Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 90. •

Színház

Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 90.

Tisztelt Olvasók!

Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasóközönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.

A sorozat történetében folytatom azt a múltidézést, amelyben az Arcanum nevű, előfizetést igénylő Digitális Tudománytárban megtalálható helyi sajtóból is idézek, főként a Dunántúl és a Pécsi Napló napilapokból.

 

Mezey Mária rövid pécsi tagságának nevezetes szereplése (második rész)

Mezey Mária-ünnepelt színésznőként
(Forrás: Wikipédia)

Az előző részben Mezey Mária (Viola Terézia, 1909-1983) pécsi színházi tagsága idejére eső, Szedő Miklós dr. operaénekes, orvos (1896-1978) koncertjén való közreműködése helyi sajtóvisszhangjából a konzervatív-katolikus „Dunántúl” (1911-1944) című napilapot idéztem. Most a liberális hangvételű „Pécsi Napló” (1892-1944) című napilap következik ugyanerről.

A lap is 1934. február 17.-i számában írt róla először, de külön cikkben, és – hasonlóan a „Dunántúl”-hoz – a hangverseny 20.-i dátuma közlésének kiemelt helyet biztosított. A „Szedő Miklós operaénekes hangversenye a pécsi Nemzeti Színházban (sic!)” címmel megjelenő közlés így szólt. „Mára már kialakult az idei szezon kétségkívül legkiemelkedőbb zenei és társadalmi eseménye. Azzá vált ugyanis Szedő Miklós ária- és dalestje, melynek jövedelme egyúttal nemes, jótékony célt is szolgál, egyetemünk diákjóléti intézményeinek jövedelmét fogja szaporítani. A műsor maga is zenei csemege lesz. A klasszikus és új magyar dalirodalom, az operairodalom legszebb és ismert áriái mellett, a Lehár-dalok legkiválóbb interpretátora, Szedő Miklós bemutatja a világhírű zeneszerző legújabb alkotásának, a Giudittának (sic!) híres nagyáriáját is. A meghívók, mellyel a színház szívesen szolgál, a részletes műsort is tartalmazzák. Az este két kiváló közreműködője Mezei (sic!) Mária és Kocsis László lesz. Az előjegyzések olyan nagyszámúak, hogy a még megmaradt jegyek is elővételben fognak elkelni. A helyárak igen mérsékeltek 30 fillértől 2,50 pengőig.”

Szedő Miklós dr.
(Forrás: Wikipédia)

A lap ugyanezen napi számában az itt is meglévő, „A színházi iroda hírei” rovatában szintén szerepel ennek a rendezvénynek a „beharangozója,” mégpedig a „Szedő Miklós ária- és dalestje” cím alatt. „A magyar királyi Erzsébet Tudományegyetem (sic!) diákjóléti intézményeinek javára tartja elsőrangú műsorral ária- és dalestjét. Az estélyen közreműködik Mezey (itt már y-nal) Mária, a pécsi Nemzeti Színház művésznője, és Kocsis László, a kiváló papköltő.”

Az 1934. február 18.-i szám hasonló rovatában a cikk a következő volt. „Szedő Miklós kedd esti hangversenye iránt páratlan az érdeklődés. Szedő műsorának a legjavával fog kedveskedni annak a közönségnek, mely már évek hosszú sora óta a kedvencének vallja. Az előadás annál is inkább megérdemli az érdeklődést, mert annak tiszta jövedelme diákjóléti célokat szolgál. A hangversenyen Szedőn kívül Kocsis László, a híres papköltő saját verseiből fogja elmondani a legszebbeket, Mezey Mária is előadó művészetével áll a nemes cél szolgálatába.”

Lehár Ferenc
(Forrás: Felvidék.ma)

A lap következő, 1934. február 20.-i számában szintén külön cikk jelent meg erről a hangversenyről (is), mégpedig egy érdekes apropó jóvoltából, „A szemészeti klinika és Szedő Miklós operaénekes február 20.-i hangversenye” cím alatt. „A címben levő, két merőben idegen fogalom úgy kerül egymás mellé, hogy beszélni szerettünk volna Szedő Miklóssal, a népszerű operaénekessel. Kerestük lakásán, különböző időben, nem találtuk meg soha. Megtudtuk aztán, hogy majdnem egész napját a szemészeti klinikán tölti. Ott kerestük fel tehát a kiváló tenoristát. A mindig derűs művész mosolyogva fogad. – Hát persze, hogy itt vagyok, – kezdi – itt cselédkönyvezem (sic!) most a szemészeten. Örülök, hogy ebben az úri környezetben élhetek, s minden szabadidőmben gondosan készülök a február 20.-i koncertemre. Külön öröm, hogy az est jövedelme gyarapítani fogja egyetemünk diákjóléti intézményeinek jövedelmét. Műsorom? Ami szépet, jót, művészit csak adhatok, szinte két kézzel szórnám az elé a kedves pécsi közönség elé, amelyet én is, szinte idevalónak érezve, olyannyira a szívembe zártam. Külön érdekessége a műsornak, hogy Magyarországon először Pécsett énekelem el Lehár (Ferenc) legújabb alkotásának, a Giudittának sláger áriáját. – Közreműködnek még az esten Mezey Mária, a színház drámai hősnője, és Kocsis László, az országos nevű költő is, míg a kíséretet Dán Tibor kollégám. aki egyúttal a színház karnagya is, látja el. Hirtelen az órájára néz Szedő Miklós, és sajnálkozva mentegetőzik: jön a professzori vizit. A népszerű operaénekes hirtelen cselédkönyvező (sic!), szorgalmas orvossá válik. Mint a színháztól értesülünk, telt ház várja a nagyszabású színházi eseményt.” A cikk szerzőjének nevét „jótékony homály” fedte.

Kocsis László
(Forrás: Dombópédia)

Még ugyanezen lapszám színházi rovatában, „Szedő Miklós ária- és dalestje” címszóval közölték az előadás főbb ismérveit. „Ma, kedden este 8 órakor a Magyar királyi Erzsébet Tudományegyetem (sic!) diákjóléti intézményeinek javára a pécsi Nemzeti Színházban tartja Szedő Miklós, az országos nevű, kiváló operaénekes ária- és dalestjét. Az estélyen közreműködik Mezey Mária, a pécsi színház művésznője, és Kocsis László papköltő is. A magas színvonalú műsoron Giordani, Verdi, Schubert, Puccini, Ponchielli, Kodály, Tarnai (Alajos), (ifj. Johann) Strauss, Lehár Ferenc művei szerepelnek.”

A Pécsi Egyetem épülete 1930
(Forrás: PTE Archív)

A lap színházi kritikája 1934. február 21.-én, a „Színház” rovatban jelent meg. Természetesen Szedő Miklóst méltatták a legnagyobb terjedelemben itt is, dicsérő szavakat ejtve Dán Tibor zongora kíséretéről. Kocsis László méltatását követően Mezey Máriára „került a sor.” Ezt írta róla a ”g.” szignó mögé bújó szerző. „…Mezey Mária, aki betegágyából kelt fel, hogy vállalt kötelezettségének eleget tegyen, Ady (Endre) néhány versének drámai erővel történt érzékeltetésével emelte az est nívóját.”

Azt feltétlen meg kell jegyeznem, hogy – amint az nem volt olvasható, – az előző részben közölt „Dunántúl” cikkek egyike sem szólt Mezey Mária betegségéről. Összefoglalva, végső summázatként így zárt a „Pécsi Napló”: „Az estnek nagyon szép számú, igen előkelő közönsége volt.”

Mezey Mária 1930-as években
(Forrás: Digitális Filmarchívum)

Ez időben játszották Hunyady Sándor (1890-1942): „Aranyifjú” című 3 felvonásos színművét is, amelyet Földessy Géza (Geza von Földessy, 1905-2001) rendezett. (Aki később Komlós Juci /1919-2011/ férje, Földessy Margit /1946- / édesapja lett, és színészként, rendezőként, színigazgatóként egyaránt ismert volt. Válásuk után Nyugat-Európában szintén gyümölcsöző karriert futott be.) Itt is szerepelt Mezey Mária, partnerei pedig Vass Irma, Vágó Märy, Bánky Baba, Simonyi Magda, (színészként) Földessy Géza, Kallós Emil, Koltay Gyula, Keleti Árpád, Késmárky Kálmán voltak. Bár nagy dérrel-dúrral harangozták be az előadásokat, csak ebben az évben játszották, és 1934. február 21, 22, 25 (délután), március 1 (délután), 5 voltak a színrevitel dátumai. Igaz, hogy az utolsó, május 12.-i előadáson maga Jávor (Spannenberger, Jermann) Pál (Gusztáv, 1902-1959) vendégszerepelt!…

Bár a lap 1934. február 21.-i számában Mezey Mária és Koltay Gyula kabinet alakítási kettősét a szobalány és a sofőr szerepében dicsérte a kritika, a későbbi előadásokon egy ideig nem szerepelhetett betegsége miatt – amint az a Szedő Miklóssal közös hangverseny kritikájában szerepel –, sőt Molnár (Neumann) Ferenc (Franz Molnar, 1878-1952): „Az ördög” című 3 felvonásos színművének akkori bemutatójára is – betegsége miatt – halasztva, március 6.-tól került sor, szintén Földessy Géza rendezésében. A további előadásokat ebben az évben március 11.-én és 13.-án, mindkétszer délután tartották…

A Színházi Magazin címlapján, 1939.
(Forrás: Wikipédia)

Amint az előző és a mostani összeállításból látható, Mezey Mária ígéretes tehetsége magas fokú hivatástudattal párosult már akkor is, hogy betegágyából fölkelt egy fontos előadás kedvéért. Hamar értékes tagja lett társulatunknak, akire számos feladatot bíztak.

Egyik idevágó példa erre Ábrahám Pál (1892-1960) zeneszerző és karmester híres 3 felvonásos operettje, a „Bál a Savoyban” („Ball im Savoy”) előadás-sorozata. A sikerdarab Alfred Grünwald (1884-1951) és Fritz Löhner-Beda (Bedrich Löwy, 1883-1942) szövegére készült, magyarra Heltai Jenő (Herzl Eugen, 1871-1957) fordította. A pécsi előadásokat vendégként Komor (Kohn) Vilmos (1895-1971) és a helyi Pados Rezső felváltva vezényelték, a rendező Galetta Ferenc (1889-1974) volt…

Földessy Géza és Komlós Juci esküvői fotója, 1945.
(Forrás: Wikipédia)

Amíg Mezey Mária társulatunk tagja volt, 1934. február 15-17, 18 (délután és este), 19, 23, 25 (délután), március 2, 4, 8, 14, 16, 31, április 1 (mindegyik délután), és május 10. voltak az előadások dátumai. (Érdekességként elmondható, hogy az 1934-ben és 1935-ben is játszott előadások alkalmat szolgáltattak Baross Kató, Kabos (Kann) Gyula /1887-1941/ vendégszereplésére, és Vágó Märy /Marianna, 1916-1990/ búcsúelőadására is.) A kritika nagyon dicsérte Mezey Mária átütő alakítását, aki „… vérforralóan asszonyi, minden mozdulatában graciőz (kecses, bájos) és csábító volt Tangolita szerepében” …

Nem csoda, hogy 1935-től már a budapesti Belvárosi Színházban, és a filmvásznon aratta sikereit…

A helyi színházi előadások adatait „A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával (1895-1949)” című, Futaky Hajna (1927-2011) által szerkesztett két kötetes műből vettem, amely az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadásában, 1992-ben jelent meg.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink