Börzsönyi Erika
A lélek felismeri
A lélek felismeri a lelket,
ilyenkor nem számít,
milyen a test, a termet,
életkor, és más, a való
életben fontos paraméterek.
Hajnali csendben
Hajnali madár a nagy
csendben azt dalolta
el nekem: ne félj,
rendbe jön minden!
Isten kezében
vagyunk mindannyian,
Szélmalomálom
Ma éjjel álmomban lankás dombokon
sétáltam sosemvolt kedvesemmel,
felettünk az égen felhők futottak,
A remény dala
Ma reggel úgy ébredtem fel,
hogy az ablakon kinézve ragyogó
napsütés fogadott, mintha csak
rossz álom lett volna a tegnapi
kavargó hó látványa.
Anyám, egyedül
Anyám egyedül áll az ablakban,
az egész háztömbben, senki más
nem tapsol – mondaná a fiam, mert
ő nem hisz az ilyen dolgokban,
Csak szünetel
Ma reggel úgy ébredtem, ahogy hajnalban
nagy keservesen sikerült elaludni: több órás
forgolódás után végre nyugvópontra jutva,
jobb oldalamon fekve, Gyurmit magamhoz
ölelve.
Időm végezetével
Annyi időm volt, és hagytam
mind elfutni, mert mindig
valami másra vártam, ami
soha nem jön el: egy kis
pénz, egy új szerelem,
Az ész tudja
Az ész tudja: nem lehet, hogy nem
szabad, de a szív nem tűri a korlátokat.
A lélek ott repked a kettő felett, hol ezt,
hol azt súg a tétovázó embernek.
Hajnali haiku
Ma hajnalban egy haikut hozott magával
az ébredés pillanata, oly puhán hullott elém,
mintha csak egy madár a szárnyaival verdesne.
Nagy szelek, ha fújnak
Nagy szelek, ha fújnak, éjszakákon át
álmatlanul forgolódom ágyamban. Ma
éjjel is így volt, minduntalan felébresztett
a kint tomboló szél
Kifli, tejföl, kolbász
Elsőéves volt, kollégiumban lakott, arra emlékszik leginkább, hogy állandóan éhes volt. Mindig vágyott valamire, apróságokra, amitől úgy érezte, hogy jobb, könnyebb lenne az élete. De soha nem volt pénze, így aztán a farmer, egy új kabát, alföldi papucs, egy könyv, ezek a vágyott dolgok az elérhetetlen birodalmában maradtak.
Varjak felettem
Száz meg száz varjú száll tova kora
reggel a Béke tér felett, kavargó
szárnyaik feketére festik a szürke
téli eget. Kár, kár, kár, dalolja a
gyászos fekete sereg fejem felett
Februári vihar
Ma reggel, akár ha nyár lenne,
dörgés, villámlás ébresztett,
bőven áradó eső kopogott az
ablakon fejem felett.
Kavicsok emlékeinkben
A picike kislány nagy komolyan forgatta kezében a kavicsokat, amelyeket a játszótér gyalogösvényein terítettek szét. Csupa egyforma, szürke kődarab volt, de ő olyan módszeresen kutatta át a kavicsokat lábai előtt, hogy előbb-utóbb a kezébe akadt néhány színes darab. Ezeket felnyújtotta a padon ülő apjának, aki zsebre tette.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások