848. között. Raýman János vegyészmérnök, helytörténész Schuster János, egy pécsi születésű tudós pályáját rajzolta meg. Dr. Romváry Ferenc művészettörténész a pécsi Szerecsen Patika történetét, tudománytörténeti értékeit tárta elénk, amely ma patika-múzeum. Végül dr. Süle Tamás, a Baranya megyei Kórház Tüdőgyógyintézete főorvosa, helytörténész tanulmánya zárta a részt, aki világhírű gyógyszerész festőink, Csontváry Kosztka Tivadar és Rippl-Rónai József érméken történő megörökítéséről írt tanulmányt.
A harmadik rész Baranyai Aurél életét mutatta be képekben és dokumentumokban, amelynek közlésében nagy szerepet játszott fia, Baranyai Pál. Benne édesapjáról készült fotók kaptak helyet fiatal korától idős koráig, és életének fontos okmányai szintén szerepelnek itt. A gazdag tartalmú kötetet a tartalomjegyzék, valamint a szerzők és a támogatók fölsorolása zárja.
Stílusosan egy tőle származó idézet található a hátsó borítón. „… Hivatássziget a patika, félig gyóntatószék. Akkor vagyok jó patikus, ha a kérelmezőben saját anyámat látom, gyermekemet vagy unokámat. Öreg ráncok könnycseppjein, angyalian bájos leányarcocskák mosolyán mérem le emberi együttérzésem értékét, s ilyenkor elfelejtem, hogy néha gép vagyok. A közönséggel bánni nem könnyű, hát még a beteggel! Az idegszálak fogyó anyagok. Ennek dacára még a ’nincs’-et is úgy kell megmagyarázni, hogy ez a negatívum fél gyógyulás legyen.
A melegség, ami szemedből árad, ami szavadban cseng, kis tűzhely legyen, amit az emberi lélek testvéri elektromossága táplál, amit magaddal vihetsz, ahol sebek vannak. S hol nincsenek? …”
Hozzászólások