Azok a régi szép idők… – 162. rész • Hetedhéthatár

Népszerű tudomány

Azok a régi szép idők… – 162. rész

Azok a régi szép idők…

A pécsi ciszter gimnáziumtól Rhinebeck (USA) -ig

Vass Vilmos egykori ciszter diák életútja 

6. fejezet

Folytassuk történelmi krónikánkat, azokkal a sorsfordító, történelmi tudósításokkal, amelyek 12 nap alatt megrengették egy kommunista szuperhatalom belső, morális alapjait.

A magyar kormány kinyilatkoztatta Magyarország semlegességét

A varsói szerződést felmondtuk

Nagy Imre miniszterelnök rádióbeszéde

Nagy Imre miniszterelnök rádióbeszéde

„Nagy Imre a Minisztertanács elnöke és megbízott külügyminiszter ma, november elsején délelőtt magához kérette Andropov urat, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. Közölte vele, hogy a Magyar Népköztársaság kormányához hiteles értesülések érkeztek újabb szovjet katonai alakulatoknak Magyarországra való bevonulásáról. Követelte ezeknek a szovjet katonai alakulatoknak haladéktalan, azonnali visszavonását. Kijelentette a szovjet nagykövetnek, hogy a magyar kormány a varsói szerződést azonnal felmondja, egyidejűleg kinyilatkoztatja Magyarország semlegességét, az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez fordul, az ország semlegességének védelmére a négy nagyhatalom segítségét kéri.

A szovjet nagykövet tudomásul vette a Minisztertanács elnökének és megbízott külügyminiszterének tiltakozását és közlését s megígérte, hogy haladéktalanul választ kér kormányától.

A Minisztertanács elnöke a budapesti szovjet nagykövettel folytatott tárgyalásokról szóbeli jegyzékben tájékoztatta a Budapesten akkreditált összes diplomáciai képviselet vezetőjét. Ugyanakkor táviratilag értesítette az ENSZ főtitkárát (Dag Hammarskjöld) az eseményekről és a magyar kormány elhatározásáról és kérte, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete most megnyíló közgyűlésének napirendjére a kérdés tárgyalását soron kívül tűzze ki.” (Szabad Dunántúl 1956. november 2. 1 p.) 

Sajnos a kivívott szabadság és semlegesség tiszavirág életűnek bizonyult. A háttérben már kirajzolódtak a bosszúra szomjazó restaurációs, szovjetbarát erők rohamosztagai. Az orosz katonai egységek látszólag húzódtak vissza és csak a kiadott utasításra vártak, hogy vérbe tapossák az aránytalanul gyenge, magyar forradalmi erőket.

Az Egyesült Államok és a nyugat csak az ígéretek szintjén állt ki a magyar forradalomért. Az angol és francia diplomaták titokban már a szuezi intervenciót, Egyiptom lerohanását készítették elő. Kétség kívül ez jobb üzeleti-politikai vállalkozás volt, mint a „magyar ügy”.

 

Egy történelmi pókerparti… 

A Biztonsági Tanács utasítsa a szovjet és magyar kormányt a tárgyalások azonnali megkezdésére

Nagy Imre üzenete az ENSZ főtitkárához
Az Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkárának.
Dag Hammarskjöld úrnak, New York
Excellenciás Uram!

Dag Hammarskjöld ENSZ főtitkár 1956

Dag Hammarskjöld ENSZ főtitkár 1956

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, mint megbízott külügyminiszter az alábbi kiegészítő információkat kívánom Excellenciád tudomására hozni:

November elsejei üzenetemben mát említettem hogy újabb szovjet katonai alakulatok vonultak be Magyarországra s hogy erről a magyar kormány értesítette a szovjet nagykövetet, felmondta a varsói szerződést, kinyilatkoztatta Magyarország semlegességét és az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez fordult az ország semlegességének garantálására.

November másodikán a Magyar Népköztársaság kormányához újabb, pontos honvédségi jelentések érkeztek, amelyek szerint jelentős szovjet egységek lépték át az ország határát, Budapest felé vonulnak és útközben birtokukba veszik a vasútvonalakat, vasútállomásokat, vasúti biztosító berendezéseket stb. Jelentések érkeztek arról is, hogy Nyugat-Magyarország területén kelet-nyugat irányú szovjet csapatmozdulatok tapasztalhatók.

Fentiek alapján a magyar kormány szükségesnek tartotta, hogy tudomására hozza a budapesti szovjet nagykövetségnek és a Budapestre akkreditált külképviseleteknek a Népköztársaságunk ellen irányuló lépéseket. A Magyar Népköztársaság kormánya egyben konkrét javaslatot tett a szovjet kormánynak a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok visszavonására, valamint a varsói egyezmény felmondásának végrehajtására vonatkozó tárgyalások színhelyére és közölte a magyar kormányküldöttség tagjainak névsorát.

1956. november 2.

1956. november 2.

A magyar kormány ezen túlmenően javaslatot tett a budapesti szovjet nagykövetségnek: alakítsanak vegyes bizottságot a szovjet csapatok kivonásának előkészítésre.

Kérem Excellenciádat, szólítsa fel a nagyhatalmakat Magyarország semlegességének elismerésére és utasítsa a Biztonsági Tanács a szovjet és magyar kormányt a tárgyalások azonnali megkezdésére. Kérem Excellenciádat, ismertesse a Biztonsági Tanács tagjaival a fentieket és fogadja őszinte nagyrabecsülésem kifejezését.

Nagy Imre
a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és meghatalmazott külügyminisztere
(Szabad Dunántúl. 1956. november 2. 1. p.)

 

Azután megjött a válasz, de nem a New Yorki ENSZ palotából, hanem az Adria tenger luxus szigetéről, Brioniból, Titó villájából.

1956. november 2-3-án, Hruscsov, Malenkov és Titó, éjszakába nyúló, maratoni tárgyalás után döntöttek Magyarország további sorsáról.

A tárgyalás végeredménye, a Szovjet hadsereg teljes felhatalmazást nyer, hogy leszámoljon a magyar „ellenforradalom”-mal. Döntésük értelmében Nagy Imrét eltávolítják, helyette a moszkvahű Kádár János lesz az új miniszterelnök (A tárgyaláson alternatívaként felmerült Münnich Feren és Maléter Pál neve is.)

Póker nyelven, Kádárnak jutott a Royal flöss, szegény Nagy Imrének meg a vesztes lapok (vagyis az akasztófa).

1956. november 3.

1956. november 3.

Vass Vilmos tiszta fejjel gondolkodott. Nem ment fel barátjával, Málics Ottóval a Mecsekbe. Nem bízott benne, hogy „láthatatlan” lesz. Tisztában volt vele, hogy Pécsett néhány napon belül a Széchenyi-téren megjelennek a szovjet páncélos ékek, nyomukban ott lesznek az ÁVH szellemi örökségére támaszkodó „pufajkások”, akiknek fő feladata lesz a pécsi szabadságharcosok felkutatása és véreskezű, kegyetlen megbüntetésük.

Málics Ottó és társai idealisták voltak. Bíztak az ígéret szentségében. Hittek és hittünk, a rádióból özönlő szirénhangoknak.

„Még kicsi tartsatok ki, az ENSZ csapatok már a határon vannak! Az ENSZ tárgyalja a „magyar ügyet”! A világ haladó közvéleménye veletek van! stb.”  Közben egy ország dermedten leste, hallotta az 1956. november 4-én hajnalban megjelenő szovjet tankok dübörgését.

Megítélésem szerint, Vilmos pontosan tudta hogy az Egyesült Államok elnöke, Eisenhower tábornok (aki Washingtonban televíziós és rádióbeszédében a magyar nép iránti csodálatának adott hangot, ugyanakkor biztosította a Szovjetuniót arról, hogy az Egyesült Államok sem az új lengyel, sem az új magyar vezetést nem tekinti potenciális szövetségesének) és a NATO által irányított, nyugat európai országok katonai ereje nem fog a Szovjetúnióval szembeni világméretű konfrontációt – esetleg atom konfliktust – felvállalni. Ennyit nem ért meg számukra a forradalmi Magyarország.

Az elmúlt évek után szomorú kimondani, de Vass Vilmos reálisabban látta a helyzetet, mint a lobbanékony, „Petőfi lelkületű” Málics Ottó. Nem, Vass Vilmos nem volt gyáva, csupán józan ítélőképességű. Talán már akkor arra gondolt, ha életben marad, és nyugatra emigrál, többet tud tenni a magyar szabadság ügyéért, mintha vállalja a mártíromságot. Nagyon is tisztában volt vele, ha a visszarendeződő kommunista hatalom rendvédelmi alakulatainak a kezébe kerül, őrá a statáriális bíróság ítélete, azaz akasztófa vár.

1956. november 1-én a szovjet katonai hadvezetés kidolgozta a „Forgószél” hadművelet tervet. Cél a Magyarország elleni szovjet katonai invázió végrehajtása. Az akció felsőbb színtű katonai irányítója Konyev marsall, a Varsó Szerződés főparancsnoka volt.

A szovjet támadás 1956. november 4-én hajnali 4-kor indult meg. Alig több mint egy órával később, hajnali 5 óra 20 perckor elhangzott Nagy Imre drámai rádióbeszéde.

„Itt Nagy Imre beszél a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van! Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”

A pécsi események nem voltak olyan drámaiak, mint a fővárosban. A szovjet tankok 1956. november 4 – én a kora hajnali órákban, minden ellenállás nélkül  érkeztek meg a 48-as térre és a Széchenyi térre.

 

Bank Barbara történész (internet) „A mecseki láthatatlanok” c. munkájában így ír:

„1956. november 3-án az éjjeli órákban három ember, Dicső László – a Baranya megyei Munkások Nemzeti Tanácsa elnökségének a tagja -, egy bányász és egy orosz tanár, egy gépkocsi fegyveressel fedezetként mögöttük, elindult Pécsett az A/1-es laktanya felé kb. Pécsvárad vonaláig, hogy nem messze az objektumtól elébe menjenek a Pécs felé vonuló szovjet csapatoknak, akiknek a parancs értelmében fel kellett számolniuk a forradalmi gócokat és a várost elfoglalniuk “bármi áron”. Ezt a “bármi áron”-t szerették volna megelőzni. A lényeg az volt, hogy békésen megállapodjanak a szovjet féllel, ideiglenesen feltartóztatva őket, amíg a városban Csikor Kálmán, a Forradalmi Katonai Tanács vezetője vissza nem vonja az egyetemi és fegyverben levő más zászlóaljakat.

Több mint félóra várakozás után megjelent a szovjet tankok előtt haladó első parancsnoki autó, amelyből Bojcov katonai parancsnok megbízottja szállt ki. Megkezdték a tolmács segítségével a tárgyalásokat. Megállapodtak abban, hogy a nyugalom, rend fenntartása és a vérontás elkerülése végett november 3-án éjszaka nem vonultak be a tankok Pécs városába, hanem Pécsvárad térségében várakoztak. Az éjszakát a forradalmárok rendelkezésére bocsátották, hogy tegyenek meg minden intézkedést annak érdekében, hogy Pécsen a szovjet tankok bevonulása után ne legyen fegyveres ellenállás. Mire a küldöttség visszaért a városba, Csikor Kálmánéknak a csapatok nagy részét sikerült visszavonniuk. Ekkor, 1956. november 3-a éjjelén vonultak fel a Mecsekbe az első csoportok. November 4-én hajnalban, pedig a szovjet tankok elfoglalták a várost. Akik kitartottak a forradalom mellett, tovább harcoltak, azok követték társaikat a Mecsekbe.”

 

Forgószél hadművelet 1956

Forgószél hadművelet 1956

 

Következő rész

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS