Amikor az emléknapról beszélünk, elsőként Kovács Béláról (1908-1959) kell írnom.
Kovács Béla életútja
Kovács Béla (Forrás: Wikipédia)
Kovács Béla annak a szegényparaszti mivoltból fölemelkedő politikusnak a tipikus képviselője volt, aki tehetsége, rátermettsége, emberi nagysága okán nagy szerepet játszott az 1945 utáni évek politikai életében, a kisgazda párt vezetőjeként, emléke mind a mai napig tovább él.
A Pécs-környéki Patacs községben látta meg a napvilágot 1908. április 20.-án, szegényparaszti családból. A négy elemi és a négy polgári elvégzése után mezőgazdasági szaktanfolyamot végzett, majd a pincér szakmát szintén elsajátította. Amikor azonban 1926-ban megnősült, a felesége családjából örökölt birtokon gazdálkodni kezdett. Ezt a tevékenységet olyan eredményesen művelte, hogy birtokuk 1940-re 30 holdasra növekedett.
Gazdálkodásának megkezdésével egyidőben figyelme a közélet felé is fordult. A patacsi képviselőtestület tagjává 1927-ben választották, 1932-ben pedig az akkor még önálló község helyettes bírója lett. Pályájának kutatója, Vida István (1940-2020) történész szerint az un. polgárparaszt típusa volt, aki felemelkedni, polgárosodni akart tehetsége révén, és csizma helyett cipőben, városi nadrágban járt.
Nem csoda, hogy 1930-tól már az országos politika kérdései iránt is érdeklődött, 1933-ban pedig belépett a Független Kisgazda Pártba, mert a társadalom felemelkedő rétegeként értékelte a parasztságot. Gyorsan fölismerték politikai tehetségét: a párt Baranya vármegyei szervezetének 1936-ban lett a vezetője, 1939-ben pedig már országos főtitkár-helyettesévé választották. Azt szintén fölismerte azonban, hogy az ország német-orientációja elhibázott volt, a második világháború idején pedig útja a náciellenes függetlenségi mozgalomhoz vezetett.
Patacsi utcarészlet napjainkban (Forrás: PécsMa)
Amikor Pécsről és környékéről 1944. november 29.-én a németek kitakarodtak, előbb a városi intéző bizottság tagjaként, majd a BM politikai államtitkáraként tevékenykedett. A Független Kisgazda Földmunkás- és Polgári Párt főtitkárává pedig 1945. augusztus 20.-án választották meg. Mint tudvalévő, az 1945-ös nemzetgyűlési választásokat pártja megnyerte ugyan, de a szovjet nyomás miatt kénytelen volt koalícióra lépni a kommunista-, a szociáldemokrata- és a Nemzeti Parasztpárttal.
A szovjet nyomás erősödését jelezte, hogy támogatottjuk, a Rákosi (Rosenfeld) Mátyás (1892-1971) által vezetett kommunista párt a nekik nem tetsző pártok és képviselőik kiszorítását kezdte meg, és ennek érdekében minden nemtelen eszközt gátlástalanul fölhasznált. Mivel ő a kommunistáktól való függetlenedést képviselte a pártban, a szociáldemokratákkal együtt 1947. január 20.-án a főtitkári tisztségéből való lemondatását követelték. Bár február 21.-én a nemzetgyűlés mentelmi bizottsága nem adta ki, megérezte, hogy igénybe fogják venni a szovjetek önkényét. Ezért 24.-én önként jelentkezett a Rajk (Reich) László (1909-1949) belügyminiszter által fölállított, Péter Gábor (Eisenberger Benjámin, 1906-1993) által vezetett, akkor már működő, gyalázatos emlékű Államvédelmi Osztályon.
GULAG táborban 1932 (Forrás: Wikipédia)
De így sem kerülte el a bosszú kiteljesedését. Az „állam az államban” működő szovjet hatóságok 1947. február 25.-én este letartóztatták „köztársaság ellenes összeesküvés” hamis vádjával, ennek eredményeként egyenesen a Szovjetúnióba hurcolták. A sztálini vér-államban nem kevesebb, mint 20 évre /!/ ítélték. A GULAG-táborok után 1951. szeptember 25.-től Moszkvába vitték, az Állambiztonsági Minisztérium központi börtönébe. Magyarországra csak 1955-ben hozták vissza, amikor előbb az Államvédelmi Hatóság jászberényi börtönébe, majd 1956. január 18.-án a BM Budapesti Központi Börtönébe került. Innen szabadult még ez év áprilisában.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején, október 31.-i kezdettel nagy szerepe volt pártja újjászervezésében, sőt előbb a Nagy Imre-kormány földművelésügyi minisztere, majd a forradalom utolsó két napján államminisztere lett. A szovjet csapatok hitszegő támadása, 1956. november 4. után egy ideig id. Antall József (1896-1974) lakásán kapott menedéket.
