Petrozsényi Nagy Pál, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Petrozsényi Nagy Pál

Petrozsényi Nagy Pál írásai: 374
Petrozsényi Nagy Pál

Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/22.

Ma reggel megint megviccelt az élet, pontosabban a Pannontükör és Irodalmi Jelen szer­kesztője, név szerint Bene Zoltán szerkesztő és írókollega. A lavina akkor indult meg, amikor bejelentettem, hogy elbúcsúzom tőle, mert túl sokat kell várnom (kb. 1-2 évet), amíg a váró­listán sorra kerülök.

Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/21.

Dél körül kaptam meg a 3. vakcinát. Érdekes, mennyire beváltak a járványra vonatkozó előrejelzéseim. Már a kezdet kezdetén jeleztem, hogy ennek a rémálomnak sok más véle­ménnyel ellentétben még koránt sincs vége. Most az indiai delta-variáns dúl a bolygónkon.

Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/20.

Most három napja kiszökött Fifi az utcára. Éppen a fűnyíróval igyekeztem volna kifele, amikor a kutya kifurakodott a lábam között. Gondoltam, csavarog egyet, aztán visszajön, mint ahogy azt már máskor is megtette. Nem jött vissza. Elütötte egy autó, befogták, sejtelmem sincs.

Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/19.

A Kaláka megszűnését követően eltűnt az irodalom palettájáról a Kóbor lovagok, főszer­kesztője Boér Péter Pál, Tárcán Kínálom, főszerkesztő M. Szlávik Tünde, Magyar Irodalmi Lap, főszerkesztő (?), Eirodalom, főszerkesztő Lőrincz György, Napsziget, főszerkesztő Lajtai Gábor.

Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/18.

Visszatekintve eddigi írásaimra megállapítom, hogy nagy része érdekes, narratív jellegű alkotás. Amiről azonban mostanában szövegelek, nyilván tök unalmas. És méltán, mert mi érdekes lehet abban, hogy állok a vérnyomásommal, cukrommal, hánykor kelek, mit főztem, kikkel levelezek, és így tovább.

Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/17.

Boér Péter Pál után nem sokkal elhunyt Molnár Péter is, a Holdkatlan, majd Lajtai Gábor, a Napsziget internetes portál főszerkesztője. Apropó Boér Péter Pál! Érdekes, izomsorvadás­ban szenvedő író volt. A kór kerekes székhez kötötte, s még beszélni is alig tudott a szeren­csétlen.

Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/16.

 2020. augusztus 26. Jó nagyot ugrottam az időben, de hát mit tegyek, ha időközben semmi feljegyezni valóm nem akadt. Csak nem írom tele a naplómat azzal, hogy aludtam az éjjel, hányszor sétálok, kinek és hány levelet írogatok naponta. Egyszóval átmenetileg nyugalmas kikötőben dekkolok.

Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/15.

Bár a megszorító intézkedéseket nagyrészt feloldották, hivatalosan Magyarországot, május végén még mindig nem nyilvánították vírusmentes övezetnek. A lakosság többsége azonban fütyült a kormányrendeletekre. Már nagyon elege volt a házi fogságból, mely minden termé­szetes életmódtól elzárta.

A béke szigete

– Szeretsz? – kérdezte a szőke lány.
– Imádlak – tapadt az eritreai Anetta ajkára.
– Jó, de meddig, és hány csajszival smárolsz még ugyanígy?  – bontakozott ki Mariam karjaiból Anetta.
Az eritreai elégedetten nevetett.

Hazugság

– Hű, de meleg van! Elmegyek a folyóra, és úszom egyet.
– Majd holnap, Jankó, előbb szedd le a nagyanyó meggyét úgy, ahogy megbeszéltük.
– De…
– Nem mész?
– Megyek.

Az aktív pihenésről

– Hurrá, holnaptól szabadságra megyek, doktor úr! Szinte el sem hiszem, hogy ennyi zűrös, reggeltől estig tartó robot után végre alaposan kipihenhetem magamat. – Robot? Hogy oda ne rohanjak! – Á, mit tudjátok ti, doktorok.

Miatyánk, ki vagy a mennyekben

Volt egyszer egy Kolozs megyei falu. Laktak benne magyarok, románok s itt-ott egy-két cigány. Akadt hely bőven, össze is fértek volna, ha időnként egymásra nem uszítják őket. Hol a moşier (földesúr), hol a pártok vagy maga a kormány manipulált még itt az isten háta mögött is.

Eltűntem

Nem tudom, előfordult-e már valakivel, hogy nyoma veszett? Igen, igen, eltűnt, szőröstül-bőröstül. Szó se róla elég ritka jelenség, azért megesik, nemdebár? Gondoljunk csak például a Bermuda-háromszögre, ahol minden hajó és repülőgép eltűnik, a Philadelphia-kísérletre.

Otthon, édes otthon

Már 1956-ban kiszökött, helyesebben kimenekült Bécsbe, onnan Bernbe, de körülnézett itt-ott az Egyesült Államokban is. Na, nem kíváncsiságból, sem kalandvágyból, hanem egyszerűen szükségből, nehogy úgy járjon, mint a bátyja, Sanyika.

Menekülés „a Fény országából”

Egy letűnt korszakról írni nem mindig hálás feladat. Az embereket inkább a jelen érdekli, És igazuk van. Hogy ezek után miért idézem fel mégis a Ceauşescu-korszakot? Talán egy régi adósság törlesztéseképpen. Mindenesetre megragadom az alkalmat, és megpróbálom felvázolni menekülésem történetét.



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS