B. Tomos Hajnal, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

B. Tomos Hajnal

B. Tomos Hajnal írásai: 66
B. Tomos Hajnal

Főnök

Föltette sok dioptriás szemüvegét és nyomkodni kezdte az okostelefon gombjait. Aztán: „Mit? Maga még be sem ért az irodába? Nos, jóra bíztam a vállalat sorsát. Nézze, ha az osztrák partnerrel is elbaltázza a szerződést, magának annyi. Mehet Verespatakra bányászni…

Mi, felsőrendűek

Egy hegyi tanyán, télvíz idején a gazdának meghalt a felesége. Mivel nagy volt a hó, nem tudta leszállítani a faluba, hogy ott temesse el. Így tavaszig a csonttá fagyott holttest az istálló előtt rostokolt – olvastam valahol. Amikor este a gazda kiment az állataihoz, lámpását “felesége” nyitott állkapcsai közé szokta akasztani.

Szólj szépet!

„Félelmetes, milyen ereje van néha egy szónak. Sorsokat sodor és életeket dönt.” (Wass Albert)
Még a nyár folyamán történt, hogy a városatyák úgy döntöttek, sétányt alakítanak ki a helység központjában. Hát mit mondjak?

Gáz van

Minden reggel egész földteke gyújtja be a kávé- vagy teavize alatt a gázt. Beidegződött mozdulattal, mondhatni, magától értetődően csavarja el a melegvízes csapot anyu-apu, ha esténként tusolni szeretne. Gázzal főzzük mindennapi ebédünket, fűtjük lakásunkat.

Dióskalács mazsolával

Megigazította feje alatt a vízzel telt kólás palackot és megszólalt:
– Úgy megkívántam egy finom, foszlós kalácsot…
– Akkor vegyél magadnak – így a társa.
– De én diósat akarok, jó kétujjnyi töltelékkel.

Tudod ki volt J. J. Rousseau?*

Pár évvel ezelőtt iskolánk Szinajára küldött, egy uniós projekt kiképző tanfolyamára. Csapattársam C. város egyik ipari líceumának igazgatóhelyettese volt, civilben mérnöktanár, néhány évvel fiatalabb nálamnál. Direktori minőségében ildomosnak tartotta, hogy ottani szereplésemet illetően, már a kétórás vonatozás legelején kioktasson.

Patthelyzet

Felhív a minap egyik szomszédasszonyom, hogy beszélni szeretne velem. Állok rendelkezésedre, mondom, mostanában tényleg ráérek. Mióta nyugdíjaztak, gyakorlatilag határtalan vakáción érzem magam. Szóval, várom, hogy meglátogass. Jaj, nem úgy gondoltam, szisszen fel az asszonyság.

Ha akkor tudtam volna

Őszintén bevallom (bár kizárólag csak magamnak), hogy most már bánom az egészet. Konkrétan azt, hogy ezelőtt hatvanegy éve kivettem pólyás húgomat az égő ágyból. És ha már kivettem, nem hagytam ott a padlón, hogy megfulladjon a füstben. Na jó, kicsit azért még ott hagytam.

Kölcsön

Azt mondja egy fiatalasszony a minap, csak úgy az utcán, menet a közért felé, hogy adjak neki kölcsön ezer lejt. Viszonylag jól öltözött, kisminkelt dáma volt, akit ismertem ugyan, de… Szóval mondom neki, hogy most éppen nem tudok adni, ugye érti, nem mindig fordul ez elő.

Tanács gilisztáknak

– Tudod, aranyoskám, manapság még a magadfajta egyszerű embernek is agyafúrtnak kell lennie. Úgy is mondhatnám, igazi diplomatának. Mikor például azt kérdezik tőled, melyik focicsapattal vagy párttal szimpatizálsz, rántsd elő hamar a zsebkendődet és hosszasan trombitálj bele.

A masnis liba

Apám halála pillanatában két szót préselt ki merevedő ajkai közül: Tusnád… Muci(így becézett engem gyerekkoromban a családom). Ezt én úgy értelmeztem, hogy apám a tusnádi nyaralóját, melyet a szüleitől örökölt, rám szeretné testálni. Szerencsémre ezt testvéreim is hasonlóképp fordították le,

Mindenható konyha, avagy Nagy lében kis kanál

Módfelett szórakoztat, hogy egyesek mindent tudnak: például azt is, hogy miként vakarózik Isten, ha valamin erősen agyal. Ha mondjuk elmész a paphoz, és szőréről szálára bevallod az elmúlt éjszaka nem éppen ortodox eseményeit, az kijelenti, hogy a Mindenható azért Minden és azért Ható mert a körmöd alá is belát.

Múlt idő, egyes szám

– Amikor én olyan idős lehettem, mint te most, már állapotos voltam apáddal. De akkoriban az ilyesmi se nem osztott se nem szorzott, már olyan szempontból, hogy senki sem tett ki engem a vitrinbe, hogy jaj istenem, el ne veszítsem a magzatot.

Egy huncut fordulat esete

Azt mondták róla, hogy ha valaki, akkor ő az, aki képes tisztán és ápertén megjósolni a jövőmet. Hát persze, hogy nyomban kíváncsi lettem. Nem a javasasszonyra – aki egyébként egy hórihorgas, rossz szagú szipirtyó volt –, hanem a jövőmre, mert tudvalévő, hogy Éva ősanyánk óta minden asszonyi állat azt kívánja.

Túlvilág*

Dr. Bonifác abba a szerencsés helyzetbe került, hogy ötvenkét évesen, egyetlen kelet-európaiként beválasztották az űrkutatók elit csapatába. Kezdetben azt hitte, valami rossz viccet űznek vele, hiszen ebben a korban és egy ex-átkos régió maradékaként, nehéz volt felfogni, hogy…



Archívum

Hozzászólások

DISQUS