1932. december 18. – 2022. szeptember 8.
Kamarás Klára barátunk és szerzőtársunk búcsúztatása szeptember 16-án, pénteken, 14 órától lesz a letenyei Szent Imre herceg utcai temetőben. A Hetedhéthatár közössége a család fájdalmában osztozik.
Klárika – Kamarás Klára Pécsett született, 1932-ben. A Pedagógiai Főiskolán megszerzett matematika-fizika-rajz szakos tanári oklevéllel a kezében került Baranyából Zalába, Letenyére, férjével, a szintén tanár Bokros Tiborral együtt. Zalában is maradtak egész életükben.
2004-ben azonban némiképp visszatért Pécsre, jó nagy kört leírva: a Kaskötő István által Kanadában kiadott és szerkesztett internetes szépirodalmi folyóirat, a Kaláka hozta össze a pécsi kulturális-közérdekű magazinnal, a Hetedhéthatárral. Azóta töretlen volt a kapcsolat Letenye és Pécs, Kamarás Klára és a Hetedhéthatár között. A nyomtatott Hetedhéthatár 2010-es megszűnése után az internetes Hetedhéthatár magazinnak is állandó szerzője maradt.
Kamarás Klára így vallott alkotói múltjáról 2010-ben: „Első elemista koromban, a karácsonyi szünetben írtam egy rajzom alá első kétsoros versikémet, valószínűleg a képeskönyvek hatására. Később a nagyanyámtól hallott meséket idéztem vissza versben. A költészet szeretete és az írás, festés végigkísérte életemet, de a vidéki elzártságból nem találtam utat az érvényesüléshez. Évekig, mint annyian, csak fióknak írtam, a nyilvános publikálás legcsekélyebb lehetősége nélkül. Az internet nyitotta meg számomra a lehetőséget, hogy bemutassam festői-írói-költői alkotásaimat. A Barátok irodalmi levelező listán kezdtem, majd Kaskötő István biztatása adta meg azt az önbizalmat, amire szükségem volt a publikációhoz. A Kaláka internetes folyóirat egyik szerkesztője lettem. Az Irodalmi Rádió és a Fullextra tagja vagyok. Alkotásaim nyomtatott formában a Hetedhéthatár magazinban olvashatók.” (Később a Poet, a Gondola, a Gold Pen és 2019 óta a Nagy Lajos Társaság weblapjának Vírusölő rovata is fórumot jelentett számára.)
Tanári pályájának végén, nyugdíjasként kezdte meg aktív irodalmi tevékenységét. A Mint fák a szélben című kötetének (2010) ajánlójában Klárika így vall: „Verseimet szeretettel és köszönettel ajánlom férjemnek, Tibornak, aki lehetővé tette számomra az alkotómunkát.” Ez a támogató segítség Klárika későbbi éveit is végigkísérte. „Férjem – akivel jóval túl vagyunk a 60. házassági évfordulón – mindenben támogat, hogy írhassak. Az utóbbi években szinte átvette a háztartás vezetését és mindazt, ami ezzel jár. Így van időm, hogy magam szerkesszem megjelenő könyveimet.” – jelezte a 2022-ben megjelent Falánk idő előszavában, már belépve a kilencvenedik életévébe.
Összesen 22 kötete jelent meg, több mint fele a Hetedhéthatár gondozásában. Versei és prózai alkotásai minden korosztálynak szóltak, hiszen őszintén és sokszínűen fogalmazta meg gondolatait, határtalan bölcsességgel.
Már nem tudom…
(A Mint fák a szélben – 2010 kötetből)
Már nem tudom, hogy mért kellett kilépnem
a burokból mi védett és takart,
és úszni, hol már nem látszik a part,
és nincs segítség, nincs ki tettre készen
mellettem állna, bárki is vagyok.
Vállalnom kellett, hogy tudjam, mi végre
írom a verset egyre lázban égve,
de nem vagyunk mindnyájan angyalok.
Lám, elvesztettem pár „örök” barátot,
egy kék hold sír a völgy felett, ha látott…
Ha fáj is, értem. Nem kár senkiért!
Majd lesz, ha lesz, s ha nem lesz, én belátom,
magamnak vagyok hűséges barátom,
vagy így is elkísér, aki megért.
A Falánk idő, Kamarás Klára 22. kötete ez év elején került ki a nyomdából. A 90. év küszöbén című versében ígéretet tesz, hogy lesz további kötet: „Nevetség, milyen semmi az élet! / Majd a huszonharmadik könyvben / elmondom mind, az egészet…” Sokadmagammal vártam a folytatást! Sajnos hiába.
Klárika emlékét szeretettel őrzik mindazok, akikhez szólt a különböző internetes fórumokon és a könyvei által.
Falánk idő
Volt otthonunk,
gyöngyként voltunk dobozban.
Azt hittük, csillagok vagyunk,
s mikor a zár kipattan,
tőlünk szikrázik majd a föld s az ég.
Az semmiség,
hogy várni kell sötétben.
Időnk van még.
Falánk idő!
Lám, a dobozt megette,
és szétgurult a kincs,
repült, aki tehette,
és elszakadt barát – baráttól…
Lesz-e, ki ennyit felnyalábol,
tisztít, csiszol, hogy fényben égve
ragassza fel végül az égre?
________________________________________________________________
Kamarás Klára és Bogádi Kis György Letenyén
Bokros Tibor, Klárika és Bogádi Kis György
Klárika és férje, Bokros Tibor fiatal olvasókkal egy könyvbemutatón
Klárika L. Csépányi Katalinnal, Letenyén
Klárika dedikál a letenyei könyvtárban
Komlós Attila, Bokros Tibor, Kamarás Klára, L. Csépányi Katalin, Bandiné Erős Éva, Bandi András születésnapon, Letenyén
_______________________________________________________
Hozzászólások