A pécsi ciszter gimnáziumtól Rhinebeck (USA) -ig
Vass Vilmos egykori ciszter diák életútja
12. fejezet
Látogatás a West Point-ba!
Höfler Pál két New Yorki-i kirándulása közt egy érdekes kitérőt tett Vass Vilmos barátja társaságában a Hudson folyó túlsó oldalán.
West Point jelvénye
„A West Point Military az Egyesült Államok első és legnagyobb katonai akadémiája. Vezetői közül a legjelentősebb Douglas MacArthur tábornok volt, itt végeztek többek között: Eisenhower tábornok – majd később elnök –, Grant tábornok, Pershing tábornok, Patton tábornok és sok más jelentős személy.” (Forrás: internet)
A katonai egyetemet 1802-ben alapították. Jelenleg kb. 500 professzora van. A hallgatók (azaz kadétok) létszáma 4000, ebből 15 % nő.
„Anne (Vilmos felesége) autóvezetésével haladtunk Rhinebecktől délre. Poughkeepsienél mentünk egy gyönyörű hídon át a Hudson nyugati oldalára. Szép házakat láthattam az út minkét oldalán. Továbbra is a folyó mentén haladtunk dél felé a West Pointig, amely kb. félúton van Rhinebeck és New York City közt.
Maga az intézmény egy hatalmas területen fekszik, mondhatni, hogy egy külön város. (A kampusz összterülete meghaladja a 65 négyzetkilométert, és ezzel a West Point a világ egyik legnagyobb területű iskolájának számít.)
Mielőtt a West Point Academie sétánkat megkezdjük, ajánlatos a helyszínen egy olyan prospektus-térkép beszerzése, amelyen részletesen be vannak jelölve a terület létesítményei, többek közt: tanárok lakóházai, villái, templomok, éttermek, szállodák, boltok, sportpályák, temető, posta- és egyéb hivatalok, múzeum, könyvtár stb.
Mindez nem zsúfoltan városias, hanem erdős, sziklás, gyönyörű tájon, két oldalon is a Hudson folyótól övezve.
West Point
Először a látogatók központjába mentünk. Itt beosztottak bennünket egy kis csoportba, melynek vezetője egy szimpatikus kadét-hölgy, aki egy városnéző buszba terelt bennünket, mely végig vezetett a létesítmény érdekesebb helyeire, ahol többször kiszálltunk és gyalogoltunk.
Talán legszebb az angol neogót stílusban 1910-ben épült, úgynevezett Cadet Chapel, amely az egyetem főépülete közelében egy dombon emelkedik. Kívülről pompás látvány, belül meglehetősen egyszerű, sima falak, de a színes ablakok látványa káprázatosan szép. Az oldalfalaké is, de különösen a szentélyé. A szentek és biblia jelenetek közti eligazodásban szintén segítséget kaptunk a prospektusból.
Külön érdekesség, hogy ökomenikus, protestáns vezetősége van, külön-külön is, közösen is tartanak istentiszteleteket, de római katolikus miséket is, sőt izraelita vallású szertartásokat is.
Az orgona nem az emeleti kóruson van, hanem a szentély közelében. Így a játszó-asztalt közelről is megtekinthettem. Négy manuálos és rettentően sokregiszteres. 1911-ben építették, az amerikai kongresszus ajándéka, jelenleg a világ legnagyobb templomi orgonája, több mint 20.000 síppal!
A West Point Academie főépülete igen impozáns. A Hudson folyó partján, egy hatalmas sziklafal tetején áll. A látogató csoportok gyakorlati betekintést nyerhetnek, a kadétok egy részének sportpályákon zajló testedző és alaki kiképzéseiről.
A csoportunkat kalauzoló idegenvezető nő, számos érdekes dologról tett említést. Többek között elmondta, hogy a négy éves kiképzés igen kemény, és nagyon erős a fegyelem. Szabadnap csak vasárnap van, nyári szünet nincs. És nincs hazugság. Amelyik kadétot egyetlen egyszer is a legkisebb füllentésen csípik, azonnal kizárják az USA összes katonai iskolájából!
Körutunk után megtekintettük a katonai akadémia múzeumát is. Nagy szerencsém, hogy ezúttal Vilmos volt a vezetőm, mert ő történész (is!) lévén mindent tudott, amit tudni illett az USA történelmének katonai vonatkozásai területén. Vilmos rövid és lényeges magyarázatainak alapján igen érdekesek és értékesek voltak számomra a különböző csaták rekonstrukcióinak és ereklyéinek látványai.
Az izgalmas és érdekes nap után bizony nagyon megörültünk, amikor Anne megjelent az autóval, hogy hazaszállítson bennünket. Még világosban értünk haza Rhinebeck-be. Este kivételesen Anne és Vilmos az én vendégeim voltak egy igen hangulatos étteremben, mely parasztosan volt berendezve, pontosabban mintha lóistálló lenne, az asztalok elhelyezése olyan rekeszekben volt, mint eredetileg a lovaké, persze csak imitálva. Kocsikerék csillár és régi kocsilámpák stb., szóval igen romantikus és hangulatos. A vendéglő neve Füster’s Coach House Tavern.
Aztán irány az ágy és készülődés a következő New Yorki kiruccanásra. Az izgalom persze indokolt, hiszen a Szabadság Istenasszonyának vendégei leszünk.” (Höfler Pál útinaplója 7. p.)
West Point térképe
Második New Yorki kirándulás
„Újra NYC (azaz New York City).
Vizitaxi
Mivel első New York-i utazásunkon nem jutott idő a Szabadság-szobor megtekintésére, Vilmos lehetővé tette újabb kirándulásunkat New York városába. Így most már – némi nagyképűséggel – elmondhatom, hogy valamennyire kiismerem magam a világnak ebben a „kis” városában.
Utunk, mint a múltkor (autóval Poughkeepsie, majd vonattal tovább).
A Grand Central Station-tól most Subway-vel, azaz a földalattival a Manhattan alsó (déli) csücskéig, ahonnan komp indul a szemközti kis szigetre.
A Szabadság-szobor New York előtt, a Liberty Islanden található, a Hudson folyó torkolatánál.
A szigetről az oda-vissza kompozási útvonalról látható leginkább az a kis sziget (nyugat felé nézve), amelyen a Statue Liberty, azaz a Szabadság-szobor áll.
A rézből készült szobrot Franciaország adta az Amerikai Egyesült Államok függetlenségének százéves évfordulója alkalmából. A szobrász Frédéric Auguste Bartholdi volt, a belső szerkezet mérnöki munkáit Gustave Eiffel végezte.
A szobor Amerika szimbóluma és ezt minden szabadságszerető embernek látnia kell. Rátekintve a régi bevándorlók jutnak eszembe, akik Amerika partjaihoz érkezve ezt pillantották meg legelőször, ez a látvány keltette bennük a reménységet új életük megkezdéséhez. A szigettől, amelyen a szobor áll, kissé északabbra van Ellis szigete, azzal a két szélén álló tornyos, nagy épülettel, ahol a régi bevándorlóknak jelentkezniük kellett, itt osztották be őket munkára, jelöltek ki számukra ideiglenes lakhelyet.” (Höfler Pál útinaplója 8. p.)
És egy kis érdekesség a szoborral kapcsolatosan: „1956. november 18-án emigráns magyarok egy csoportja hét méter hosszú magyar zászlót tűzött ki a Szabadság-szobor tetején, a szobor talapzatán, pedig egy még nagyobb feliratot helyezett el a következő szöveggel: „STOP GENOCIDE, SAVE HUNGARY” („Vessetek véget a népirtásnak, mentsétek meg Magyarországot”). Az esemény hírét még aznap világgá röpítették a nagy hírügynökségek, vezető helyen jelentették az amerikai rádiók és a televízió, címoldalon hozták a másnap megjelenő amerikai lapok.” (Forrás internet)
New York, Szabadság-szobor
Rhinebeckben még egy érdekes élmény várt unokabátyámra. A veterán repülőgépek bemutatója és parádéja. Az öreg repülőgépek elsősorban amerikai gyártmányúak voltak, de angol és német típusokból is bő volt a választék. Legtöbbjükből a nagyvilágban már csak 1-2 darab létezik mutatványszámba. De ami a legbámulatosabb volt, hogy ezek a matuzsálemok még műrepülő figurákkal is tudták mulattatni a nagyszámú nézőközönséget.
Az öreg Rhinebeck-i repülőtér és a veteránrepülők még filmszerepet is kaptak „Azok a csodálatos férfiak” (Those Magnificent Men in their Flying Machines) c. filmvígjátékban. A mulatságos történetet annak idején nagy sikerrel játszották a filmszínházak.
A gyönyörű és érdekes Rhinebeck-i napok szinte észrevétlenül suhantak el. Talán ez volt az élet utolsó nagy ajándéka a két egykori pécsi ciszter diák számára.
Tudomásom szerint az életben többet nem találkoztak és most egy távoli galaxisban álmodják vissza egy szép napsugarasan simogató indián nyár felejthetetlen emlékét…
Hozzászólások