Lukáts János
Egy megkésett, korán jött asszony / Kaffka Margit: Színek és évek
A makacsul továbbélő irodalmi köztudat „a magyar impresszionista regényként” tartja számon Kaffka főművét. A baj nem az, hogy impresszionizmust fog rá (mert hiszen az!), hanem hogy csak ezt tudja róla. A Színek és évek a legjobb magyar családregények és életrajzi regények egyike.
Egy évszázad – Balatonban elbeszélve
Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül – Évtizedenként újraolvasom Eötvös Károly útirajzát, mindannyiszor nagy élvezettel és kutatva, vajon mi a titka ennek az élvezetnek. Persze, tudom: az olvasó életkorának változása, a mind újabb személyes Balaton-élmények belejátszó hatása, az eltűnt helyszínek (pl. az akarattyai szilfa) felidézése.
Pitypang gyermekei
A tavasz azért olyan szép, mert mintha mindig fürdene az ember, fürdik a napsugárban, a színekben, az illatokban és a hangokban. És még ki sem száll az egyik özönéből, máris ömlik rá a másik. Így ömlött a napfény arra a rétre is, ahol Pitypang hajladozott.
Karácsony a faodúban
Kemény tél volt. Heteken át sűrűn hullott a hó, fehér takaró borította a réteket, a fák ágait, elfedte a barlangok száját és a fák üregeit. Az erdei állatok nehezen találtak élelmet, a bátrabbak bemerészkedtek a faluba.
Tüskés történet
– Bizony, csúf dolog az öregség! Az ember nem tud megfogni egy csellengő mezei egeret, nem képes a hátán elcipelni egy almát, még talán egy dióból sem bírja kirágcsálni a belét! – így dohogott magában Sörte.
Trilla
A madarak az erdőszélen dalolnak a legszebben. Örülnek a rét napsugarának és örülnek az erdő félhomályának. Kiállnak az erdőszéli fák tetejére, és teli torokból köszöntik a világot. Azon a tavaszon különösen szépen szóltak.
A szőrkutya
A kislány már évek óta szeretett volna kutyát. Hogy legyen kivel játszani, legyen kivel sétálni menni. Vagy hogy legyen kinek parancsolni. Szóval egy kutya nagyon hiányzott a házból. A kislány szülei azonban nem így gondolták.
A világjáró elefántok
– Trüő, tuff, tuff, tromboló…! – messze hallatszott az elefántok harsonázása. A csorda ott legelészett az afrikai pusztán, fákat döntött ki, felverte a port maga körül, és belefeküdt a pocsolyába. De volt két elefánt, aki nem döntött fákat.
A szárnyra kelt bagolytojás
Az öreg bükkfa oldalán, ahová sem a nap nem süt le, sem a szél nem fúj be, ott feketéllett az a hosszúkás forma hasadék, amelyben a Zúgóerdő legöregebb bagolycsaládja lakott. Zord apó és Mord anyó igencsak öreg bagoly pár volt.
A nagyra nőtt medvebocs
– Perecet tessék! Sós, ropogós a perec! – nyakába kötve viselte tálcáját a perecárus, a gyerekek körülszaladgálták, tenyerüket, pénzüket nyújtogatták feléje. Hancúr, az apró barnamedve bocs vágyakozva nézett ki ketrecéből.
A madarak és a szobor
Nagy ünnep volt a kisvárosban. Szobrot állítottak a híres tudósnak, aki a városban született. Új növények tették nevét híressé, sok embernek adott kenyeret, egész városokat táplált a hideg északon és a száraz sivatagok szélén.
Különös karnevál
Az utolsó látogatók még talán ki sem léptek az Állatkert nagy, rácsos vaskapuján, amikor az állatok munkához láttak. Grimasz, az öreg csimpánz nyöszörögni kezdett ketrecében, akár egy gyerek. Az ápoló ijedten lépett a ketrecbe és a majom fölé hajolt.
Házőrzők és háznézők
A ház lassan elcsendesedett. A gyerekek aludni tértek, az emberek még hallgattak egy keveset. A macska éjszakai útjára indult. Amint kisurrant a félig nyitott konyhaajtón, találkozott a kutyával. – Hová, hová, Cirmos? – kérdezte.
A makrancos papírsárkány
Ahogy ott állt a kamra sarkában, feltekerve és a falhoz támasztva, eszébe se jutott, hogy valaha is lehet belőle más, mint papírtekercs. Nem is tudta, hogy egy papírtekercs számára másfajta élet is elképzelhető, mint felgöngyölve vagy kettőbe hajtva lenni.
Gólya hozta mese
Hosszú volt az út a tenger fölött. Kegyetlen vihar verte széjjel a gólyacsapatot, a tengerparton gonosz emberek hálóval akarták összefogni a fáradt vándorokat. De a gólyák legtöbbje megfeszítette erejét, megkereste a csapatot és repült-repült hazafelé.
Partnereink