Ő az új Kádár-kormánnyal való kiegyezést kereste, ennek érdekében Kádár (Czermanik, Csermanek) Jánossal (József, 1912-1989) is tárgyalt. Országgyűlési képviselő 1958 novemberétől lett, azonban 1959. június 21.-én elhunyt. Kései elégtételként 1989. május 26.-án a Szovjet Legfelsőbb Katonai Ügyészség rehabilitálta…
A volt MESZÖV-székház
(Forrás: Régi Pécs)
Végül egy eddig nem közzétett, személyes adalék. Édesapám, id. Vargha Dezső (1916-1998) közgazdász Pécsre költözésünk után, 1953-től a Kossuth téri MESZÖV pénzügyi osztályát vezette párton kívüliként. Mint köztudott, 1956 áprilisában szabadult ki a börtönből Kovács Béla. Ezután hívatta a MESZÖV igazgatója édesapámat, és közölte vele: mától kezdve Kovács Béla osztályvezetői minőségben dolgozik itt, csinálja meg az ezzel kapcsolatos kinevezési, bérszámfejtési okmányokat. Így is lett: bár nem kellett bejárnia a hivatalba, de a fizetését megkapta. Édesapám elbeszéléséből tudtuk meg később, hogy többször megjelent ezen kívül is, és kedélyesen elbeszélgetett a dolgozókkal, bár labilis egészségi állapota meglátszott rajta.
Az 1956-os forradalom napjaiban nem jött be, a fővárosba ment. Később derült ki, hogy miniszter lett a Nagy Imre-kormányban. Mivel édesapám is csak később tudta meg ezt, a hó végéig az itteni fizetését továbbra is számfejtette. Kedélyesen mesélte később László öcsémnek és nekem: így esett meg, hogy az ő beosztottja lett miniszterként is – igaz, hogy csak a hó végéig…
A MESZÖV igazgatója 1957-től Nagy Sándor (1912-1985) volt „spanyolos,” addigi argentin nagykövet lett. Mivel édesapámat közfelkiáltással a forradalom napjaiban az ottani munkástanács elnökének választották, becsületére legyen mondva, hogy nem szívesen, de áthelyeztette őt a pécsi FMSZ irodába…
Most pedig írnom kell az emléknapról, amelynek keretében mindig megemlékezést tartanak házánál.
A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja Pécsett
Elhurcolásának napjára emlékezvén, az első Orbán-kormány idején, 2000. június 13.-én fogadták el az 58/2000. /VI. 16./ sz. kormányhatározatot, amely február 25.-ét a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította.
Kovács Béla Emlékháza (Forrás: PécsMa)
Emlékét több szobor, emléktábla őrzi az országban. A pécsi Pázmány Péter utcai iskola 2012-ben az ő nevét vette föl. Az akkor már Pécshez tartozó Patacson lévő lakóháza az eltelt évtizedek alatt egyre rosszabb állapotba került. Többször indult mozgalom házának rendbehozására, de önkormányzati megvétele után kiderült: teljesen újjá kell építeni azt. Falára emléktábla is került. Végül elkészülte után, 2018-ban dr. Páva Zsolt polgármester az emléknapon avatta föl, 2019-ben pedig Wittner Mária (1937-2022), Hoppál Péter, dr. Őri László a Fábos György pécsi képzőművész által készített udvari bronz domborművet leplezte le.
Idén február 25.-én egész napos rendezvénnyel emlékeznek meg róla az emlékházban, amelyet a Zsolnay Örökségkezelő NKft. rendez. Délelőtt 10 órától a Pannon Rézfúvós Quintett koncertje nyit, majd megemlékezés, koszorúzás következik az emléktáblánál. Ezt filmvetítés és életútjáról való beszélgetés követi. Délután 15.30-tól előbb Kortárs Junior Különkiadás keretében Balogh Tünde múzeumpedagógus vezet foglalkozást fiataloknak, majd Bacsó Péter híres filmalkotásának, az 1983-ban készített „Te rongyos élet” című filmjének vetítése zárja a sort. A nap moderátora Majoros-Kovács Miklós lesz.
Hozzászólások