Tisztelt Olvasók!
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasóközönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
A sorozat történetében folytatom azt a múltidézést, amelyben az Arcanum nevű, előfizetést igénylő Digitális Tudománytárban megtalálható helyi sajtóból is idézek, főként a Dunántúl és a Pécsi Napló napilapokból.
1935: Mezey Mária pécsi vendégszereplése (első rész)
Növendék korában
(Forrás: Wikipédia)
Mezey Mária (Viola Terézia, 1909-1983) a Pécsi Nemzeti Színházhoz 1935 tavaszán már, mint országosan ünnepelt színésznő tért vissza vendégszerepelni, mégpedig Hans Járay: „Geraldine” („Ist Geraldine ein Engel?”) című 3 felvonásos zenés vígjátékával, az 1935. május 12.-i délutáni előadásban. A darabot Barabás Loránd fordításában, Endre Emil vezényletével Homokay Pál rendezte. Hans Járay (1906-1990) – akiről külön szólnak a kritikában is – neves osztrák színész és drámaíró volt. Barabás Loránd (1884-1941, 1900-ig Blau Loránd) sokrétű pályáját mutatja, hogy mint ismert újságíró, dramaturg, műfordító, kritikus, színigazgató is tevékenykedett. Homokay Pál (1900-1969) gazdag, tartalmas pályát befutó színészként, rendezőként és színigazgatóként lett ismert…
Mivel itt naponként szerepelnek az előadott darabok címei a „Műsor” rovatban, ezt veszem előre először a „Dunántúl” 1935. május 12.-i számából. „Vasárnap d. u. 3: Sebő Miklós dalestje. Vasárnap d. u. 6: Geraldine. Vasárnap este fél 9: Sebő Miklós dalestje. Hétfő este: Három sárkány. Kedd este: Geraldine.” (Figyelem! Vasárnap 3 előadást is tartottak ekkor!)
Hans Járay 1940
(Forrás: Wikipédia)
Itt jegyzem meg, hogy a heti műsorban kétszer is szereplő Sebő (Salzberger) Miklós (1899-1970) kora egyik legnépszerűbb és legkedveltebb táncdalénekese volt azokban az évtizedekben.
A sajtó-híradások közül most is a katolikus-konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) című napilap ezzel kapcsolatos cikkeit szemlézem elsőként, ebben a részben. Természetesen ezek a cikkek a „Színház” illetve „A színházi iroda hírei” rovatokban jelentek meg, ezért ezeket külön nem írom ki mindig.
Sebő Miklós 1931
(Forrás: Wikipédia)
Mivel már a föllépések előtti napokban illett „beharangozni” a jeles teátrumi eseményt, – amely ráadásul nem egy darabra vonatkozott, és emellett két jeles helyi színészünk búcsújátékával szintén egybe esett –, a „Dunántúl” 1935. május 10.-i számából idézek. „Geraldine – Mezey Mária felléptével – Homokay Pál búcsúja. Vasárnap délután 6 órakor és kedden este a társulat utolsó előadásán kerül színre Budapest és Bécs egyik legnagyobb vígjátéksikere, a Geraldine. Ebben a darabban – Homokay Pál búcsúestjén – lép fel Mezey Mária, az ünnepelt drámai hősnő, aki az I. és II. felvonásban Budapesten nagy sikerrel előadott sanzonjait adja elő. Mezey Mária felléptével – Danis Jenő búcsúja. Hétfőn este a legpompásabb magyar vígjátékban, a Három sárkányban búcsúzik el Danis Jenő. A darab női főszerepét Mezey Mária játssza.”
120-as tempó – filmjelenet
(Forrás: Wikipédia)
A következő napon, a „Dunántúl” 1935. május 11.-i számában, „Mezey Mária Pécsett” cím alatt a következőket olvashatjuk. „Mezey Mária az elmúlt évben volt drámai művésznője a pécsi Nemzeti Színháznak (sic!). Ez a sikerekben gazdag esztendő meghozta számára a művészi eredményt, mert pécsi működése nyomán Budapest felfigyelt rá, és a fővárosi Kamaraszínház vezető drámai színésznőjének szerződtette. Most, hogy a Kamaraszínházban a Százhuszas (a címben 120-as) tempó (kora egyik népszerű vígjátéka) több, mint százas szériát ért meg, amelyben Mezey Mária nem játszik, így alkalma nyílt a színháznak két nagyszerű szerepben felléptetni a tehetséges művésznőt. Mezey Mária első fellépése egy zenés vígjátékban, a Geraldine címszerepében lesz vasárnap 6 órakor. Az a kettős érdekesség, hogy premiert vendégművésznővel tart a színház, bizonyára arra indítja a közönséget, hogy zsúfolt házzal honorálja a színháznak ezt a kedves figyelmességét.”
(Érdekesség: a „120-as tempó” című vígjátékot 1937-ben filmre vitték, ebben viszont már játszott Mezey Mária – Kabos Gyula, Básti Lajos, Muráti Lili, Vízvári Mariska, Mihályffy Béla, Köpeczi-Bócz Lajos mellett!…)
Danis Jenő
(Forrás: Wikipédia)
Az alatta lévő színházi hírek is erről a vendégszereplésről szóltak. „Három grácia – filléres helyárakkal szombaton délután 5 órakor – az utolsó filléres előadásul (sic!) – a Három grácia vígoperett van műsoron. Mezey Mária felléptével – Három sárkány. Hétfőn este a Három sárkány című zenés vígjátékban búcsúzik Danis Jenő. A darab női főszerepét Mezey Mária játssza. Geraldine – Homokay Pál búcsúja. Kedden este a társulat és Homokay Pál, a kitűnő szerelmes-színész búcsúzik a Geraldine vígjátékban.”
