A kilencvenes évek végét írtuk. Az Iparos Kisvendéglőben, törzshelyünkön gyülekeztünk. Nyáron kint az árnyas fák alatt. A fiatalok a korukhoz illő türelmetlenséggel, az idősebbek az élettapasztalatukból adódó megfontoltsággal „dobták fel” az éppen aktuális, számukra fontos (vagy annak tűnő) témát. Aztán mindenki hozzászólt. Néha Ő is. Megfontoltan, csak ha megszólíttatva érezte magát. Életem egyik nehéz periódusát éltem át. Alig túl a negyvenen munkanélkülivé váltam. Két kisgyerekkel, egy fizetésből próbáltunk talpon maradni. Ezzel, persze, nem dicsekszik az ember, de ő egyik alkalommal finoman magához intett. Kivallatott.
A munkahely elvesztése mellett az is nyomasztott, hogy az angol nyelvleckéim is abbamaradtak, épp a vizsga előtt. Ekkor mesélt el pár részletet az ő amerikai éveiről.
Egyébként inkább csak vicces történeteket, adomákat mondott nekünk.
A következő alkalommal egy elnyűtt, foszladozó oldalakból álló angol-magyar szótárt hozott nekem. Ebből tanultam meg én is angolul – mondta – biztosan neked is segítségedre lesz.
Az alapfokú vizsga sikerült – újságoltam el Neki – pár hét múlva. Ő szívből gratulált.
De munkahelyt még továbbra sem találtam. És ez nyomasztott. Újra magához intett és azt kérdezte, van-e nálam papír, írószer. Volt.
Aztán lassan diktálni kezdett egy számomra ismeretlen szerzőtől egy életbölcsességet. Omar Khayyam perzsa költőtől. Ezt a pár soros kis verset sokáig kinyomtatva őriztem. Ha nagyon magam alatt voltam újra elolvastam. Aztán az élet elsodort bennünket egymástól. Csak néha jött el közénk, elköltözött Pécsről.
Pár kiállításon láttam/láthattam fekete-fehér fotóit. És állítom, az általa alkalmazott árnyalatok révén színesben láttam Pécs utcáit.
Most, amikor meghallottam/olvastam, hogy eltávozott közülünk elhatároztam, előkeresem az általa lediktált életbölcseletet. Órákig kerestem az íratok között, majd a számítógépemen. Nem találtam meg. De helyette ezeket találtam:
Önmagunk odaadása nem egyenlő az eladással.
És az alvás mellett – nem azt jelenti, hogy aludni.
Nem bosszút állni nem azt jelenti, hogy mindent megbocsátunk.
Nem közel lenni nem azt jelenti, hogy nem szeretni!
És egy baráttal és egy ellenséggel jóban kell lenni!
Aki természeténél fogva kedves, abban nem talál rosszindulatot.
Bánt egy barátot – ellenséget csinálsz,
Öleld át az ellenséget – találsz egy barátot.
Legyen kisebb barátaid, ne bővítsd körüket.
És ne feledd: jobb, mint a szeretteid, egy távol élő barát.
Nézz nyugodtan mindenkire, aki körül ül.
Akiben támogatást láttál, hirtelen meglátod az ellenséget.
És búcsúképpen, Karcsi bácsihoz méltóan, aki most is/újra tanított nekem pár bölcsességet:
Sok éven át töprengtem a földi életen.
Nincs számomra felfoghatatlan a hold alatt.
Tudom, hogy nem tudok semmit,
Íme az utolsó titok, amit megtudtam.
Hozzászólások