B. Tomos Hajnal, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

B. Tomos Hajnal

B. Tomos Hajnal írásai: 72
B. Tomos Hajnal

Az a gyönyörű barna kabát

Olyan négyéves-forma lehettem, mikor nagyszüleim először vittek el Brassóba. Na, nem olyan ukmukfukk, mint ahogy ezt most leírom, hanem hosszú és körülményes készülődés után. Nagyanyám átmosta és száradni aggatta a nagy füles kosarakat. Nagyapám előhúzta a kasos szekeret.

Gyászolok

Szomorú vagyok.  Meghalt a világ legundokabb, legirigyebb, legszemtelenebb, legkomiszabb, legfölényesebb, legdurvább, leggyanakvóbb és leggonoszabb embere, akivel valaha is összehozott a sors. Gyászolom a szomszédomat, aki minden nap kiállt a kapuba, pont akkor, amikor én havat hánytam.

Minden reggel

Frissen kilépni, aztán átlépni
a soron következőn is –
lehetőleg nem megadni
csak átadni magad
egy újszülött áramlatnak

Baklava versus mititéj

Rögtön a rendszerváltozás után történt, hogy a negyvenöt éve tartó bezártság szomjától hajtatva, kihasználtuk az első kínálkozó alkalmat és elmentünk egy „kapitalista” országba. Tudniillik saját szemünkkel akartuk látni hogyan él a köznép egy olyan társadalomban, mely az ember ember általi kizsákmányolásán alapszik.

Igazgatóhelyettes

Végre ma kézhez kaptam régóta esedékes kinevezésemet, melyen világosan, fehéren feketével írja, hogy mától én vagyok a cég IGAZGATÓHELYETTESE. Életem álma teljesül ebben az egyetlen szóban. Nem gürcöltem 22 éven át hiába.

A fájdalom architektúrája

Felvetődött-e bennetek valaha a kérdés, kedves olvasóim: mit tehet az ember lánya, ha naphosszat háton fekve a mennyezetet kell bámulnia, vagy jobb esetben oldalára fordulva kémleli a zsalun átszűrődő fényeket, melyek legfennebb a nap állásáról adnak némi eligazítást?

Főnök

Föltette sok dioptriás szemüvegét és nyomkodni kezdte az okostelefon gombjait. Aztán: „Mit? Maga még be sem ért az irodába? Nos, jóra bíztam a vállalat sorsát. Nézze, ha az osztrák partnerrel is elbaltázza a szerződést, magának annyi. Mehet Verespatakra bányászni…

Mi, felsőrendűek

Egy hegyi tanyán, télvíz idején a gazdának meghalt a felesége. Mivel nagy volt a hó, nem tudta leszállítani a faluba, hogy ott temesse el. Így tavaszig a csonttá fagyott holttest az istálló előtt rostokolt – olvastam valahol. Amikor este a gazda kiment az állataihoz, lámpását “felesége” nyitott állkapcsai közé szokta akasztani.

Szólj szépet!

„Félelmetes, milyen ereje van néha egy szónak. Sorsokat sodor és életeket dönt.” (Wass Albert)
Még a nyár folyamán történt, hogy a városatyák úgy döntöttek, sétányt alakítanak ki a helység központjában. Hát mit mondjak?

Gáz van

Minden reggel egész földteke gyújtja be a kávé- vagy teavize alatt a gázt. Beidegződött mozdulattal, mondhatni, magától értetődően csavarja el a melegvízes csapot anyu-apu, ha esténként tusolni szeretne. Gázzal főzzük mindennapi ebédünket, fűtjük lakásunkat.

Dióskalács mazsolával

Megigazította feje alatt a vízzel telt kólás palackot és megszólalt:
– Úgy megkívántam egy finom, foszlós kalácsot…
– Akkor vegyél magadnak – így a társa.
– De én diósat akarok, jó kétujjnyi töltelékkel.

Tudod ki volt J. J. Rousseau?*

Pár évvel ezelőtt iskolánk Szinajára küldött, egy uniós projekt kiképző tanfolyamára. Csapattársam C. város egyik ipari líceumának igazgatóhelyettese volt, civilben mérnöktanár, néhány évvel fiatalabb nálamnál. Direktori minőségében ildomosnak tartotta, hogy ottani szereplésemet illetően, már a kétórás vonatozás legelején kioktasson.

Patthelyzet

Felhív a minap egyik szomszédasszonyom, hogy beszélni szeretne velem. Állok rendelkezésedre, mondom, mostanában tényleg ráérek. Mióta nyugdíjaztak, gyakorlatilag határtalan vakáción érzem magam. Szóval, várom, hogy meglátogass. Jaj, nem úgy gondoltam, szisszen fel az asszonyság.

Ha akkor tudtam volna

Őszintén bevallom (bár kizárólag csak magamnak), hogy most már bánom az egészet. Konkrétan azt, hogy ezelőtt hatvanegy éve kivettem pólyás húgomat az égő ágyból. És ha már kivettem, nem hagytam ott a padlón, hogy megfulladjon a füstben. Na jó, kicsit azért még ott hagytam.

Kölcsön

Azt mondja egy fiatalasszony a minap, csak úgy az utcán, menet a közért felé, hogy adjak neki kölcsön ezer lejt. Viszonylag jól öltözött, kisminkelt dáma volt, akit ismertem ugyan, de… Szóval mondom neki, hogy most éppen nem tudok adni, ugye érti, nem mindig fordul ez elő.



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS