Börzsönyi Erika
Tálcán kínálta az élet
A történet, amit most elmesélek, olyan régen esett meg, hogy aki nekem elmesélte, már nem él, és valószínűleg azok sem, akikkel megtörtént. Talán olyanok se nagyon akadnak, akik emlékeznek rá.
A hetvenes évek derekán jártunk
Hűség
Egész délután itt gubbasztott velem,
túl az ablaküvegen, a keskeny ablak-
párkányon a legszebb galamb, ő volt a
kedvencem a télen. Pedig már rég nem
adok nekik magot
A csend arcai
Hányféle is tud lenni a csend! Áldott,
gyógyító, simogató, békességet hordozó.
De lehet félelmetes, nyomasztó, rossz
előérzetet sugalló. A csend arcai olyan
sokfélék, mint a hangoké
Szép csendben
Itt, a magas házak között
visszaverődik a falakról
a csend. Pedig különben
jóba’ vagyok a csenddel,
ám van, amikor súlyosnak,
nyomasztónak,
Szélviharban
Száraz falevélként lódított odébb
a forgószél ma a járdán, vitte
magával a gondosan összehordott,
és otthagyott avart, vele együtt
engem is csaknem elsodort.
Soha többé
„Ne menj a romok közé”,
kihűlt ágyakban a régi
vágyat többé ne keresd,
elmúlt gyönyörök nyomán
új öröm már nem terem.
Gyakran gondolok
Tatjána nem ír levelet, de én
mostanában gyakran gondolok
magára, talán naponta kétszer
is, és ez pont kettővel több, mint
amennyiszer szabad volna,
A feloldozás
„Hát ez a titok nyitja:
meg kellett értenie,
hogy nincs a titoknak
nyitja. Évek múltán
egy álom hozta meg
számára a feloldozást.”
Köröttem éled a természet
Ma kora reggel, szinte még hajnali csendben,
madarak trillázása ébresztett fel. Álltam a
nyitott ablak alkotta fénysáv négyszögében,
megbabonázva néztem, amint lassacskán
megvirrad.
Csak csend, szürkeség
Odakint csend, és szürkeség,
szemben velem a másik
tizenegy emeletes panel,
amelynek személytelen
négyszögeit már évek óta
figyelem.
Az Időről
Az Idő, mely körbe vesz, néha úgy illan el,
észre sem veszem, napok telnek szinte
észrevétlenül, hétfőre kedd virrad, és
máris itt a péntek. Máskor meg úgy érzem,
ólomlábakon vánszorog
Madárvilág
Mintha csak madárvilág volna,
olyan nagy az emberi csend ma.
Hazafelé nem hallok más hangot,
csupáncsak madáréneket: szarkák
feleselnek a téllel, harkály kopácsol,
Pirkadattól alkonyatig élek
Megvirrad, majd kora délután
besötétedik újra, napra nap,
így telik az élet. Ha a naptár
nem volna, azt sem tudnám,
milyen nap van ma. Várakozás
néma csendje vesz körül
Életünk hiányai
A ciróka-maróka hiánya idővel
elsorvasztja a lelket. A test is
megszenvedi az érintés hiányát,
de a lélek fájdalmát semmi más
nem tudja meggyógyítani, csak
az érintés maga.
Elaltató vers
Szép, nyugodt éjszakákon,
amikor nagy csend van
bennem és körülöttem,
hallgatom,mint kattog
szívemben a kicsi metronóm,
amely egyszer majd túlél
engem.
