Hat éve ismerem a Hetedhéthatár közérdekű magazint. Tárt karral fogadott. Évekig nem találkozhattam velük személyesen, elfoglaltak kötelezettségeim, messze van, anyagi lehetőségeim is korlátozottak. Pécsen háromszor jártam eddig. Egyszer egy keresztény istentiszteleten vettem részt, ahol különleges élményben részesülhettem, egy ismeretlen asszonyért imádkoztam sírva, amin megdöbbentem. Nem volt jellemző rám az effajta elérzékenyülés. Másodszor a Litera-Túra Művészeti Magazin egyik évfordulós ünnepére mentünk el a fiaimmal, hogy találkozhassam Kapui Ágotával, akit ekkor ismertem meg személyesen, addig csak tudtam róla. Harmadszor, a saját verskötetem bemutatóján lehetőségem volt közelebbről ismerkedni a várossal, Komlós Attila jóvoltából, aki körsétát tett velünk Pécs központjában, bemutatva különleges épületeit, helyszíneit. Ekkor ismertem meg L. Csépányi Katalint is, a Hetedhéthatár „szülőanyját”, és szerzői közül párukat, akik el tudtak jönni a rendezvényre. Ismeretlen közegbe kerültem, ahol mégis a legnagyobb biztonságban érezhettem magam, Komlós Attila igazán szíves vendéglátásának és Csépányi Kati természetességének köszönhetően. Lelkesek voltak, boldogok, hogy megismerkedhettünk. Nagyon örültek Cséby Gézának, akivel együtt mutathattuk be alkotásainkat, gyönyörű volt az idő, tetszett a város. Szívesen ismertem volna meg még jobban, de nem tehettem, vissza kellett jönnünk. A Hetedhéthatár nevéhez illő barátsággal fogadott, épp ekkorára tárt karokkal és szívvel. Mindig hálásan gondolok az ott töltött órákra. Annak pedig külön örülök, hogy a Hetedhéthatár megbízhatóan működik, visszamenőleg is megőrzi közölt műveinket. Tetszik az oldal átláthatósága. Csak kívánni tudom, ne fogyjon el a lendület, folytassa tevékenységét, műveljen, őrizze meg, amit érdemes, állítson emléket művészi értékeinknek, irodalomnak, színháznak, képzőművészetnek, mindennek, ami a kultúrába (és a magazint működtetők idejébe) belefér. Hálás vagyok az erdélyi vonatkozású cikkekért, köszönöm a sok remek verset, a Pécsi Nemzeti Színház történetéről szóló tanulmányokat, a képzőművészeti cikkeket, az egész Magazint. Nem tudok mindent elolvasni, nem vehetek részt a hónapos találkozókon, messze van Zalától, ahol lakom, nem is vagyok már fiatal, kötelezettségeim sem engednek mindig azt tenni, amit szeretnék – de a legmelegebb barátsággal kívánok hosszú életet a Hetedhéthatárnak (magamnak is), hogy még sokáig olvashassam azt, amit a körülmények miatt csak így ismerhetek meg.
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, HETEDHÉTHATÁR!
Hozzászólások