Börzsönyi Erika, Author at
Szerzői archívum

Börzsönyi Erika

Börzsönyi Erika írásai: 464
Börzsönyi Erika

Igaz mesék az életemből 3.

Rózsika konyhája – A kilencvenes években családgondozóként dolgoztam, amit akkor még bármilyen humán diplomával el lehetett látni. Ha az ember kellő affinitást érzett hozzá, és persze korábban tanult némi pedagógiát, pszichológiát.

Igaz mesék az életemből 2.

Fekete rózsa – Ügyetlen és többnyire sikertelen társkeresési próbálkozásaim egyike volt Fekete Rózsa. Egy olyan társkereső oldalon regisztráltam, ahol a férfiak és nők nem a saját nevükön szerepeltek, hanem álnevet választottak maguknak.

Visszatekintve, egy hajnalon

Gyakran úgy éreztem, hogy a világ
kaotikus és számomra felfoghatatlan,
mely minduntalan legyűr engem.
Ritka volt az a pillanat, amikor
ráébredtem, hogy valamiképpen
mégis rend uralkodik

Terápia

Még nem voltam ötven, amikor életemben
egyetlen egyszer csoportos terápiára küldtek,
hogy valahogy úrrá legyek az engem egészen
elborító búskomorságon. Ott kiderült, gondjaim
vannak az intimitással

Paradox a gondolat

Hajdan volt szerelmem emlékére
hosszú szünet után ma ittam egy
Heinekent. Azért ma, mert 13
évvel ezelőtt pont ilyentájt
kezdődött viharos, rövid életű
kapcsolatunk.

Csak ennyi volt

Reggel felkelni, még álmosan rohanni,
jaj, el ne késs, elkésni szégyen – így
szólt az intelem. Reggel felkelni,
vonathoz rohanni, el ne késs, menni
kell, nem gondolni arra, hogy csak ennyi
lenne az élet?

Álmokban üzensz

Mostanában gyakran álmodom
veled, magam sem értem, miért,
hisz évek teltek el azóta, hogy mi
ketten megegyeztünk: köztünk szó
se lehet szerelemről, és valamiért
a barátságomat sem kérted.

Álomtakaró

Álomtakarót küldtem
neked az éjjel, Téged
betakart, és szép álmot
hozott, az Ég minden
kincsét magával vitte:
Napot, Holdat és sok

Kétszáz forintom

Tegnap délután a gyógytorna után még elmentem a Szarvas csárda térre, a gyógynövényboltba, hogy egy betegtársam által ajánlott fájdalomcsillapító krémet vegyek magamnak. A bőbeszédű és segítőkész eladó, akit egyébként nagyon régen ismerek.

Töltött káposzta a hóviharban

Évek óta görgette maga előtt a történetet, de nem tudta rászánni magát, hogy belekezdjen, megírja. Mélyen eltemette magában azokat az éveket, a jó és rossz történéseket egyaránt, amelyek a kezdet, még tele ígéretekkel, majd a keserű ráébredés évei voltak.

Ahol a madár se jár

Húsz éve történt éppen, kora tavaszi napsütésben, egy olyan délutánon, amikor már érződik a Nap ereje és az emberek a hosszú téli bezártság után vágynak a szabadba, a természetbe. Maga sem érti, hogy miről jutott most váratlanul eszébe.

Banális történet

A fiatal nő és a férfi már öt éve együtt éltek. Amikor először találkoztak, még csak egy lány és egy srác voltak, akik aztán egymás mellett váltak felnőtté. Találkozásuk annyira banális volt, mégis sorsszerű, legalábbis a lány szerint.

Csalogató napfény

Fentről, a hetedikről csak a
sétára csalogató napfény
látszott, de az erőszakos szél
valamiképpen rejtve maradt.
Csak amikor a lépcsőházból
kiléptem, akkor taszított meg

Tápászkodik bennem

Érzem, ahogy a mindent
betöltő hajnali csendben
félrever a szívem, így üzen
nekem, ismét morzejelekkel.
Miközben tápászkodik bennem
a lélek, rádöbbenek:

Madaras vers

Ma reggel, mikor utamra
indultam, egy aprócska
rigó, feketerigó, öklömnyi
csupán, előttem állt a
járdán. Fényes fekete
tolla, pici gombszeme,



Archívum

Partnereink