Villamos

Számos könyv, tanulmány, visszaemlékezés, újságcikk, egyéb közlemény jelent meg a pécsi villamosközlekedés történetéről, emlékének ápolásáról, de valahogy nem sok emlékezett meg arról az emléktábláról, amely pedig a város fő- és „sétáló” utcájának egyik nevezetes házán, a Király utca 14. számú ház, a nevezetes Corso nevű vendéglátó egység falán található.

Közel tíz éve jelennek meg – különböző helyeken – publikációim az egykori pécsi villamosról. Nem tagadom, a téma igen közel áll szívemhez. Ezen belül is vannak kedvenc történeteim. Ilyen Madár bácsi, a pécsi fiakkeres igaz legendája…

A napokban ünnepeltük a pécsi villamos beindulásának 100. évfordulóját. Nekem az a megtiszteltetés jutott osztályrészül, hogy e jeles nap alkalmából, népes baráti társaság előtt tarthattam előadást a Civil Közösségek Házában.

Egyszer csak előadás közben, valami furcsa, nyugtalan érzés fogott el. Valaki hiányzott az első sorokból.

Igen! Hiányzott egy kedves arc. Nem volt ott a megszűnő pécsi villamos utolsó kocsivezetője, Cser Józsi bácsi.

Tisztelt Lovász István főmérnök úr, kedves István! Amint előtted ismert, ebben az évben ünneplik a pécsiek a villamos beindulásának századik évfordulóját. Nem titkolom előtted, hogy Veled együtt szerettem volna ünnepelni. Sajnos erre nem került sor. Nehéz helyzetbe kerültem. Szabad-e egyáltalán az egykori pécsi villamosról úgy szólni, hogy Lovász István főmérnök úrról ne tegyek említést.

Újra lesz villamos Pécsett, írja a helyi napilap, a Dunántúli Napló. Tudniillik egy pécsi egyesület a villamos beindulásának centenáriumát úgy kívánja emlékezetessé tenni, hogy egy villamost rekonstruál, és egy évre kihelyezi a Ferenciek utcájába. Egyben sajnálattal állapítja meg, hogy olyan villamos kocsit, amilyenek a pécsiek voltak, már nem lehet napjainkban sehol feltalálni.

1913. október 20-án eljött az ünnepélyes pillanat. 47 éves útjára indult a pécsi villamos. „A mai nappal a pécsi városi villamos megkezdte üzemét. Sok-sok zászló lengett, sok-sok ember mozgott és mosolygott, vidám gyermeksereg hancúrozott utcahosszat, s a sárga villamoskocsik csilingelve száguldtak végig az utcákon, jöttek és mentek és késtek. Igazi városi kis ünnep, vagy inkább kisvárosi ünnep volt ez a mai.”

Lassan, de biztosan közeledett 1913. október 20. a pécsi villamos ünnepélyes átadásának napja. „1911. július 6-án tartották a kivitelre került változat három egyvágányú vonalának közigazgatási bejárását. De még két évig húzódott az építkezés megkezdése s 1913. tavaszán (március 19.) pótbejárásra volt szükség. Nendtvich Andor polgármester a Pécsi Villamossági Rt.-gal kedvező szerződést kötött.

A pécsi villamos beindulását több érdekes próbálkozás előzte meg. Várostörténeti szempontból is fontos ezek áttekintése. „1895-től azután többen is tervezik közúti villamos építését. Köztük egy bécsi, a Ritschl és Társa cég és a magyar városok villamosításában és közúti forgalmának kiépítésében érdekelt R.V.K.V.Sz.. A tervezett villamosjárat a várost kelet-nyugat irányban szelné át, Ritschl ajánlata szerint Pécsbányatelepig is vezetne. 1897 júliusában már közigazgatási bejárást is tartanak, ami bizonyítja, hogy a város vezetői idejekorán kezdtek tárgyalásokba.

A városi tömegközlekedés létrehozója, mozgató ereje a vasút. Így volt ez Pécsett is. 1859-ben beindult a Mohács-Pécs vasútvonalon a személyforgalom. Pécsnek ebben az időben saját pályaudvara nem létezett, hanem a Dunagőzhajózási Társaság Üszög-pusztai állomását vehették igénybe az utazni vágyók. Az utasoknak a távoli vasútállomás eléréséhez, a vonat indulás-érkezés menetrendjéhez igazodó rendszeres kocsi járatra (nevezhetjük ezt omnibusznak) volt szüksége.