B. Tomos Hajnal, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

B. Tomos Hajnal

B. Tomos Hajnal írásai: 55
B. Tomos Hajnal

Mindenható konyha, avagy Nagy lében kis kanál

Módfelett szórakoztat, hogy egyesek mindent tudnak: például azt is, hogy miként vakarózik Isten, ha valamin erősen agyal. Ha mondjuk elmész a paphoz, és szőréről szálára bevallod az elmúlt éjszaka nem éppen ortodox eseményeit, az kijelenti, hogy a Mindenható azért Minden és azért Ható mert a körmöd alá is belát.

Múlt idő, egyes szám

– Amikor én olyan idős lehettem, mint te most, már állapotos voltam apáddal. De akkoriban az ilyesmi se nem osztott se nem szorzott, már olyan szempontból, hogy senki sem tett ki engem a vitrinbe, hogy jaj istenem, el ne veszítsem a magzatot.

Egy huncut fordulat esete

Azt mondták róla, hogy ha valaki, akkor ő az, aki képes tisztán és ápertén megjósolni a jövőmet. Hát persze, hogy nyomban kíváncsi lettem. Nem a javasasszonyra – aki egyébként egy hórihorgas, rossz szagú szipirtyó volt –, hanem a jövőmre, mert tudvalévő, hogy Éva ősanyánk óta minden asszonyi állat azt kívánja.

Túlvilág*

Dr. Bonifác abba a szerencsés helyzetbe került, hogy ötvenkét évesen, egyetlen kelet-európaiként beválasztották az űrkutatók elit csapatába. Kezdetben azt hitte, valami rossz viccet űznek vele, hiszen ebben a korban és egy ex-átkos régió maradékaként, nehéz volt felfogni, hogy…

Vadászgörény és egyéb állatfajták

Mondjon ki mit akar, ez a (már régecske) divatba jött vírusjárás azért mozdított valamit a világon. Hogy jobbra, vagy túlra az még elválik, de szemmel láthatóan sokat változott a halandó emberiség. Vagy legalábbis annak esendőbb része.

Költősuli, avagy kiből lehet hályogkovács

Másfél órás előadásban fejtegeti a Professzor, mennyire kusza és irányvesztett a mai irodalom állapota s miféle mélytengeri kalandba bocsátkozik az a kritikus, aki netán véleményt szándékozna mondani egyik vagy másik alkotásról. Hiszen manapság lakatos vagy háziasszony épp úgy forgathatja tollát.

Fokhagymás história

Amikor elhatároztam, hogy feljegyzem a csángó öregek vallomásait a megélt, átvészelt időkről, sokan Andir Marcihoz irányítottak, mert ha valaki, ő aztán ontja az „átkos idők” históriáit. Egyszer aztán a falu központjában össze is futottam az öreggel. Éppen a kocsmából araszolt kifele s jócskán kapatos volt.

Egy exkatona védőbeszéde

Tisztelt Utolsó Esküdtszék! – Előrebocsátom – ha esetleg eddig nem jutott volna tudomásukra –, hogy az én lelkemet ellopták. Így aztán nem is értem igazán mi, azaz ki is áll most Önök előtt, mivel tudott tény, hogy testem (vagy legalábbis ami belőle megmaradt) ott van lenn, egy gödör mélyén.

Nemsokára elered az eső

Szentiványi Bence amolyan helyi híresség volt városunkban, de egymás közt az emberek csak Esősnek emlegették. Minden valamire való színi előadás köréje „épült fel”. Ha selyemfiút, királyt, hősszerelmest vagy bohócot kellett alakítani, csak az Esős jöhetett szóba.

Az a kényelmetlen trapéznadrág

Amíg élveztem a munkanélküli segélyt, egyetlen komolyabb elfoglaltságom volt: követni a hirdetéseket. Tudtam, a kilenc ingyenélő hónap hamar elröpül, s ismét ott leszek, ahonnan elindultam, egy vak bagó nélkül a zsebemben. Így aztán jónak láttam idejében munkahely után nézni.

Lyukasnap

Kilyukadt a zoknija, pedig vadiúj volt, ma reggel húzta fel először. Dühös lett, mert én olyan olcsósári vagyok, és az istennek sem vennék egyszerre két párat. Most ugye lenne mivel lecserélni ezt a lyukasat. Később (de még aznap) még egy sor egyéb is kilyukadt: a nadrág zsebe, a kocsi kipufogó csöve, no meg a saját kivénhedt dobhártyája.

Okoskütyü avagy Ne billentsd ülepen a szerelőt!

A dráma első felvonása azzal kezdődött, hogy elromlott a szupermodern mosógépem, mely igen válogatós volt ugyan (külön kellett felszolgálni neki a pamut-műanyag-selyem-vékony-vastag- fehér-színes stb. szennyest), de programálás után becsületesen ledolgozta a maga 6-8 óráját.

A kulcsos ember

K. Alajost kezdetben nagyon zavarta az a hatalmas kulcscsomó, mely állandóan ott zörgött a zsebében. Szerencsére csak ő hallotta az idegesítő zajt, mert egyébként végig sem mehetett volna az utcán, anélkül hogy meg ne bámulnák a járókelők és idővel valami csúfnevet rá ne ragasztanának. (Gyakori szokás ez kisvárosban, ahol mindenki mindenkit ismer.)

„Beszéljenek a versek!” – interjú Nászta Katalinnal

Amikor levelemben Nászta Katalint megkértem, meséljen hivatásáról, alkotói énjéről, teljesítményeiről, kudarcairól – egyszóval az eltelt 70 évről –, a tőle már megszokott egyenességgel válaszolt: Régebb úgy voltam ezzel, mit kell külön ünnepelni egy kerek évfordulót? Főleg, ha az ember idősebb. Mintha az ő érdeme lenne, mennyit él.

Zártosztály

Olyan fehér itt minden körülöttem, mintha mészbe mártottták volna a tárgyakat De csak a vaságy szélét érzem szilárdnak, melyen talán már kora reggeltől ücsörgök. Eltűnt az időérzékem, azt sem tudom mikor és hogyan kerültem ide. Ha lenne annyi erőm, hogy tegyek néhány lépést addig, ahol a falat sejtem, bizonyosan semmit sem találnék ott.



Archívum

Hirdetés