Tisztelt Olvasók!
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasóközönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
A sorozat történetében folytatom azt a múltidézést, amelyben az Arcanum nevű, előfizetést igénylő Digitális Tudománytárban megtalálható helyi sajtóból is idézek, főként a Dunántúl és a Pécsi Napló napilapokból.
1942: Mezey Mária pécsi vendégszereplése
Dívaként, 1942
(Forrás: Funk Pál fotó)
Amikor 1935 májusa után ismét hozzánk jött vendégszerepelni Mezey (Mezei) Mária (Viola Terézia, 1909-1983), túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy „az egész ország a lába előtt hevert,” kár, hogy ez épp a második világégés idejére esett. A darab pedig Keith Winter: „Tűzvész” („The Chinning Hour”) című 3 felvonásos színjátéka volt, Hertelendy István (1911-1945) fordításában, Ladányi (Ludeser) Ferenc (1909-1965) vendég-rendezésében. Közlöm az előadások dátumait: 1942. május 21, 22, 23 (délután).
Ismét először a konzervatív-keresztény „Dunántúl” (1911-1944) című napilap „Színház” rovataiban, és „A színházi iroda hírei” című közleményekben található, az ő vendégszereplésére vonatkozó cikkeket szemlézem. (Érdekességként meg kell jegyeznem, hogy nevét egyszer „i”-vel, másszor „y”-nal szedték!)
Elsőként az 1942. május 19.-i szám „Mezei Mária vendégjátéka” című híre kívánkozik ide, „hírhozóként.” „Csütörtökön este lép fel pesti sikersorozatai után először Mezei Mária, akit a pécsi közönség szeretete bocsájtott karrierjének útjára. A Budapesten kivételes sikert aratott színjátékban, a Tűzvészben (sic!) játssza el parádés szerepét. Felemelt helyárak. Tűzvész Mezei Máriával csütörtök, péntek este és szombat délután.”
Ide kívánkozik az itt közölt színházi műsor is. „Színházi műsor: Kedd este 8: (A) Bécsi gyors. Szerda este 8: Tarka est. Csütörtök este 8: Tűzvész. Péntek este 8: Tűzvész. Szombat délután 4: Tűzvész.” Elsőként az itt közölt másik darabokról írok. Farczádi Sándor Jenő dr. (1891-1978) zeneszerző, jogász, miniszteri tanácsos: „A bécsi gyors” című 3 felvonásos operettjének szövegkönyvét Bakonyi Károly novella-, színmű- és tárcaíró (1873-1926) és Martos Ferenc (1875-1938) író, költő, színműíró, librettista írta, vezényelt Bakonyi Ödön, a rendező Selmeczy Mihály volt. Az előadások időpontjai: 1940. december 23, 25 (délután), 26, 30, 1942. május 14, 19 (felújítás). A „búfelejtés” kategóriába tartozó másik összeállítás azoknak az egyvelegeknek a sorát gyarapította, amelyek során a színház kedvelt művészei közönségszórakoztató számokat adtak elő.
Farczády Sándor Jenő
(Forrás: Wikipédia)
Most nézzük az 1942. május 20.-i szám ezzel kapcsolatos híreit. „Mezei Mária Pécsett” a cím, a szövege pedig ez. „Csütörtökön kezdi meg vendégjátékát Mezei Mária, a Pécsről elindult nagy művésznő. Legparádésabb szerepét játssza el a Tűzvész című óriási sikerű színjátékban, amely a fővárosban 200-szor (sic!) került színre. Mezei Mária csütörtök este, péntek este és szombat délután 5 órai kezdettel lép fel a Tűzvészben (sic!).)”
Itt található a „Már csak öt nap az Unger-társulat idénye” című hír is, amelynek folytatása a következő. „Ebből hármat a Mezei Mária vendégjátéka tölti ki, három napot pedig, szombat, vasárnap és hétfőt a legújabb mulatságos operett, a Viharos szerelem bemutatója, a főszerepben Lantos Icával, aki a múlt évben a pécsiek kedvence volt. A Viharos szerelem szombat esti bemutató előadása kivételesen fél 9 órakor kezdődik.” Ide kívánkozik, hogy ekkor Beleznay (Beleznai) Unger István (József, 1902-1963) színész, rendező, színigazgató társulata vendégszerepelt nálunk, ezért említette a cikk az ő nevét. A cikkben szerepel Vaszary János (1899-1963) színész, színigazgató, rendező, színműíró: „Viharos szerelem” című 3 felvonásos vígjátéka, Losonczy (Seffer) Dezső (István János, 1892-1950) zenéjével, amelyet ekkor zene nélkül (!) adtak elő. Előadásai: 1942. május 24 (délután), 24 (este), 25 (délután), 25 (este, a búcsúelőadás) voltak. A főszereplő az ígéretes tehetségű Lantos Ica (1919-1987) volt…
Bakonyi Károly
(Forrás: Wikipédia)
Következik az 1942. május 21.-i szám „Művészi esemény Mezei Mária vendégjátéka” című híre. „A kivételes tehetségű művésznő, mióta Pécsről a fővárosba került, ezúttal először vendégszerepel legkitűnőbb szerepében, a Tűzvészben. Az izgalmas darab, amely Budapesten 200-szor került színre, s amelynek többi főszerepében Fogarassy (Mária), Perényi (Sári), Ladányi (Ferenc), Kompóthy (Gyula) és Vincze (András) nyújtanak tökéletes alakításokat, teljesen új díszletben, és igen gondos előkészület után kerül a pécsi közönség elé, és bizonyára itt is nem mindennapi sikert fog aratni. Mezei Mária még pénteken este és szombaton délután 5 órakor játssza el szerepét a Tűzvészben.” (Ismét meg kell jegyeznem, hogy a cikk a pécsi színészek vezetéknevét írta le csupán, így a keresztnevek közlése újabb „búvárkodást” igényelt. Az akkori pécsi színészek közül még Fogarassy Mária /1919-1997/ és Kompóthy /Kompolti/ Gyula /Géza, 1897-1968/ adatait sikerült fölkutatnom.)
Martos Ferenc
(Forrás: Wikipédia)
Az 1942. május 22.-i számban már előadás-értékelést is találunk „Tűzvész” címmel, és „Prózai bemutató Mezey Máriával” alcímmel, a talányos „K” jelű aláírással – előző napi keltezéssel. „– Az Unger-társulat prózai együttese színvonalas, irodalmi értékű bemutatóval búcsúzott el a pécsi közönségtől. A kitűnő gárda Mezey Mária vendégszereplésével az utóbbi idők egyik leghatásosabb drámáját, Keith Winter Tűzvészét (sic!) hozta színre. A darab címe szimbolikus értelmű. A szerző szerint annak az embersorsokon átgázoló, és maga körül mindent felperzselő szerelemnek az erejét és hatalmát jelképezi, amit az Indiából érkezett új asszony, Mariella Linden, ez a trópusi virágokra emlékeztető, különös és varázslatos egyéniség ébreszt a Linden család férfitagjaiban. Mariellába végzetesen beleszeret sógora, Eddy Linden, akinek felesége, a szelíd, türelmes, tiszta szívű Juddy az asszonyok ösztönös megérzésével már az első percekben tudja, ez a szerelem csak tragédiát hozhat, és feldúlja a család eddigi békés és harmonikus életét.
Vaszary János, 1924 (Forrás: Wikipédia)
De Juddy nem érez magában elég erőt arra, hogy útját állja ennek a tiltott szerelemnek. Inkább félreáll, tűzhalálra ítéli önmagát, hogy elhárítsa az akadályt Eddy és Mariella elől. A tragédiába Eddy csaknem beleőrül, szinte a tébolyodottságig (sic!) marcangolja a bűntudat, de Mariella megérteti vele, hogy Juddy maga kívánta boldogságukat, és ezért hozta meg értük a legnagyobb áldozatot. Ezzel a kesernyés akkorddal fejeződik be a darab, amelynek tehetséges írója nemcsak a jellemek felületeit súrolja, de megmutatja a drámai összeütközések lelki indítékait, a szenvedélyig fokozódó szerelemnek és önfeláldozást is vállaló jóságnak örök emberi érzéseit.