Következőkben a „Dunántúl” 1935. május 12.-i számát idézem itt. „Mezey Mária felléptével – Homokay Pál búcsúja” lett a címe ennek a hírnek. „Hans Járay Bécsben 300, és Budapesten 50 előadást megért nagyszerű vígjátékát, a Geraldinet (sic!) mutatja be vasárnap délután 6 órakor ünnepi filléres helyárakkal a társulat prózai együttese Mezey Mária, a pécsi színpadról a fővárosba kerülő drámai művésznővel. Kifinomult drámai művészete mellett a fővárosban még, mint sanzonénekesnő aratott sikert. A Geraldine vígjátékban ezeket a sanzonokat is elénekli Mezey Mária. A darabban Homokay Pál, a társulat kiváló szerelmes színésze vesz búcsút a közönségtől.”
És mindjárt alatta a következő híradás, szintén ővele kapcsolatban, „Három sárkány – Mezey Mária felléptével – Danis Jenő búcsúja” cím alatt. „Hétfőn este az évad legbájosabb vígjátéka, a Három sárkány kerül színre olcsó nyári helyárakkal (legdrágább jegy 120 fillér). A darab mulatós magyar földesurának szerepében búcsúzik el a pécsiektől tizenkilencedszer (sic!) Danis Jenő, akinek hosszú pécsi működése alatt sok emlékezetes alakítása szerzett igaz gyönyörűséget a közönségnek. A női főszerepet Mezey Mária játssza.
1940 Filmjelenet
(Forrás: Darabanth)
Kedden este a társulat búcsúja – Geraldine. Ünnepi filléres helyárak.” Ebből látszik, hogy ő ekkor az korabeli színi évad legvégére érkezett – mintegy „csattanóként,” és hogy kedvezzenek a kevésbé tehetőseknek a második világháború idején, csökkentett helyárakkal mentek ezek az előadások.
Amikor a vasárnapi szám után a „Dunántúl” 1935. május 14.-én, kedden megjelent számából idézek, kész, befejezett tényt találok „Véget ért a színházi szezon” főcímmel, és a hosszúra nyúlt „Az utolsó előadásokon Homokay Pál és Danis Jenő búcsúzott. A társulat kedden (azaz a megjelenés napján) utazik Nagykanizsára” alcímmel. (Ismét figyelem! A címben sajnos Mezey Mária fellépő női főszereplő nevét meg sem említették! …)
„Pécs, május 13. A nehéz anyagi megpróbáltatások színházi szezonja véget ért. A színház vasárnap és hétfőn tartotta előadásait, és a társulat kedden délben már Nagykanizsára utazik, hogy ott teljesítse nemes értelemben vett hivatását, az irodalom és kultúra szolgálatát. A forró sikerű búcsúhét utolsó előadásain Homokay Pál és Danis Jenő köszönt el a pécsi közönségtől.
Vasárnap délután 6 órakor Hans Járay Geraldine című vígjátékát mutatta be a prózai együttes. Járay, a kitűnő és népszerű filmszínész darabja sablonos házassági komédia, a francia vígjátékokból után érzett alapötlettel, naiv bonyodalmakkal, és szellemesnek, érdekesnek még jóindulattal sem mondható dialógusokkal. A címszerepet Mezey Mária, s mint vendég, játszotta nagyon kedvesen, temperamentumosan (sic!). Kifejező játéka, és érdekes felfogásban előadott sanzonjai meg-megújuló tapsvihart váltottak ki.
1940 öltözőjében
(Forrás: Wikipédia)
Meleg szeretettel ünnepelte a közönség a búcsúzó Homokay Pált, aki egy lengyel zongoraművész szerepében Pazar alakításával felejthetetlen perceket szerzett a publikumnak. Homokay a szezon megkezdése után került a társulathoz. A közönség már a bemutatkozáskor szeretetébe fogadta ezt a nagyon tehetséges, komoly és lelkiismeretes művészt, akinek nevéhez sokáig emlékezetes prózai bemutatók sikere fűződik. Homokay a társulat egyik legértékesebb művésze és rendezője lett, és bizonyára viszontlátjuk ebben a hibátlanul betöltött kettős szerepkörében az új szezonban is. A búcsúzó Homokay Pál mellett a kitűnő Koltay (Gyula), Keleti (Árpád) remek figurái, és kisebb szerepeikben a bájos Radványi Gabi, Bartha Marika és Sass Margit játéka vittek színt és lendületet az előadásba…”
Dívaként
(Forrás: Wikipédia)
Itt most megszakítom a hosszú értékelő cikk közlését, mert ezt követően Danis (Daniss) Jenő (József, 1886-1963) színész, rendező személyéről, színházunkban betöltött szerepéről, és búcsúelőadásáról írtak. S hogy milyen jelentős történés következett ezek után az újságcikkben, ezt majd szintén egy későbbi részben kívánom „felfedni…”
Azt mindenesetre érdemes megjegyezni, milyen nagy különbség volt Hans Járay darabjának bemutató előtti „felvezetése,” és színpadra kerülése utáni értékelése között. Erre szokták magyarosan mondani: „ha zongorázni tudnám a különbséget, neves művész lennék…”
A helyi színházi előadások adatait „A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával (1895-1949)” című, Futaky Hajna (1927-2011) által szerkesztett két kötetes műből vettem, amely az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadásában, 1992-ben jelent meg.
Hozzászólások