Első Világháború

A liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 28.-i számát folytatva, másik fontos jogszabályt közölt ezt követően „Amnesztia a bűnös védköteleseknek” címmel – az ebben a témában hasonlókat is magában foglalókkal együtt. Ez azért érdekes, mert ezt a (világ)háború „szülte.”  

A másik helyi napilap, a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 28.-i kiadása első oldalától „Mind elviszik a legények elejét…” címmel szerkesztőségi cikket közölt, előző napi dátummal. Ez azért érdekes, mert közben kitört egy (világ)háború…

Hát eljött ez a nap is, 1914. július 28.-a, a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) rendkívüli kiadása, amikor ez a főcím „sikított” a címlapon: „HADI ÁLLAPOTBAN. Az első tüzelés – Temeskubin közelében szerb katonák dunai hajóról rálőttek csapatainkra, a mieink viszonozták.”

A liberális hangvételű „Pécsi Napló” (1892-1944) július 27.-i rendkívüli kiadásának címlapján már ez található: „A háború fejleményei.” Elérkeztem most ennek a számnak a „HÍRROVATUNK” rovatához, amely így kezdődik.„— A trónörökös katonai útja. A hivatalos lap mai száma közli Károly Ferenc József főherceg alezredesnek az 1. sz. huszárezredbe ezredessé való kinevezését…”

Amikor a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 27.-i rendkívüli kiadását folytatom, ismét közelebb kerültek az események a háború kitöréséhez. Nézzük ezeket a cikkeket.

Amikor hajdanán a helybéliek elolvasták izgatottan a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) július 27.-i száma első rendkívüli kiadását – amelyet most az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével idézek –, hiába lett ismert Szerbia válaszjegyzéke, a „kocka már el volt vetve,” még ha ennek világtörténelmi hatásaival nagyon kevesen is voltak tisztában akkoriban…

Ha folytatom a liberális „Pécsi Napló” július 26-i száma ide vonatkozó híreinek közlését, az eddigiekhez képes riasztó hírekkel találkozunk, az akkor még háborúnak minősített fejlemények felé.

Ezt a részt egy régebbi sajtó-idézettel kezdem, amely képet ad arról, hogy a monarchia már előzőleg sem vette félvállról a szerb-veszélyt. A konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) 1912. december 8.-i számának egyik híre erre az egyik bizonyíték.

Az előző rész végi megszakítás után – amely a „Hogy készült az ultimátum?” címet viselte, és a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 26.-i számában jelent meg –, folytatom ezt a kulcsfontosságú írást, amely később világtörténelmi jelentőségű lett.

A liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 26.-i, következő kiadása – amelyet szintén az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével idézek meg – már a lenti vészjósló címmel jelent meg: „Háború küszöbén. Szerbia elutasította a monarchia jegyzékét.” Így szólt.