Keith Winter feltétlen ura a színpadnak, alakjait tömören, élesen jellemzi, dialógusait mesterien építi fel, és egy-egy mondata, mint sistergő villámcsapás, izzó drámai feszültséggel telíti meg a színpadot. A szerző világnézete azonban messze elkanyarodik a katolikus életfelfogástól. Mert katolikus szempontból feltétlenül kifogás alá esik a házassági hűségnek olyan értelmezése, mint ahogy az amerikai író hirdeti, aki a jó, hű és nemes lelkű Juddyt öngyilkosságba kergeti., mert csak így tudja szabaddá tenni az utat a szerelem megszállottjai, Mariella és Eddy részére. De nemcsak a szigorúbb erkölcsi, de még a szabadabb költői igazságszolgáltatás alapján sem helytálló a dráma befejezése, mert kétségbe vonjuk, hogy zavartalan és egy életre szóló lehet az olyan boldogság, amit csak a vak, szenvedélytől fűtött szerelem táplál, és amelynek útját a másik asszony friss sírhalma szegélyezi.
Az érdekes, és ízes humorral átszőtt, költőien hangszerelt darabot kitűnő előadásban mutatta be a gondosan összehangolt együttes. Mariellát a vendégszereplő Mezey Mária játszotta, és színes egyéniségével, nagyvonalú alakításával meggyőzően formálta meg azt a különös, az exotikus (sic!) keletről jött asszonyt, aki szinte akaratlanul felkavarja a körülötte élő férfiak életét, és halálba kergeti azt, akit legjobban szeret. Mezey Mária a leheletszerű szívhangoktól a drámai fortékig hibátlanul szólaltatja meg a parádés szerep művészi skáláját, és a közönség úgy őt, mint az Eddyt megszemélyesítő Ladányit (Ferencet) egész este lelkesen ünnepelte.
Lantos Ica
(Forrás: Wikipédia)
Ladányi Ferenc a ma esti tökéletes és hibátlan alakításával megkoronázta eddigi pécsi sikereit. A fájdalom és kétségbeesés olyan megrendítő őszinteséggel tört ki belőle, amit nagy színészeknél is csak ritkán láthatunk és hallhatunk. Finom, egyszerű és bensőséges Juddy volt Fogarassy Mária, aki érzelgősség nélkül állította elénk a szenvedő feleséget. Perényi Sári morcos, csípősnyelvű vénleánya, a kulturált játékú Kompóthy (Gyula), és a lendületes Vincze András voltak még erősségei az előadásnak, amelyre Ladányi (Ferenc), mint rendező is büszke lehet.”
Az elemző kritikában, a tartalom ismertetését követően a cikkszerző és a lap világlátását állítja szembe az amerikai színházi szerző darabfelfogásával, egyben kritikával is illetvén azt. (Az indiai szokásrendszerben még a függetlenség elnyerését követően is, a nagy ország eldugott falvaiban szokás volt, hogy a férj halála után az özvegy máglyára vetette magát, sokszor a bámész falu szemeláttára, és nem mindig tudták megakadályozni az ottani hivatalos szervek…)
Ladányi Ferenc
(Forrás: Network)
A szereplőgárdára rátérve, mint olvasható, az akkor nagy figyelmet keltő drámában Mezey Mária már a „végzet asszonyaként” tűnt föl, s megérdemelten zajos sikert aratott. Ki kell emelnünk még a szintén vendégként sikert arató Ladányi Ferencet úgy színész-partnereként, mint rendezőként. Emellett a társulat többi tagja szintén felnőtt a feladathoz, sikeres alakításaikkal emlékezetes előadások születtek a Pécsi Nemzeti Színház színpadán.
Az 1942. május 22.-i cikk következik a sorban „A Tűzvész Mezey Máriával” címmel. „Péntek este és szombaton délután 5 órai kezdettel kerül még színre a tegnapi bemutatón nagy sikert aratott színjáték, a Tűzvész, Mezey Mária vendégfelléptével. A nagy művésznő lenyűgöző alakítása annyira hatalmába ejtette a közönséget, hogy minden jelenete után percekig zúgott a tapsvihar.” Végül az 1942. május 23.-i szám híre zárta a sort „Tűzvész szombaton délután” címmel. „Szombaton délután 5 órás kezdettel búcsúzik Mezey Mária a pécsi közönségtől a ’Tűzvész’ főszerepében. A kiváló művésznő eddigi fellépéseit zsúfolt nézőtér tapsolta végig, és szombat délutáni előadáson mind azok, akik csak délután szoktak színházba járni, gyönyörködhetnek kiváló alakításában. Rendes – nem felemelt – esti helyárak.”
A helyi színházi előadások adatait „A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával (1895-1949)” című, Futaky Hajna (1927-2011) által szerkesztett két kötetes műből vettem, amely az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadásában, 1992-ben jelent meg.
Hozzászólások