Börzsönyi Erika, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Börzsönyi Erika

Börzsönyi Erika írásai: 374
Börzsönyi Erika

A megbabonázott puding

Van nekem egy könyvem, valamikor réges régen egy antikváriumban bukkantam rá, és ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megvegyem, mert olyan finom míves a külseje, maga, mint könyv, magához vonzotta a tekintetem. Pedig semmi különös, drágának sem mondható.

Csak hálni jár

Mindennapjaim bágyadt forróságába
úgy zuhannak bele a gondolatok,
hogy mire megszületnének, már
el is haltak. Verssorok úsznak el
behunyt szemeim előtt

Az új élet

Évekig egy olyan házban lakott, ahol az emberek ismerték, sőt, számon tartották egymást. Tudtak ügyes-bajos dolgaikról, ha kellett, segítettek az esendőknek, öregeknek. Nemcsak köszöntek egymásnak, hanem gyakran meg is álltak a lépcsőházban egy kis csevegésre.

Ígéret szép szó

Mindössze huszonnégy éves volt, mai szemmel nézve szinte kislány, de már friss fiatalasszony, aki a férjével együtt nagy fába vágta a fejszéjét: házat építettek. Albérletekben eltöltött évek után végre úgy érezték, elkezdődhet számukra a fantasztikus jövő, amiről annyit álmodoztak.

Nyári zápor

A lépcsőházban álltam, még nem zártam be
az ajtót, élveztem a kellemes hűvös huzatot.
Ekkor megszólalt bennem, a lelkem mélyén,
pont ott, ahol szokott, a belső hang: vigyél
magaddal esernyőt

Áldott október

Kora hajnalban támad a hőség,
kicsiny szobámba a redőny résein
át a forró nap rendületlenül küldi
sugarait. Már akkor megérzem: ma
sem lesz könnyebb

Lacika

Régi kedves barátnőm a júniusi forró napok egyikén látogatott meg, és együtt töltöttünk pár órát, csaknem fél napot. Mindig szeretek vele lenni, mert derűs lénye, optimizmusa kisugárzik rám. Pedig neki sem volt könnyű az élete, de mintha nem törte volna meg őt úgy, mint az enyém, mostanra engem.

Fagyi, öröm, kapcsolódás

Az írás címe abból adódik, hogy nemrég találkoztam egy betűhalmazzal, amelyből ki kellett választani az elsőként összeálló három értelmes szót. Nekem a címben szereplő szavak mutatkoztak meg. Ma délután, az ünnep nagy-nagy csendjében, békességében lementem sétálni.

Kora hajnalban

Mikor áldott, tiszta csend volt még, és a forró
napsugarak sem ostromolták ablakaimat, egy
varjú kitartó károgására ébredtem. Itt húzta
a nótát a közelben, a falak visszaverték hangját,

Álmosító nyári délután

Pontosan olyan álmosító nyári délután van ma,
mint amilyen felrémlik emlékeimben, talán az
utolsó nyár lehetett, Akarattyán, amikor nem
történt semmi, csak ültünk a kertben,

Versbe öltözve, ars poétika helyett

Pőrén a publikum előtt, meztelenre
vetkőzött lélekkel állunk a verseinkben.
Pereg a dob, felizzik a manézs.
Mögöttem az élet, előttem a halálom

Türelmetlenség

Másfél perces novella – Barátaim, ismerőseim gyakran csodálkoznak rajta, hogy, bár megtehetném, nem szeretek csak úgy céltalanul mászkálni, utazgatni, nézelődni a városban. Pedig én magam is vártam, hogy betöltsem a 65. évemet, és ingyen utazhassak.

Valóság és álom határán

– Liftben – Nyomasztó, rossz álmokkal teli éjszaka után, sok felriadást követően, hajnali ötkor úgy döntöttem, hogy nem próbálkozom tovább a visszaalvással ezen a hétfő reggelen. Inkább beletörődtem, hogy számomra ezúttal véget ért az éjszaka. Mindössze három órát sikerült aludnom.

Dal a vágyról és a reményről

Még alig múltam ötvenhét éves,
amikor döngve becsapódott előttem
a gyönyörök kertjének kapuja.
Hogy becsapódjon, abban részem
volt nekem, magamnak is, hiszen
nagyot taszítottam rajta.

Mi marad?

Mi marad nekünk eztán? Gyanakvó pillantások
ismeretlenekre, vajon ők hogy szavaztak
vasárnap, az időjáráson kívül másról is lehet
előttük beszélni a megrendült ismerősökkel?



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS