Lukáts János, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Lukáts János

Lukáts János írásai: 67
Lukáts János

Kedvcsináló kecskesajt

– Madzag! – Blöki! A két férfi rárohant egymásra, fejüket a másik vállgödrébe mélyítették, tenyerükkel egymás hátát püfölték, talán még borostás képüket is összefenték. Eltartották maguktól a másikat, aztán újra keblükre vonták a rég látottat.

Halak pásztora

Hurrá, nyaralunk! A nyaralás első napja a barátságos kisvárosban, különleges pillanat, vissza nem térő hangulat. A város afféle átmenet a nagy-kisvárosok és a kis-nagyvárosok között, él és lüktet itt a határ közelében, csöndje és zaja éppen annyira van, amennyire egy városban muszáj lenni csöndnek és zajnak.

Betlehem

Az a csillag hetek óta egyre fényesebb,
s ballag hozzánk égi útján egyre közelebb,
az a csillag nekünk hoz majd égi híreket,
mit felfogni nem tudunk, s feledni nem lehet.

Sarokaszfalt

Az első hópehely akkor hullott a kézfejére, amikor betaszította a presszó ajtaját. Maga után húzta gyorsan az asszonyt, és megálltak a kicsiny helyiség kávéillatú párájában. Mintha búvárharangba léptek volna be, a zajok kinn maradtak az utcán, itt benn csak az emberi neszek röpködtek.

Balkonország

Napfényes, csöndes délelőtt volt, a templomtorony árnyéka lassan kúszott keresztül a szobán. Amikor aztán delet harangoztak, Vilmácska a padlóra vetette magát, és krétával vékony csíkot húzott az árnyék csúcsához. – Lesz napórám! – Vilmácska fölkuncogott.

A platán

Az ostobaság, talán a gonoszság tette, hogy a szerencsétlen fát odaültették a palota hátsóudvarára. Vagy a véletlen művelte mindezt? Nem mintha mentség volna, de a véletlen nagyon különös módon képes elrendezni maga körül a világot, vagy a tárgyakat a világban.

Őrségben…

Évek óta dédelgetett tervünk az Őrség. Viola egyszer járt arra gyerekkorában (nem volt az olyan régen), de én még soha, a környékén sem. Az idén terv terv után született, aztán a tervek elszálltak, mi pedig elindultunk az Őrségbe. A térképen persze könnyebb megtalálni, mint odakormányozni Mukit.

Anyám, 1956…

Kedd volt, sugaras, szép őszi délután. A rádióban déltől kezdve félóránként mondták be, hogy engedélyezik, vagy megtiltják a tüntetést. A műegyetemi ifjúság hívta rokonszenv-tüntetésre a budapesti egyetemeket. (Lengyelországban a nyár óta zavargások folytak.

Rigócseresznye

Józsi verhetetlen volt pillangóban. A hetvenes években, a Dunántúl Bajnokságon még a nagy Harsányit is maga mögé utasította, pedig Harsányit aztán beválogatták az olimpiai keretbe. Ugyanis az összeredmény számított, és Józsinak sosem volt igazán jó a lábmunkája.

Gyökérkezelés

Boglár foga fájt, vasárnap különösen nyomorult dolog a fogfájás, irány a klinika, ilyenkor ott van ügyelet. Boglár az arcára tapasztotta tenyerét, és mélyet, keserveset sóhajtott. Lőrinc terelte végig a fél városon mártíromságát példásan viselő tizenkét éves gyermekét.

A szélharang

Amikor megérkeznek, első dolguk, hogy a szélharangot kiakasztják a nagy diófa legalsó ágára. A halkan csilingelő hangszer egész nyáron innen szemléli a kertet és lakóit. A nagy diófa már öreg, árnyéka több mint diója, a mókus mégis ezt a fát szereti.

A delfinek várják az őszt

Mielőtt autóba szálltak, Donát fölnézett az égre, aztán felsóhajtott: – Látod, a gesztenye mind barna már, a juhar levele is vöröslik! Viola persze látta mindezt, de egy tucat barnult gesztenyelevélért se késleltette volna az utazást. Elhelyezkedtek a kocsiban, Viola bekapcsolta a légfrissítőt.

Drégely

A szeptemberi eső tisztára mosta a leveleket, zöld a lomb, nagy a csöndesség. Drégelyvár az állomás neve, ahonnan legjobb megközelíteni a várat. Hallgatag akácerdőn át vezet az út, húsz éve jártam erre legutóbb, azóta sűrűbb lett az akácos, áthatolhatatlan.

Töksi és Puttony

Amikor Ramaty Karcsi bejelentette, hogy őt Ramaty Karcsinak hívják, a szerkesztőség hangos röhögésben tört ki. Mindenkinek külön-külön, tagolva és érthetően elismételte a nevét. Amint a szerkesztő urak és Adélnyanya, az éltesedő titkárnő lenyelték könnyeiket és helyreparancsolták vigyorgóráncaikat, megkérdezték:

Kolomposi olimpia

A kolomposi réten mindig van valami látnivaló! Persze főként az olajütőben. De, amíg a felnőtt nép megadóan vár a sorára, a serdületlenebbek üvöltöznek és kergetik egymást unalmukban. Az olajütő gazdája azt gondolta, ideje volna játszóteret kialakítani, a környezethez illőt.



Archívum

Hozzászólások

DISQUS