Azok a régi szép idők… – 168. rész

Höfler Pál, két New Yorki-i kirándulása közt egy érdekes kitérőt tett Vass Vilmos barátja társaságában, a Hudson folyó túlsó oldalán. „A West Point Military az Egyesült Államok első és legnagyobb katonai akadémiája. Vezetői közül a legjelentősebb Douglas MacArthur tábornok volt, itt végeztek többek között: Eisenhower tábornok – majd később elnök -, Grant tábornok, Pershing tábornok, Patton tábornok és sok más jelentős személy.”

Azok a régi szép idők… – 167. rész

Höfler Pál – számára oly felejthetetlen – amerikai utazása, kalandjai tovább folytatódnak. Most a hatalmas világmetropolisba, New Yorkba látogat el, kedves barátja, Vass Vilmos társaságában. Palinak abban a szerencsében lehetett része, hogy kétszer is láthatta ezt a falanszter csodát.

Azok a régi szép idők… – 166. rész

Höfler Pál unokabátyám 2001. augusztus 31 – 2001. szeptember 9 között, tíz, élményekben gazdag napot töltött Vass Vilmos vendégeként Rhinebeckben. Ez alatt sok érdekes kirándulást tett meg barátjával együtt. Még felsorolni is nehéz a sok látnivalót (Roosevelt elnök nyaralója, West Point Akadémia, Niagara vízesés stb). Kétszer jártak New York Cityben is. Élményeiről unokabátyám úti beszámolót készített.

Azok a régi szép idők… – 165. rész

Vass Vilmos Pécsről, az 56-os forradalom válságos napjait követően a „szabad” Nyugatra menekült, ahogy akkoriban mondták, disszidált.

Miután a szovjet T-54-es tankok benyomultak Pécs belvárosába, nem hagytak kétséget a felől, hogy minden rendelkezésükre álló katonai eszközzel felszámolják a még harcban álló forradalmi erőket. A szovjet katonai intervencióval a mecseki ellenállók helyzete is végleg megpecsételődött.

Azok a régi szép idők… – 164. rész

XII. kerület Lóránt utca. A sorompónak már helyét sem találni. De az út két oldalán még ott a tábla: Behajtani tilos! Nemrég még „nagy ember” lakott itt. Az ő védelme érdekében lezárva tartották az egész környéket. A fák mögött rejtett őrbódék. A hegyoldalban meghúzódó villák, valóságos erődítmények.

Azok a régi szép idők… – 163. rész

Idős, ráérős nyugdíjasként szívesen porolom le az elmúlt eseményekről a feledés mindent elfedő porszemeit. Így került érdeklődésem előterébe az egykori 1956-os pécsi szabadsághős, Málics Ottó árnyképe. 1956. november 14-én egy kétségbeesett fegyveres akció során, amikor a pécsváradi (Szentháromság tér) rendőrségről próbáltak fegyvereket szerezni, súlyos, halálos fejlövést kapott. Azután egy kis személyes emlék is idekívánkozott.

Azok a régi szép idők… – 162. rész

Folytassuk történelmi krónikánkat, azokkal a sorsfordító, történelmi tudósításokkal, amelyek 12 nap alatt megrengették egy kommunista szuperhatalom belső, morális alapjait. A magyar kormány kinyilatkoztatta Magyarország semlegességét. A varsói szerződést felmondtuk.

Azok a régi szép idők… – 161. rész

A Színház téri SZOT-székházban (volt Korzó kávéház) összegyűltek a munkástanácsok küldöttei és megalakították a forradalom legfőbb intézményét, a Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsát, elnökének dr. Kertész Endre ügyvédet (1906-1991) választották. A Forradalmi Katonatanács elnöke Csikor Kálmán alezredes (1910-1988) lett. Ezen belül Vass Vilmos a Pécsi Rádiót ellenőrző csoporthoz tartozott.

Azok a régi szép idők… – 160. rész

Az 1956-os forradalom országos eseményei már jól ismertek. Itt elsősorban csak a Pécsett történtekkel szeretnék foglalkozni. Vass Vilmos a pécsi belvárosi tömegtüntetéseken nem vett részt, ugyanakkor ezekről barátjának, Málics Ottónak beszámolói alapján pontosan tájékozott volt.

Azok a régi szép idők… – 159. rész

„(1956) augusztus 1-én kerültem az ÁVH-bizottság elé. A kihallgatás rövid formaság volt, nem felülvizsgálat, hanem szabadon bocsátás. Közölték velem, hogy pontosan félév múlva, 1957. február 2-án per újrafelvételi tárgyalás lesz az ügyemben. A tárgyalásig „feltételesen” szabadlábra helyeznek. Most visszatérhetek a szocialista társadalomba, csak ne kövessek el semmilyen meggondolatlanságot.”

Azok a régi szép idők… – 158. rész

A mai generációk – szerencsére – már csak egy-egy fennmaradt dokumentumfilmből ismerhetik meg, hogy nézett ki egy „magyar gulág”. Vass Vilmos több fokozatát is megjárta ennek a földi pokolnak. A márianosztrai börtön után a különböző rabbányákban eltöltött évek következtek. Hiteles önvallomásából pontos leírást kapunk az itteni embertelen állapotokról.

Azok a régi szép idők… – 157. rész

Bevallom őszintén, Vass Vilmos pályafutása ugyancsak felkeltette érdeklődésemet. Annál is inkább, mivel megítélésem szerint, annyi év eltelte után is még sok az ismeretlen részlet Pécs 1956-os történetével kapcsolatban. Másrészt, egykori Nagy Lajos gimnáziumi tanulóként külön is fontosnak tartottam volna minél többet megtudni egykori, több generációval előttem végzett iskolatársam érdekes történetéről.

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 156. rész

Az 1980-as években a Xavér-templom és környéke építészeti rekonstrukciója során felmerült a templom lebontásának gondolata is. Szerencsére a város közvéleménye a kétszáz éves templom pártjára állt. A templom környéke modernizálódott, a Xavér templom továbbra is fontos értéke maradt a város idegenforgalmának.

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 155. rész

„Még 1739-ből ered a Makár-utca közepe táján szabadon álló Xaveri Szent Ferenc-kápolna. A jezsuiták építették egy már 1699 körül itt állott kápolna helyébe. A tornyos, helyes arányú épület a rokokostil jeleit tünteti fel. A régi berendezés tárgyai közül figyelemreméltó a rokokó faragványos szószék. A többi berendezés Walter Antal kanonok bőkezűségének köszöni létét. A majolika oltár, szentélyrács és két szent szobor a Zsolnay-gyár művei.”

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 154. rész

2012. év őszének egyik borongós szombat délelőttjén kis művészetkedvelő pécsi társasággal, Komlós Attila úrnak, a Hetedhéthatár c. internetes folyóirat szerkesztőjének szakszerű idegenvezetésével végigjártuk azokat a templomokat, amelyekben megcsodálhattuk Gebauer Ernő, egykori pécsi festőművész egy-egy gyönyörű, szakrális témájú freskóját. Sétánk első állomása a pécsi Xavéri Szent Ferenc templom volt, amelynek főoltár freskóját Gebauer Ernő festette 1908-ban.