Az országút éles kanyarral fordult el a fatelep mellett. Aki először járt arra, szinte észre sem vette a keskeny földutat, amely a kanyartól indult az erdő felé, és hamar eltűnt a fák között. Dávid többször vadászott a Csörgőhegyi Vadásztársaság területén, jól ismerte a környéket.
Az autóbusz jó tempóban haladt a délelőtti napsütésben az Erzsébet hídon. A Döbrentei téren szabad ülőhelyek várták a felszállókat, még válogatni is lehetett közöttük. Alacsony, kövérkés férfi nézett körül tanácstalanul, majd leült a legközelebbi egyes ülésre.
Minden nép történetében vannak olyan események, amelyekről szándékosan, vagy a véletlenek szerencsétlen egybeesése miatt nem maradtak fent minden kétséget kizáró írásos emlékek. A valóság pontos megismerése így egyre nehezebbé, sokszor lehetetlenné válik.
Esztergomban, nagyapámék udvarában állt egy öreg diófa. Óriási lombja árnyékot adott a nyári melegben, és kiváló búvóhelyet nekünk, gyerekeknek. A fa alatt nagy asztal állt, előtte kényelmes támlás pad. Sokszor ültünk ezen a padon játék vagy beszélgetés közben.
A tárgyalót áttetsző szivarfüst töltötte meg, amin senki sem csodálkozott. Már három órája tartott a zárt ajtók mögötti tanácskozás. A szivart csak a vezér szerette, de a többiek igyekeztek ebben is a kedvében járni, és fel-feltörő hányingerüket elnyomva pöfékeltek.
A sportcsarnok zsúfolásig megtelt, nemzeti- és klubszínekbe öltözött szurkolók nagy zászlókat lobogtattak, dobok, trombiták szóltak. Óriási érdeklődés és várakozás előzte meg a találkozót. Az ellenfélnek győznie kellett a továbbjutáshoz, a döntetlen a hazaiaknak kedvezett.
Esztergomban, a Honvéd utcában ma is áll még a ház, amelyben egykor nagymamám élt szüleivel. A kapuban a kerékvetőt sem bontották el, amely leginkább egy kidomborodó kőgömbhöz hasonlítható. Fontos feladata volt: a falat és a kaput védte akkor, ha a szekér rosszul fordult rá a bejáratra.
András éppen lapozott könyvében, amikor a villamos nagyot zökkent. Önkéntelenül felpillantott, és észrevette, hogy az ajtó mellett álló kreol bőrű idősebb férfi őt nézi. Kevesen utaztak a villamoson, lehetetlen volt félreérteni a fürkésző szemeket. Gyorsan lehajtotta fejét, mintha tovább olvasna.
A kollégium könyvtára még mindig elbűvölte Marcit, pedig már hatodik hónapja élt az ódon falak között. Nagyobbacska bakonyi faluból érkezett a híres iskolába. Hálával gondolt Géza atyára, aki a püspök úr támogatását is megnyerte tanulásához. Tízéves fiúcska volt.
Családom története ezer szállal kötődik Esztergomhoz. A Trexlerek, édesapám ősei, német földről érkeztek a Duna melletti kisvárosba, ahol szorgalmas földművesek, mesteremberek lettek. Üknagyapám még szívesebben beszélt németül, mint magyarul.
A külváros zsákutcájára rátelepedett az éjszakai sötétség. Csend volt, már csak néhány kis ház ablakából szűrődött ki világosság az olcsó, vékony függönyök mögül. A rolók és redőnyök jobban tartották a fényt, de erre kevés helyen volt szükség. Sokan már aludtak.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy módos gazda a feleségével, három fiával. Amikor a gyerekek legények lettek, elküldte őket szolgálatba, hogy tanulják meg a munkát, próbáljanak szerencsét, és esztendő múltával szép ruhában térjenek vissza.
A kastély toronyszobáiba gyengéden sütött be a reggeli napsugár. Nem volt még annyi ereje, hogy átmelegítse a hideg falakat, de kíváncsi fénysugarai már tavaszt ígérve kutatták át a könyvtárat. A vaskos lexikonokkal telerakott polcok előtt Benedek királyfi ült egy ősz hajú, ősz szakállú, bölcs öregemberrel, aki rosszallóan csóválta fejét.
Bizonyára lesz olyan kedves olvasó, aki a címet látva az ókori világ valamelyik csodájára, vagy későbbi korok monumentális építkezésére, esetleg egy kedves kis falu egyszerű templomára gondol. Másról lesz szó, egy különleges kis toronyról, amelyhez hasonlót sokan láttak.
A hatalmas régi épület labirintusnak tűnt annak, aki még sosem járt ott. Már a negyedik emelet megtalálása sem volt egyszerű, mert az impozáns főlépcsőház a másodikon véget ért. Széles folyosó futott jobbra is, balra is, azokból oldalfolyosók, melléklépcsőházak nyíltak.