A Dunántúl 1923. október 13-i számának első oldala (Forrás: Arcanum)
A „Dunántúl” 1923. október 13.-i, szombati száma már az első oldalon hozta „A pécsi egyetem ünnepélyes megnyitásának programja” című cikkét, amelynek alcíme „A kultuszminisztert ünnepélyesen fogadják a pályaudvaron” volt, mégpedig – szokás szerint – az előző napi dátummal. „Pécs, október 12. A magyar királyi Erzsébet tudományegyetem (sic!) vasárnap tartandó ünnepélyes megnyitására, mint már jeleztük, szombaton este 8 óra 35 perckor a gyorsvonattal Pécsre érkezik Klebelsberg Kuno gróf (1875-1932) vallás- és közoktatásügyi miniszter Tóth Lajos dr. (1856-1926) államtitkárral és kíséretével. Ugyanezzel a vonattal érkeznek a többi egyetemek küldöttségei, és számos közéleti előkelőség. Az érkező vendégek részére ünnepélyes fogadtatás készül a pályaudvaron, amelyre Nendtvich Andor (1867-1951) polgármester ma délután szétküldött külön meghívóval a városi törvényhatósági bizottság tagjait is meghívta.
A gyülekezés 8 óra 15 perckor a főpályaudvar I. osztályú várótermében. A miniszter és a vele együtt érkező előkelőségek a főpályaudvarról a Nádor szállóba (sic!) hajtatnak, amelynek télikertjében este 9 órakor vacsoráznak étlap szerint. A vasárnapi ünnepségek programja a következő…”
A Pozsonyi Egyetem jogi kara anno
(Forrás: Wikipédia)
Itt szakítom meg a cikk közlését, mivel az itt következő fölsorolás megegyezik a már előzőleg (az első részben) közöltekkel. A program fölsorolásába természetesen beletartozott az egyetemi ünnepélyes rendezvény után a Pannónia (ma Palatinus) Szállóban tartandó társas-ebéd, és az esti színházi díszelőadás, sőt az az utáni Nemzeti Kaszinóban tartandó estély fölsorolása is.
Klebelsberg Kuno, 1900-as évek eleje
(Forrás: Wikipédia)
A történelmi esemény fontosságát jelezte az a tény is, hogy a „Dunántúl” 1923. október 14.-i száma vezércikkben foglalkozott a történéssel, meghajtva az utókor nevében fejét az akkor elevenen élő hagyomány nevében, a mohácsi síkon, 1526-ban elesett egyetemi tanárok, hallgató ifjak emléke előtt. Nem véletlen, hogy szó esett a másik tragédiáról, az országcsonkításról, a magyar egyetemtől megfosztott, elcsatolt Pozsonyról, – a Nagy Lajos királyunk (1326-1382) által alapított pécsi egyetemi hagyományokról is.
„A pécsi egyetem nyitja meg ma kapuit a szívét lelkét kitárt, ujjongó Pécs városában. Mintha Nagy Lajos studium generáléja (sic!) kelne újból életre az évszázadok komor távlatából. Ez a nap a feltámadt múltnak folytatása, a jelennek országos eseménye, és a jövőnek történelme. Pécsnek teljesedett vágya, valóra vált álma, történelme.
Mohácsi csata – Székely Bertalan festménye
(Forrás: Wikipédia)
Ennek a városnak az egyetemhez való joga a múltban, a történelemben gyökerezett, amelyet az egykor híres pécsi stúdium generale (sic!) hős tanárai és ifjai hallhattak a mohácsi síkon. Csodálatosak a sors útjai. Amit Pécs városa a mohácsi síkon, nemzeti katasztrófa következtében elvesztett, azt ennél a katasztrófánál is nagyobb nemzeti csapás során visszaszerezte. Az ország kétharmad részét kellett elvesztenünk, hogy a pécsi egyetem megnyitásával, a történelem megismételte önmagát! És amikor most az elvesztett Pozsony város könnyes szemekkel tekint a mi örömünk elé, úgy érezzük, mintha a múltból itt feltámadt egyetem nyomán életre kelne a hazáért halt pécsi egyetemi tanárok és ifjak szelleme, hogy visszatérve az új életre kelt alma materbe új kornak, új fejlődésnek, új jövőnek, a történelmi Magyarországnak hasítsanak utat jó mai magyar ingoványban.
A pécsi vasútállomás, 1900., képeslap
(Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
Elmúlt régi idők nemes szellemét, a kultúrának üdítő enyhe fuvalmát hozza az egyetem. Ez a történelmet jelentő pécsi egyetem csonka Magyarország Dél és Kelet fölé emelkedett kultúrájának büszkesége, és egyik hatalmas várfoka. A kultúrának kifogyhatatlan arzenálja, amelynek tövében a történelem és tudomány forrása hömpölyög, és elszivárog bús, bizakodó testvéri ölelkezésre váró magyarok közé. Mert évszázados történelem suttog itt ma bíztatólag csonka Magyarország történelmével.
Ősi szent hagyományok kötnek ma frigyet itt a jelen szent akarásaival. Legendák szállnak a mohácsi síkról, elveszett egyetemről, és reményt visznek a feltámadásról a búsongó magyar szívekbe. A pécsi egyetem megnyitása a valóra vált legenda, a feltámadás valósága, és bíztató ígérete a nemzeti jövőnek. A városnak és a nemzetnek e történelmi ünnepén tárjuk ki a szívünket, és fogadjuk be Pozsonynak ez elvesztett kincsét. A házak ormain lobogjanak vígan a nemzeti zászlók, mert nemzeti értéket, egy új jövőt köszöntenek Nagy Lajos új életre kelt stúdium generáléjában (sic!)
Mi pedig a nagy idők emlékein, és a történelem emlőin táplálkozva, hátunkon a sors fájdalmas ostorcsapásaival, amikor a pécsi egyetem kapuit kitárva látjuk, néma örömmel ujjonghatunk, mert az egyetemnek ez a kapunyitása jövőt nyit a magyar kultúrának, magyar ifjúságnak, és az ősi öt tornyú Pécsnek is.”
Nagy Lajos király
(Forrás: Wikipédia)
Még ugyanezen oldalon, alatta pedig „A kultuszminiszter Pécsett” címmel, és a „Vendégek megérkezése az egyetem megnyitására” alcímmel, a szokásos előző napi dátummal írva fontos tényeket tudtak meg az olvasók. Azért értékes ez a cikk – túl a közlések tartalmán –, mert fölsorolták név szerint azokat a notabilitásokat, köztük egyetemi tanárokat, akik nagy szerepet játszottak akkor a város életében.
„Pécs, október 13. – Az egyetem megnyitására Pécsre érkezett kultuszminisztert nagy számú fényes közönség várta az állomáson. Ott voltak Nendtvich Andor polgármester vezetésével a város tanácstagjai, Stenge Ferenc alispánnal az élén a vármegye főbb tisztviselői, Varga Lajos dr. kerületi főkapitány vezetésével a rendőr kerület, Török Lajos rendőrtanácsos vezetésével a pécsi kapitányság több tisztviselője, Mayer József dr. posta- és távirda főigazgató, Oberhammer Antal és Patacsi Dénes országgyűlési képviselők, az egyetemi tanárok közül pedig Nagy József dr. egyetemi rektor, Bakay Árpád dr., Birkás Géza dr., Fenyvesi Béla dr., Hanuy Ferenc dr., Heim Pál dr., Falcsik Dezső dr., Holub József (dr.), Kérészi Zoltán dr., Késmárky István dr., Pekár Mihály dr., Schaurek Ráfael dr., Tóth Zsigmond dr., Vasváry Ferenc dr., Wessely Ödön dr., Winkler János dr. pécsi egyetemi tanárok, a soproni evangélikus teológiai fakultás részéről Prőhle Gergely dr. és Stráner Vilmos dr. egyetemi tanárok, a debreceni egyetem részéről Bélák Géza dr. egyetemi tanár, városi bizottsági tagok, nagy számú közönség.
A Nendtvich család sírboltja
(Forrás: Wikipédia)
A gyorsvonat beérkezése után a főpályaudvar I. osztályú várótermében Nendtvich Andor polgármester a következő szavakkal üdvözölte a minisztert, és a vele érkezett vendégeket: – Mindenkor örömünnepe volt városunknak, valahányszor Nagyméltóságod magas látogatásával megtisztelt, mert állandóan éreztük városunk iránti különös jóindulata, és rokon őrzésének éltető melegét, és ismételten tapasztaltuk, mennyire méltányolja és megérti azt a nemzeti és kulturmissziót, amelyet ez az ősi város, közel az ország déli határához, immár évszázadokon át betölteni törekszik. De hatványozottan hatják át ezek az érzések szívünket ma, amikor Nagy méltóságod azért jön hozzánk, hogy történelmi jogon alapuló régi vagyonunkat megvalósítva, az Erzsébet tudományegyetem (sic!) új otthonát itt ünnepélyesen felavassa.
A polgármester beszédét követő lelkes éljenzés lecsillapodása után Gosztonyi Gyuláné, a magyar asszonyok nemzeti szövetsége (sic!) pécsi csoportjának elnöke lépett elő, aki ezekkel a szavakkal üdvözölte a minisztert: – A magyar asszonyok nemzeti szövetségének pécsi hölgytagjai üdvözlik Nagyméltóságodat. Ismerve a MANSZ iránti rokonszenvét és áldozatkészségét, engedje meg, hogy azzal háláljuk meg, hogy most, amikor az egyetem megnyílik, és alkalmunk lesz dolgozni a haza jövőjéért, munkánkat az egyetemi hallgatók és hallgatónők érdekeiért felajánljuk. Isten hozta!”
Most itt fejezem be ezt a részt, a következőben lesz szó majd a miniszter válaszáról, és az azt követő fontos eseményekről.
Hozzászólások