Börzsönyi Erika, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Börzsönyi Erika

Börzsönyi Erika írásai: 391
Börzsönyi Erika

Már többé nem

Évek óta nem írok már szerelmes
verset, talán, mert maga az érzés
is messze elkerül engem. Bár
kétségtelen, hogy nyugodtabb lett
nélküle az életem

Kandúrversek / Kis kifli, nagy kifli

Kandúrkám ma hajnalban, abban
a csodálatos cicakegyben részesített
engem, hogy mellém gömbölyödött, és
hagyta, kivételesen nem futott el,
amikor megérezte, hogy simogatja
kezem.

A legnehezebb óra

Ez a legnehezebb óra,
amikor közeledik az
alkony, és leszáll az est.
Ilyenkor ősszel didereg
a magányos lélek, van, hogy
megrohannak a szomorú

Az árny

Kora reggel lépett ki a hátsó kapun, alig múlt hat óra, még sötét volt.  Korán kellett otthonról indulnia, hogy időben kiérjen a kerület túlsó végén levő orvosi rendelőbe. Éppen arra gondolt, milyen kár, hogy ezen az oldalon nincsenek lámpák.

Történelemről, négy megállónyi csendben

Kardiológiára járok újra, rendetlenkedik a szívem. Jó orvosom soron kívül is fogad, törődik velem. Megnyugtató a tudat, a mai egészségügy magára hagyott, kizsigerelt valóságában, hogy szakmailag és emberileg mennyire jó szakemberek vigyáznak rám.

Történet érkezik a hajnali ködben

Gyakran van, hogy valaki rábíz egy történetet, azzal a kéréssel: írja meg! De valamiért, bár megragadja a téma, mégsem írja meg, nem lát benne annyi fantáziát, lehetőséget.  De elraktározza magában, a megírandó történetek rejtekhelyén, és várja, hogy megérkezzen a jel.

Napok múlása

Szürke egyformaságba zárva
telnek napjaim, csak az
évszakok váltakozása hoz
némi változást az életembe.
Napra nap, éjre éj, múlnak
az évek, elszáll a remény.

Mindenféle hidegek

Mindenféle hidegek vannak, én már
nagyon sokfélét megéltem. Felrémlik
emlékeimben 2008 farkasordító hideg tele,
amit a MÁV telepi albérletben töltöttem.

Kandúrversek / Szombat reggeli kép

Néma szürkeség, ma
ismét szürke a föld, és
szürke az ég, mintha
a Nap megint elbujdosott
volna, csak a hideg őszi eső
cseppjei surrannak el

Ciróka-maróka

Egy csöppnyi szürke cica
tartja most fogva szívemet,
minden figyelmemet. Szürke
bundája, négy, fehér zokniba
bújtatott lábacskája, apró
szőlőszem-szeme

Álmomban láttam

Álmomban ismét láttam a halál
angyalát, amint fekete szárnyait
kiterjesztve felettünk szállt. Halált
hozott, és pusztulást. Éreztem,
sikoltanom, kiáltanom kellene

Hangulat

Mindig egyedül
szorosan tart a bánat,
könnyem kicsordul –
valami vigasz kéne,

Tanulságok 2. (Öregség)

Mi hát a feladat? Elengedni a
vágyakat, megannyi sosem
látott tájat, érintéseket, és
találkozásokat. Az örökké
beteljesületlen kívánságot

Őszi szél támad

Rozsdás levelet ringat a fa
ágán a szél, rég vártalak, ősz!
Lám, megérkeztél. Már rozsda
pettyezi, sárgára festi ablakom
előtt a fák levelét.

Gyönyörű gyermekkorom

Mostanában gyakran eszembe jut
gyönyörű gyermekkorom, amelyről
akkoriban nem sejtettem, hogy hatvan
év múltán majd gyönyörűnek látom.



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS