B. Tomos Hajnal
Zöldség-szindróma
Piacolásom közben a minap ismerős arc bukkant fel a színes fergetegben. Hát persze, hogy ő az, D. Hortenzia, a hajdani osztályelső, pontosabban annak hatvanhat éves kivitelezése. Ő is felismert, kissé bizonytalanul pislogott, aztán beszédre nyílt a szája.
Bátorságból tízes
Egész télen nem volt egy megveszekedett vasam se. Persze, ezért senkit sem okolhatok, én akartam mindentől és mindenkitől független ember lenni. Akkor keljek-feküdjek, amikor kedvem szottyan rá, ott és úgy dolgozzak, ami per pillanat pásszol a svungomhoz.
Mancika vagyok, az apád húga!
Siettem a patikába. Valami fura csalánkiütés jelent meg mindkét karomon, arra adtak gyógyszert. Cudar, hófúvásos idő volt aznap. Feltűrt kabátgallérral és orromra húzott sállal robogtam át a hóbuckákkal szegélyezett téren.
Lautrec és a kutyavonyítás
Több mint négy éve (kb. amióta beköszöntött a Covid-okozta hisztéria) hallgatom, tűröm, szenvedem a szomszéd kutyák üvöltözését. (Vajon ezért nem lett belőlem mindmáig kutyagazdi?) Belátom, alapos okuk van a csendháborításhoz.
Próféta a templomtetőn
Azon a délutánon nagy volt a sürgés a templom körül. Gyermekek érkeztek csapatosan, kipirulva viháncoltak és lökdösődtek. A felnőttek egy fiatal fenyőt díszítettek a parókia udvarán, pár asszony forralt borral kínálgatta őket. Karácsony ünnepére készülődött a város.
Szálazás kézállásból
Néha elgondolom, mily leküzdhetetlen erővel bír életünkben a megszokás. És erre te is rájöhetsz, ha gondolatban, pusztán csak fantázia-gyakorlatként néhány bevett szokásodat fonákjára fordítod. Például hazajön a feleséged tök részegen a kocsmából.
Nézőpont kérdése
– Drága dokikám! Óriási hírt kell veled közölnöm. Brit tudósok olyan orvosi módszert kísérleteztek ki, mellyel már születéskot egészen pontosan ki lehet mutatni az egyénen, milyen betegségekre hajlamos és azt is, hogyan lehet azokat időben kivédeni.
Az első húsleves
Már jó néhány éve férjes asszony voltam, két gyermek anyja, amikor egy látogatás alkalmával édesanyám rászánta magát, hogy elmesélje az alábbi történetet. Hogy miért épp akkor? Talán szégyellte volna korábban egy tudatlan gyereklánynak megvallani saját kétbalkezességét.
Epilógus – Petrozsényi Nagy Pál utolsó vallomásai
Villámcsapásként futott végig rajtam szerkesztő-barátnőm messenger-üzenete: elhunyt 81 éves korában barátunk és szerzőtársunk Petrozsényi Nagy Pál. A kolozsvári születésű, de évtizedek óta Kecskeméten élő írót nem ismertem személyesen, de az évek során szinte minden megjelent művét elolvastam.
Ebéd a putriban
Gyermekkoromban volt a közelünkben egy cigánytelep. (Nem hívom a cigányokat romáknak, mert akkoriban még senki – ők maguk sem – hallottak erről az elnevezésről). A város szélén laktunk, de nem mondhatni, hogy szomszédaink voltak a cigányok, ugyanis pár ház után a Köpe-féle fűrészgyár következett.
Amilyen az adjonisten…
– Határozottan állítom – mondta a minap Kurucz, a falu végéről –, hogy manapság nem érdemes semmiért lelkesedni, de aggódni sem. Ott van mindjárt az időjárás: ma kánikula, holnapra beborul, holnapután esik, aztán fúj, havazik és kicsattan az arcod a mínuszoktól.
Szingli, avagy egy gazdag pasi hátulütője
Nőkről lévén szó, nem szoktam általánosítani olyanformán, hogy buta libák, vagy tyúkeszűek, elsőre is mert gavallér férfi ilyen szavakat nem használ, másrészt pedig ők sem mind egyformák, mármint intelligencia szempontjából, bár így vagy úgy, a végén mindenik ráhibázik.
Tíz csomag zsebkendő
Azt kérded, hol van az az 5 kicsi csomag papírzsebkendő, ami a nagy csomagból hiányzik. Pont a fele annak, amit tegnap magadnak vettél, csak úgy, hogy legyen neked, mert télen az ilyesmi nagyon fogy. S akkor én felére kezet teszek, egyetlen szó nélkül.
Amnézia
Havat seperek a kapum előtt. Tavaly ilyenkor már virágoztak az almafák (ma reggel dobta ki egyéves fotómat a fész), most pedig, március közepén, még mindig havazik. Szemközt Lujzi, a szomszédasszony is seper. Úgy látszik felgyógyult a covidból. Vagy az nem ő volt?
Post mortem
Legnagyobb badarság halálunk előtt búcsúlevelet írni. Mert mi van, ha nem lesz időd befejezni, vagy abban a szorongatott és lámpalázas helyzetben (mert ugye, egyszer hal meg az ember) csak valami semmitmondó, muris kis esemény jut eszedbe az életedből.
Partnereink
