Azok a régi szép idők… – 164. rész • Hetedhéthatár

Népszerű tudomány

Azok a régi szép idők… – 164. rész

A pécsi ciszter gimnáziumtól Rhinebeck (USA) -ig

Vass Vilmos egykori ciszter diák életútja

8. fejezet

1956-os események a Dunántúli Naplóban

Ezt láttuk a Rákosi-villában

Rákosi villa (1956)

Rákosi villa (1956)

„XII. kerület Lóránt utca. A sorompónak már helyét sem találni. De az út két oldalán még ott a tábla: Behajtani tilos! Nemrég még „nagy ember” lakott itt. Az ő védelme érdekében lezárva tartották az egész környéket. A fák mögött rejtett őrbódék. A hegyoldalban meghúzódó villák, valóságos erődítmények. Így élt „a magyar nép szeretett vezére, bölcs tanítója, drága atyánk, Sztálin legjobb magyar tanítványa, Rákosi Mátyás elvtárs.”

Az erődítmények között szerény kis villa. Alig tizenkét szobás. A ház előtt függőkert. Mellette hatalmas garázs. A villa tetején két antenna. Az egyik a televízióé, a másik a rövidhullámú adó-vevőé.

A kapu nyitva. Belépünk. Csend üli meg a házat. Zaj nem hallatszik. Lépteink neszét felfogja a lépcsőt borító vastag, vörös szőnyeg. Nagy fogadóterembe érünk. A falak mentén hatalmas könyvszekrény, könyvekkel teli. Csupa orosz könyv. Néhány magyar nyelvű is akad közöttük, de mikor kezünkbe vesszük, csalódottan visszarakjuk, ezek is orosz könyvek – magyar fordításban. A fedőlapok épek, az oldalakon egy gyűrődés sem látszik. Nem sokat forgatták őket. És mégis hányszor hallottuk Rákosi szentenciáit az irodalomról. Úgy látszik ezt olvasás nélkül is lehetett.

Nézzük a képeket. Orosz reprodukciók. (Hát még festőben sem akadt magyar?) Kiderül, hogy a képek tolóablakra vannak szerelve. S mögötte – a legnagyobb fővárosi mozi is megirigyelhetné a tökéletesen felszerelt házi filmvetítőt. És a tekercseken megint csak orosz feliratok.

Szemünk kutatva néz körül. Vajon milyen meglepetéssel találkozunk még itt? Nem kell sokáig keresgélni, sőt talán sok is a látnivaló. Közvetlen mellettünk televíziós készülék. De ez kivételesen nyugat-német. A másik sarokban magnetofonos óriás zeneszekrény, amelyet az egyszerű ember csak a totó főnyereménnyel együtt álmodhat. A rádió tetején fényképalbumok, biztosan a ház lakójának legkedvesebbjeiről, – gondoljuk, s valóban – Rákosit ábrázolja a lehető legváltozatosabb pózokban.

No, de menjünk fel az emeletre is. A könyvtárszekrények itt sem hiányoznak, de tartalmukban sem különböznek a földszintiektől. Szemben a bejárattal mindjárt magunkra vonja figyelmünket a gyönyörű amerikai zongora. Rajta váza áll, oldalán feltűnő R.M. monogram. A szoba minden bútordarabján az ezüst tálcák és szelencék sokasága, s mindegyiken a két betű.

Az íróasztalon szana-széjjel hevernek az iratok. Látszik gyorsan távoztak, még annyi idejük sem volt , hogy az egyébként a ház lakójától rendkívül nagyra becsült Pravda utolsó nap érkezett példányát felbontsák. Nézzük csak, mit találunk a papírok között. Egy levélboríték nem sokat mond, de ebben az esetben igen. Íme a szövege: Rákosi elvtárs, ezt a két levelet reggel 8 óráig utasításokkal szeretném visszakapni. 948.VIII.31. Péter Gábor.

Vajon miről szólt a két levél, amelyet az egyik gyilkos a másiknak küldött? Vajon kit kellett sürgősen hazaárulással vagy összesküvéssel megvádolni?

„Aki a tagsági könyvét elhagyja, vagy elveszti, azt ki kell zárni a pártból” szólt a Rákosi-fogalmazta szigorú határozat. És megrökönyödésünkre most az az MDP-tagkönyv kerül kezünkbe, amelynek aláírója azonos a tulajdonosával: Rákosi Mátyás tagkönyve. És mellette a feleségéé. Ennyire volt fontos neki a párt? No, de meg kell hagyni a tagdíjfizetésben nem erőltették meg magukat, 160 forintot fizetett – 40 ezer forint havi jövedelem mellett.(Erről a mammut-fizetésről saját szemünkkel győződtünk meg , mert a tökéletes adminisztráció még neki is kiállított fizetési szalagot.

És ki tudja még meddig sorolhatnánk a látottakat. A ragyogó két fürdőszobát, mérlegekkel, bordásfalakkal felszerelve. (És ha véletlenül túl sokat adott le a tornamutatványok közben, máris rendelkezésére álltak a legkitűnőbb vitamin tabletták, amelyekkel tele voltak a szekrények). Egy újabb zenegép, még egy zongora. (Nyílván négykezest akart játszani, de két zongorán.) És külön kell beszélni a ragyogó fehér telefonokról, amelyeket a kényelem kedvéért minden szobában felszereltek. Csupán egy gombnyomás és jelentkezik a dolgozószoba, a társalgó, vagy a fogadó, a készültség (!), a személyzet, vagy a konyha.

De nemcsak a berendezésen álmélkodhattunk. Megcsodáltuk a „Hoenson”-féle vastag holland szivarokat, az előttünk eddig még soha nem látott és ízlelt francia, spanyol és ki tudja még hány más országból származó likőröket, borokat, pezsgőket, konyakokat és más italféleségeket.

Megtelünk. Nem bírjuk tovább nézni. Kifelé indulunk. Velünk szemben Sztálin hatalmas arcképe vigyorog ránk. De mellettünk fiatal nemzetőrök magyarázzák lelkesen, hogy ez a ház most a Nemzeti Kormány tulajdona. És vigyáznak minden darab papírjára, mert ezek mind szükségesek a népgyilkos Rákosi bűnösségének teljes feltárásához.”

Baranyai György – Nógrádi Gábor

(Dunántúli Napló. 1956. október 31. 3. p.)

 

Bízunk a nép elpusztíthatatlan életerejében

Az elmúlt évek haladást jelentő vívmányait megtartjuk

 

Beszélgetés dr. Schuller Zoltánnal

Dr. Schuller Zoltán pécsi ügyvéd

Dr. Schuller Zoltán pécsi ügyvéd

„Nyolc év óta először kereshette fel újságíró dr. Schuller Zoltánt, a szociáldemokraták egyik pécsi vezérét anélkül, hogy az AVH megfigyelte és kihallgatta volna őket. S talán nyolc év óta először nyitott ajtót az ősz hajú munkásvezér gyanakodás nélkül, abban a tudatban, nem érte, hanem hozzá jöttek.

Dr. Schuller Zoltán 16 éves kora óta tagja a Szociáldemokrata Pártnak. Hányszor, de hányszor hurcolták meg azóta meggyőződéséért, de most is ugyanolyan örömmel, fiatalos lendülettel és talán ugyanolyan lelkesedéssel beszél a jövőről, a forradalom vívmányainak megtartásáról és továbbfejlesztéséről, mint 16 éves korában.

Örömmel újságolja, hogy itt Pécsett is megalakult a Szociáldemokrata Párt, megválasztotta szervező bizottságát, amelynek ő is tagja lett. Jelenleg pénztáros s tréfálkozva hozzáteszi: „Pénz nélkül!” Amikor a vezetőség iránt érdeklődöm, így válaszol:

– A szervező bizottságban régi, minden veszélyben kitartó szociáldemokraták vannak. Úgy gondoltuk, hogy jellemesebb, hogy szilárdabb szociáldemokratáknak kell a kezükbe venniük a vezetést, olyan embereknek kell vezetniük, akikben bízik a nép.

– Mit tart a Szociáldemokrata Párt főfeladatának jelenleg?

– A párt fő célja, nem a múlton való rágódás, hanem a jövőbe tekintés. Az a törekvésünk, hogy a rend, a nyugalom biztosításában hatékonyan részt vegyünk. Az akcióprogramunkat a közeljövőben összeülő kongresszus határozza meg. Egyik feladatunknak tekintjük a tönk szélére jutott gazdasági élet rendes kerékvágásba terelése mellett elősegíteni a lelkek békéjét is. Az én elképzelésem az, hogy az ország kormányzásában és a politikai élet kibontakoztatásában a pártok részvételével alakított nemzeti tanácsoknak, a munkástanácsoknak kell az országot a konszolidáció útjára vezetniük.

– Mi a véleménye a jelenlegi kormányról?

– Véglegesen még nem tudok nyilatkozni. Nagy Imre jóindulatában nem kételkedünk, az összetétel azonban nem kielégítő. A kormányban még mindig több olyan ember van, akik a gyűlölt Rákosi, Gerő féle irányzat hűséges kiszolgálói, szekértolói voltak. De vannak olyanok is, akik bár szóval, tettel nem is, de hallgatással teljesen egyetértettek ennek a klikknek az üzelmeivel.

– Milyennek képzeli el az új, független, szabad Magyarországot?

– Mi bízunk a nép elpusztíthatatlan életerejében, melyet, ha szabadon engedünk kibontakozni, csodákkal határos eredményeket tud produkálni. Mi úgy gondoljuk, hogy az elmúlt évek értékesebb, haladást jelentő vívmányait megtartjuk, de határozottan előre megyünk a rend, a nyugalom, a haladás és a gazdasági jólét biztosítása útján. Természetesen a néppel egységesen minden széthúzás nélkül. A párt erre képes, mert az ipari és bányamunkásokon kívül az értelmiségre és a falusi dolgozókra is támaszkodhat. Képes erre azért is, mert a legutolsó szabad választáskor 1947-ben is megmutatkozott, hogy ejtőernyős szavazat nélküli is milyen hatalmas erő áll a Szociáldemokrata Párt mögött”.

Szalai János (Dunántúli Napló. 1956. november 3.  3. p.)

 

In memoriam dr. Kertész Endre

Pécs, Mátyás Király utca 14. sz. ház, Dr. Kertész Endre lakása

Pécs, Mátyás Király utca 14. sz. ház, Dr. Kertész Endre lakása

„Az Új Dunántúli Napló 1991. március 15-i számában jelent meg a rövid hír: dr. Kertész Endre életének 85. évében meghalt.

Dr. Kertész Endre ügyvéd – az 1945-49. évek közötti koalíciós rövid korszakban Baranya vármegye kisgazdapárti főispánja – alapító tagja volt a Pécsi 1 sz. (akkor Kossuth Lajosról elnevezett) Ügyvédi Munkaközösségnek. – 1949. évtől a Pécsi Ügyvédi Kamara elnöki tisztét is betöltötte.

Az ún. „fordulat éve” után – az akkori politikai hatalom által kierőszakolt, büntető ügyekben – mint népszerű ügyvéd és kiváló szónok látta el a védőügyvéd szerepét. Ebben a minőségben nagy szakmai tudásával és képességével bátran kiállt az igazság és a vádlottak védelmében.

Az 1956 októberi forradalomban, mint mindenki által elismert embert, a megyei munkástanács elnökévé választották.

Nagyrészt személyének, józanságának és politikai bölcsességének köszönhető, hogy Pécsett és környékén szélsőséges és véres eseményekre nem került sor.

Ennek ellenére a magyar forradalmat külső fegyveres erővel leverő, a törvényes magyar kormányt helyéről eltávolító hatalom büntető eljárást kezdeményezett ellene és letartóztatták.

Mátyás Király utca 14. emléktábla

Mátyás Király utca 14. emléktábla

Az ellene és társai ellen indult büntető eljárás befejezése után ügyvédként nem engedték működni. – Nyugdíjba vonulásáig jogtanácsosként dolgozott a Pécsi Állami Gazdaságban.

Még megérte, hogy a Magyar Köztársaság rehabilitálta és ügyvédi kamarai tagságának helyreállítását részére felajánlotta.

Halálával személyében a pécsi és baranyai ügyvédség, az egész jogász-társadalom egyik legkiválóbb tagját, a mindenkivel, de elsősorban magával szemben magas erkölcsi követelményeket támasztó ügyvédet, a hazájáért – megyéjéért és városáért – bátran kiálló közéleti embert, a tiszta jellemű férfit – példaképét – vesztette el.

Hamvait 1991. április 4-én – csütörtökön – a pécsi Széchenyi téri Belvárosi templom altemplomában helyezik végső nyugalomra a 10 órakor kezdődő gyászmise után.

A Pécsi Ügyvédi Kamara.” (Új Dunántúli Napló 1991. április 2. 4. p.)

 

Következő rész

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS