Számos könyv, tanulmány, visszaemlékezés, újságcikk, egyéb közlemény jelent meg a pécsi villamosközlekedés történetéről, emlékének ápolásáról, de valahogy nem sok emlékezett meg arról az emléktábláról, amely pedig a város fő- és „sétáló” utcájának egyik nevezetes házán, a Király utca 14. számú ház, a nevezetes Corso nevű vendéglátó egység falán található.
Dunántúli Napló 1988. október 22.
(Forrás: Arcanum)
Pedig, ha kikutatták volna például a Dunántúli Napló 1988. október 22.-i, szombati számát az Arcanum Digitális Tudománytár jóvoltából, annak címlapján (!) a következő hosszú, fényképes cikk jelent meg a híres pécsi újságíró, Hársfai István tollából, „Emléktábla a 75 éves pécsi villamosnak” címmel. A fotót pedig a napilap fotósa, Kóródi Gábor készítette, és maga az írás így volt olvasható.
„Hajlott korú már, aki vele egyidőben született, s felnőtt korát éli az is, ki akkor sírt fel először, mikor az utolsó járat végig bandukolt a pécsi utcákon. Lehet, hogy mindkét korosztályból volt ott valaki tegnap este, a Kossuth Lajos utcában? … Az ünnepelt maga mindössze 47 évet élt, úgy is mondhatnánk: legszebb férfikorában távozott az élők sorából…
Színház téri kitérőn (Forrás: MN Digitális Archívum)
Itt, ahol most a népes ünneplő közönség összegyűlt, annak idején sikoltott a fékeződő kerék, a két sárga kocsi a kitérőben várt az ellenjáratra, aztán indult tovább a kisállomásra, a Balokányba. Ha most azon sóhajtozunk, hogy ’istenem, de szép is volt villamosozni!’ … csak magunkat sajnáljuk, hogy oly régen volt, amikor megszűnt Pécsett a villamos, és nem gondolunk arra: a mai város elképzelhetetlen már azzal a villamossal. Bizony, Pécs rég kinőtt a ’villamos korból.’
Az első esztendőben –, ez már 1914, az első világháború első éve volt –, 1,7 millió utast szállított a villamos, az utolsó esztendejében, 1959-ben 13 milliót. Mert közben a lakosság száma is bőven megkétszereződött, s rá is kaptunk a tömegközlekedésre.
Pont két órával a 75. évforduló után –, 1913 október 21.-én délután 3 órakor suhant végig az első villamos a pécsi utcán, tizedikként a magyar városok sorában –, délután 5 órakor csendült fel a Pannon Volán férfikarának az éneke a Corso Kávéház falán, fehér kelmével takart tábla előtt, majd dr. Marton István, a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület elnöke emlékezett meg a villamosról. Albert Ferenc, a Volán forgalmi igazgató-helyettese a villamos közlekedést követő váltásról, három évtizede jóban rosszban társunkról, az autóbusz közlekedésről beszélt, dr. Molnár Zoltán, a városi tanács elnök-helyettese pedig a jövőt villantotta fel: trolibusz? Néhány hosszú vonalon újra a villamos? E terveknek a gazdaság mai konstellációja sajnos nem kedvez. Ezután leplezte le a Szigetvári János Ybl-díjas építész tervezte emléktáblát, amit a PVVE (Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület) és a Volán Vállalat állított, s Guth József, az Országos Műemléki Felügyelőség kirendeltségének a kőfaragója készített el. A táblát a hálás utókor koszorúi diszítik.” Eddig maga a cikk, a fotón, az emléktábla alatt két tagú „Volán díszőrség” és a Lakner Tamás által vezetett Pannon Volán férfikar látható, a képaláírás pedig „A Pannon Volán férfikara énekelt az emléktábla-avatáson” volt.
Villamos a Jókai téren
(Forrás: Régi Pécs)
A központi visszatekintések amikor a pécsi villamosközlekedésről írnak, a róla szóló kiadványok mellett a két kötetes Pécs Lexikont említik, és nem szólnak a „Pécs szobrai” című, többször is – legutoljára 2014-ben – kiadott kötetről. Pedig az elsőnek főszerkesztője, a másodiknak írója egy személy, Romváry Ferenc művészettörténész! Ha megemlítették volna, az azt jelentette volna, hogy megtalálták volna benne, mégpedig annak „Emléktáblák” részében, a 411. oldalon azt a fényképes szöveget, amely így szól.
„Király u. 14.
Pécsi Villamosvasút
bolgár mészkő
tervezte Szigetvári János, kivitelezte Guth János, állította a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület, felavatta Marton István 1988. október 22.-én.
A szöveg olvasata
1913-tól 1960-ig itt közlekedett a Pécsi Villamosvasút. A Színház épülete előtt volt az egyik kitérője. A járatok a Balokány-ligettől és a Külvárosi pályaudvartól a Tüzér utcáig, és a Széchenyi téri csatlakozástól a Főpályaudvarig közlekedtek.
Az első járat indításának 75. évfordulójára 1988.”
Pécsi villamos hálózat Anno (Forrás: MN Digitális Archívum)
Villamos emléktáblánk Király utcában
(a szerző felvétele, 2024.)
Most pedig közlöm, miért éppen én írtam erről. A Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület 1983-ban alakult, és nagy segítséget nyújtott működésében Pécs megyei jogú város Tanácsa, olyannyira, hogy a cikkben szereplő dr. Molnár Zoltán tanácselnök-helyettes volt az alelnöke, és vezetőségi üléseinket a városháza VB-termében tartottuk rendszeresen. Már az alakulástól kezdődően tagja lettem az egyesületnek, és pár év múlva már előbb a várostörténeti-, majd (átnevezve, mind a mai napig) a helytörténeti szakosztályt én vezettem-vezetem.
Ebbéli minőségemben számos emléktábla-állítását szerveztem meg, köztük a villamosét is! Az ötlet az enyém volt, a konkrét lebonyolítását szintén én végeztem. Most leírom, mit kellett addig elvégeznem – a főlevéltárosi munkám mellett –, amíg az emléktábla-avatásra egyáltalán sor került.
Először meg kellett alkotnom a szöveget, és egyesületünk vezetősége – amelynek én is tagja voltam-vagyok –, után elfogadtatni a városi tanács kulturális bizottságával. Ezzel párhuzamosan egyik kedves építészmérnök barátomat – jelen esetben Szigetvári Jánost, aki akkor komoly beosztásban a Kórház téri Pécsiterv-nél dolgozott – kellett megkérnem arra, hogy térítés mentesen (!) készítse el az emléktábla tervezetét az előírásoknak megfelelően.
Ekkor – mivel műemlékvédelmi területről volt szó – szakmailag egyeztetnem kellett a helyi műemlékvédelmi felügyelőséggel is. Mint a leírásból kiderül, a kivitelezést is ők vállalták magukra jelen esetben – Guth János révén. Ezután terjesztettük be a tanács műszaki ügyosztályára elfogadásra. A jogi osztály pedig ezután elkészítette az előterjesztés szövegét, és a városi tanács ülése fogadta el határozatban fölállítását azon a helyen – miután már előzetesen megszereztem az épület tulajdonosának beleegyezését….
Széchenyi téren a villamos
(Forrás: Fortepan)
Hátra volt még az ünnepség megszervezése. Amint a leírásból látható, illusztris személyiségeket sikerült megnyernem a nemes ügynek, és ahogy mondani szokták, „megadtuk a módját” az avatás lebonyolításának – gondosan ügyelve az évfordulóra. (Az már más kérdés, hogy az emléktábla avatásának napja a kötetben az újságcikk dátuma, holott maga a villamos közlekedés 1913. október 20.-án indult, a 75 évvel későbbi ünnepség pedig október 21.-én zajlott le! …)
A Szigeti úti Hadapród Iskolánál
(Forrás: Régi Pécs)
A helyet azért választottam ki ide, mert egyrészt épp a városunk központi utcájában van, ahol a villamos közlekedése mindig nagy eseménynek számított, ráadásul – amint azt a szövegben is írtam – itt kitérője volt. Természetesen nagy súllyal esett latba az a tény is, hogy sokan járnak erre, és elolvasva a szöveget, megtudhatják, milyen jelentős volt a város életében, a maga korában ez a nevezetes közlekedési eszköz. Éppen ezért nem értem, miért hagyják ki ezt az emléktáblát számos alkalommal, amikor a pécsi villamos történetének hagyományőrzéséről írnak!…
Még egy utólagos kötelezettségem van: szólnom kell a szintén elhallgatott Tegzes Béláról, a közlekedési vállalat alkalmazottjáról, helytörténészről, akinek szívügye volt a villamosközlekedés múltjának tanulmányozása, írásos emlékeinek gyűjtése. Közvetítésemmel, halála után gyűjteménye be is került a levéltárba, és ma is a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Vármegyei Levéltárában található…
Írásommal a méltatlanul elhallgatott emléktáblára, a hagyományőrzés eddig nem kiemelt részeire szerettem volna fölhívni a figyelmet. Aki elhalad ezen a forgalmas sétálóutcán, úgyis észreveszi, hogy az 1913-tól 1960-ig itt közlekedő villamosról méltó módon emlékeztünk meg…
Hozzászólások