Tisztelt Lovász István főmérnök úr, kedves István!
Lovász István főmérnök
Amint előtted ismert, ebben az évben ünneplik a pécsiek a villamos beindulásának századik évfordulóját.
Nem titkolom előtted, hogy Veled együtt szerettem volna ünnepelni. Sajnos erre nem került sor.
Nehéz helyzetbe kerültem. Szabad-e egyáltalán az egykori pécsi villamosról úgy szólni, hogy Lovász István főmérnök úrról ne tegyek említést.
Ez a kapcsolat mindenkor több volt számodra, mint egyszerű hobby vagy műszaki érdeklődés. Talán – és nem veszed tőlem rossznéven – csak úgy tudom jellemezni, hogy Te a pécsi villamos rajongója, megszállottja voltál. Mindent tudtál róla.
Fájdalmasan kevés tényadat áll rendelkezésemre szakmai pályafutásodról, hosszú évek sikereiről, küzdelmeiről. Abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy Pécsett tartózkodásaid alkalmából, meghívtál otthonodba egy-egy esti beszélgetésre. Sok-sok emlékezetes, kedves estét beszélgettünk végig. Természetesen mindig egy fő témánk volt, a pécsi villamos. Szerénységed mindig tiltotta, hogy magadról bármi szóba kerüljön.
Pedig, de szerettem volna – imponáló technikai tudásod mellett – sok mindent megtudni gazdag életutadról.
Csodálatra méltó családi elődeid voltak. Pekár Mihály professzor, Lovász Pál…
Azóta is próbáltam – elsősorban pécsi vonatkozású – irodalmi forrásokat felkutatni. Ezekből szeretnék most egy szerény kis csokrot összeállítani, és elküldeni azért a sok jóságért cserébe, amit Tőled kaptam.
„Édesapám hat-hét éves koromban gyakran levitt sétálni a lakásunkhoz viszonylag közel fekvő pécsi villamosvasút kocsiszínjébe. A villamosvasút egyébként lakásunk előtt vezetett, és az 1913. évi beszerzésű 1-10 pályaszámú – egymással teljesen azonos típusú – motorkocsit a menethangjáról teljes biztonsággal azonosítani tudtam. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor valaki telefonhangról pontosan felismeri, hogy ki van a vonal túlsó végén.” (Indóház. 2006. december – 2007. január.)
Talán nem tűnik részemről szerénytelenségnek, ha visszaemlékszem, hogyan is kezdődött, ez a számomra olyan értékes, emlékezetes kapcsolat?
2004-ben a Pécsi Szemle folyóiratban írtam egy rövid kis nosztalgiázó cikket arról, hogyan kerültem kapcsolatba a pécsi villamossal.
A sok szakmai hiányosság ellenére Lovász István főmérnök úr érdemesnek tartotta arra, hogy foglalkozzon kis anyagommal. Egyúttal inspirált arra, hogy kezdjek hozzá a pécsi villamos – még fellelhető – forrásanyagainak felkutatásához.
Ő hívta fel figyelmemet a szentendrei HÉV korszerűsítése kapcsán a régi kocsiszínben kialakított, 1992. július 14-én megnyílt BKV Városi Tömegközlekedési Múzeum gazdag kiállítási anyagára. Külön érdekessége a tárlatnak, hogy az egykori pécsi villamos eredeti képeit több nagyméretű tabló is szemlélteti.
Csak a későbbiekben tudtam meg, hogy a gondosan megszerkesztett múzeumi anyag létrehozásában milyen hatalmas szerepe volt Lovász István áldozatkész munkájának.
Hosszú kutató munkám eredményeként módom nyílt arra, hogy Lovász István főmérnök úr szakszerű irányítása alatt a BKV Városi Közlekedés című szakfolyóiratában közzé tehettem a pécsi villamos technikailag is érdekes, hiteles történetét.
A magam részéről fontosnak tartottam, hogy felidézzem azt a nagyszerű, magasan ívelő szakmai pályafutást, amelyet Lovász István főmérnök úr megtett.
Született 1929-ben Pécsett. A Ciszterci rend pécsi Nagy Lajos gimnáziumában érettségizett 1947-ben.
A hivatalos önéletrajz az alábbi adatokat közli Lovász István főmérnök úrról.
„Tanulmányait 1951-ben fejezte be a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karon. 1955-ben szerezte meg villamosmérnöki oklevelét az erősáramú szakon. 1951-től a Fővárosi Helyiérdekű Villamosvasútnál, 1952-től a MÁV Budapesti Igazgatóság IV. Vontatási Osztály Mozdonycsoportjába helyezkedett el. 1958-ban a Budapesti Helyiérdekű Vasút irányító-felügyeleti szervéhez, a Fővárosi Tanács Közlekedési Igazgatóságára helyezték át, ahol a vállalat műszaki ügyeit intéző főelőadó volt. Itt a BHÉV járműállományának korszerűsítésével és gyarapításával foglalkozott. Részt vett a – BME Vasútépítési Tanszék vállalkozásában készült – Elővárosi gyorsvasutak pályatervezési irányelvei című KPM utasítás megszerkesztésében. 1960-ban megszerkesztette az országos szabvánnyá vált közúti-vasúti kerékszelvényt. Több kutatási feladatban vett részt a használatos pályaívsugarakban az optimális vágányjellemzők meghatározása témában. 1961-től a BHÉV Műszaki Fejlesztési Osztály vezetője lett, itt szerepe volt az első gyorsvasúti jellegű motorkocsi megszületésében, majd az ezekhez, az NDK-ból beszerzett komplett villamos berendezések kialakításában, specifikációs tárgyalásaiban. 1968-tól a BKV Központi Műszaki Fejlesztési Osztályon osztályvezetői helyettesi munkakörbe került. 1976-tól a BKV Fejlesztési Igazgatóságán vasúti szaktanácsadó lett és jelentős szerepe volt a villamosjármű rekonstrukcióban, a Tátra villamosok Budapestre alkalmas változatának specifikációs és beszerzési tárgyalásaiban. 1986-tól 1992-ben történt nyugdíjazásáig a BKV műszaki vezérigazgató helyettesnek, majd a forgalmi és műszaki vezérigazgató helyettesnek volt a szaktanácsadója. Műszaki főmunkatársként nyugdíjazása után is dolgozik. Az 1970-es évek óta külső munkatársa a Közlekedési Múzeumnak, 1984-től tagja a História Munkabizottság Jármű Albizottságának, mely tevékenysége eredményeképpen 2000-ben megnyitották a Magyar Vasúttörténeti Parkot.”
És akkor még nem beszéltünk arról a sok és jelentős szakmai elismerésről, kitüntetésről, amellyel Lovász István főmérnök munkáját a vállalat vezetése elismerte. A magam részéről talán a „Balázs Mórról” elnevezett szakmai elismerést tartanám igen fontosnak.
Kedves István! Kívánom szívből Neked, hogy lehetőséged legyen még számos éven át visszaemlékezni az Általad annyira szeretett pécsi villamosra.
A pécsi villamosról szóló további visszaemlékezésem a következő számban folytatódik.
Hozzászólások