Börzsönyi Erika | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Börzsönyi Erika

Börzsönyi Erika írásai: 252
Börzsönyi Erika

A lélek felismeri

A lélek felismeri a lelket,
ilyenkor nem számít,
milyen a test, a termet,
életkor, és más, a való
életben fontos paraméterek.

Hajnali csendben

Hajnali madár a nagy
csendben azt dalolta
el nekem: ne félj,
rendbe jön minden!
Isten kezében
vagyunk mindannyian,

Minden tavaszom

Minden tavaszon
játszik velem, újra
meg újra kihajt a
szívemben az
édes szerelem.

Szélmalomálom

Ma éjjel álmomban lankás dombokon
sétáltam sosemvolt kedvesemmel,
felettünk az égen felhők futottak,

A remény dala

Ma reggel úgy ébredtem fel,
hogy az ablakon kinézve ragyogó
napsütés fogadott, mintha csak
rossz álom lett volna a tegnapi 
kavargó hó látványa.

Anyám, egyedül

Anyám egyedül áll az ablakban,
az egész háztömbben, senki más
nem tapsol – mondaná a fiam, mert
ő nem hisz az ilyen dolgokban,

Csak szünetel

Ma reggel úgy ébredtem, ahogy hajnalban
nagy keservesen sikerült elaludni: több órás
forgolódás után végre nyugvópontra jutva,
jobb oldalamon fekve, Gyurmit magamhoz
ölelve.

Időm végezetével

Annyi időm volt, és hagytam
mind elfutni, mert mindig
valami másra vártam, ami
soha nem jön el: egy kis
pénz, egy új szerelem,

Az ész tudja

Az ész tudja: nem lehet, hogy nem
szabad, de a szív nem tűri a korlátokat.
A lélek ott repked a kettő felett, hol ezt,
hol azt súg a tétovázó embernek.

Hajnali haiku

Ma hajnalban egy haikut hozott magával
az ébredés pillanata, oly puhán hullott elém,
mintha csak egy madár a szárnyaival verdesne.

Nagy szelek, ha fújnak

Nagy szelek, ha fújnak, éjszakákon át
álmatlanul forgolódom ágyamban. Ma
éjjel is így volt, minduntalan felébresztett
a kint tomboló szél

Kifli, tejföl, kolbász

Elsőéves volt, kollégiumban lakott, arra emlékszik leginkább, hogy állandóan éhes volt. Mindig vágyott valamire, apróságokra, amitől úgy érezte, hogy jobb, könnyebb lenne az élete. De soha nem volt pénze, így aztán a farmer, egy új kabát, alföldi papucs, egy könyv, ezek a vágyott dolgok az elérhetetlen birodalmában maradtak.

Varjak felettem

Száz meg száz varjú száll tova kora
reggel a Béke tér felett, kavargó
szárnyaik feketére festik a szürke
téli eget. Kár, kár, kár, dalolja a
gyászos fekete sereg fejem felett

Februári vihar

Ma reggel, akár ha nyár lenne,
dörgés, villámlás ébresztett,
bőven áradó eső kopogott az
ablakon fejem felett.

Kavicsok emlékeinkben

A picike kislány nagy komolyan forgatta kezében a kavicsokat, amelyeket a játszótér gyalogösvényein terítettek szét. Csupa egyforma, szürke kődarab volt, de ő olyan módszeresen kutatta át a kavicsokat lábai előtt, hogy előbb-utóbb a kezébe akadt néhány színes darab. Ezeket felnyújtotta a padon ülő apjának, aki zsebre tette.



Archívum

Hirdetés