Börzsönyi Erika írásai

Ha kellő ideig képes vagyok
türelmesen várakozni, a dolgok
többnyire bekövetkeznek. Csak
el kell csendesíteni magamban
a rettentő hiányérzetet és haragot,

Gyurmi kutya nagykorú lett.
Épp 18 éve van velem, hűsége
megkérdőjelezhetetlen.
2008 karácsonya előtt pár nappal
mentettük ki a fiammal

Emlékszem, milyen lelkesen
mutattam fel hajdanán,
húszévesen a győzelem jelét!
Jobb kezem két ujja, a mutató
és a középső „Vé” betűt formálva
ünnepelt.

Az ötödik napon
meg kell történnie
a változásnak: most
van az a pillanat, ami
többé nem várhat.

Ma hajnalban ablakomon kitekintve
valószerűtlen látvány fogadott:
tejfehér ködben úsztak a fák, és
a szemközti háznak is csak a
körvonalait sejtettem, de látni nem
engedte a mindent beborító köd.

A szabadság mámora, ami egész
nap a monitorról és a képernyőről
áradt felém, megbabonázott, fogva
tartotta tekintetem. Néztem, ahogy
önfeledten ünnepelt a nép.

Egész éjjel rohamozta a szél
ablakaimat és rázta bőszen a
redőnyöket, mintha az ördögök
ültek volna különös ünnepet.
Nem hagyott aludni a zaj,

Olykor valami csendes boldogság
fog el: ebéd utáni lustálkodásunk
gyönyörűsége már szokásunkká
lett. Szép szürke cicám mellém
bújik a finom pihe-puha meleg
takaró alá,

Az ablakpárkányon, függöny
mögött trónol szép szürke cicám,
onnan figyeli a fákon hancúrozó
madarakat. Időnként meglengeti
csíkos farkincáját, és vele a függönyt.

Van, hogy félelemmel tölt el
a puszta létezés, és csak a
mindennapok rutinja menti
meg mindennapjaimat.
Előre visz, lökdös a tudat,
hogy meg kell tenni bizonyos
dolgokat.