Első Világháború

Mielőtt még tovább mennénk a pécsi sajtó híreinek taglalásával, idézem a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 5.-i írását, amelyben fölidézték, hogyan jutott el a gyilkos merénylet híre Pécsre, mégpedig „Az izgalmak órái” cím alatt.

Grosspöchlarn (ma Pöchlarn), július 4. (Eredeti távirat.) Reggel fél 3 órakor rendkívül heves zivatar volt. Zuhogó esőben vitték a két koporsót fáklyás hadastyánok és tűzoltók sorfala között a váróterembe, ahol ravatalokra helyezték azokat. A Ferenc Ferdinánd főherceg nevét viselő 12. ulánus ezred 12 tisztje állott őrt a ravatalnál. Buchinger lelkész, nagyobb asszisztencia mellett beszentelte a holttesteket.

A gyilkos merénylet után vers is született, amely a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) 1914. július 5.-i számában kapott helyet. Honthy István: „De profundis…” („A mélységből … /Kiáltok Hozzád, Uram! /) című verse így szól:

Ebben a részben megkezdem a július 5.-i lapszámokban található, az alcímmel kapcsolatos hírek dokumentálását – mégpedig elsőként a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) alapján.

Az elmúlt részben kezdtem meg a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) után a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) híreinek közlését a temetésről. Ebben a részben folytatom, szintén a július 4.-i szám alapján. (A közcímeket itt szintén kiemeltem.)

Eddig a gyilkos merénylet előtti helyzetről, a gyilkos merénylet leírásáról, és az utána keletkezett nemzetközi visszhangról közöltem cikkeket, valamint a trieszti búcsúztatásról és a koporsók útjáról Bécsig. Most elérkeztem az ausztriai temetés dokumentálásáig

A konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) július 3.-i számában ezzel kapcsolatban még egy helyi hírt kell közölnöm. „– Gyászünnepély a pécsi keresztényszocialistáknál. A pécsi keresztény szocialisták mai csütörtöki estélyüket a borzalmas véget ért trónörökös pár emlékének szentelték. Erre az alkalomra az egylet nagyterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. A gyászünnepélyt Csernus Kálmán nyitotta meg, aki a Szózatot szavalta el hatásosan.

Ha nemzetközi visszhangról beszélünk, akkor érdemes egy újabb külföldi sajtóközleményt mellékelnem – a New York Herald szintén az első oldalán számolt be a gyilkos merényletről.

A címben leírt történéseket a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) ezzel kapcsolatos írásaival folytatom – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével. Július 2. „Gyászünnep Triesztben: A trieszti gyászünnepségek programját tegnap délután a helytartóságnál tartott értekezleten a következőképp állapították meg:

Ahogy az eddigi első cím elhagyásából következik, ettől a résztől kezdve már nem a merénylet, nem a pécsi szemtanúk, hanem a merénylet következményeinek és a temetésnek sajtó-dokumentumairól lesz szó. Ennek a résznek a kezdetén a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) július 1.-jei, ezzel kapcsolatos híradásait fejezem be.