Börzsönyi Erika írásai

Jól emlékszem, a fiam születése napján
a drága jó Restár papa volt velem. Neki
nem kellett mondani, mi történik éppen:
gyerekei, unokái és az élet megtanították
neki: szülni fog a menye! Megszületik a
legkisebb ugribugri, a cancurák!

Hova tűntek a régi barátok, akik a
valóságban már nagyon rég nem, csak
egy álmatlan éjszakán, meg emlékeimben
elevenednek fel? A férfiak barátságából
soha nem lett igazi családi barátság,

Mostanában gyakran úgy érzem,
kiszolgálom lassan az időmet ezen
a Földön. Egymás után peregnek
napjaim, úgy szállnak el, mint gyenge
madártollak a szélben.

Szemben velem, az asztalon egy fotó áll:
életem egyik legjobb képe. Elmélázok a
láttán: milyen szép volt a nő, aki egykor én
voltam! Legalábbis abban az időpillanatban.
Soha nem gondoltam szépként magamra

Szürke fotelben fekszik
szürke-fehér cicám, mint
egy régmúlt századból
való festmény, olyan a kép.
Látszólag mozdulatlan, azt
hinnéd, alszik,

Mint amikor az embernek
darabokra hullik az élete,
és a romokon mégis élni kell
tovább, úgy folytatódik az
élet, észrevétlenül folyik
tovább.

Elolvadt mind a hó, a Szilveszter
éjszakáján lehullott csoda, amelyet
az ablakból néztünk: ember és cica.
A hóembercsalád, kiket azon az éjszakán
építettek meg játékos kedvű emberek

Délutáni Nap
beragyogja lelkemet
derűs október
Éppen felettem
szarka cserreg az ágon

Nyuszi papa és Nyuszi mama bögréjét
réges-régen vettem, még a történelem
előtti időkben valakinek, akit nagyon
szerettem. Amikor elköltözött tőlem,
mert már mást szeretett, nyújtottam