Verebi Éva, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Verebi Éva

Verebi Éva írásai: 141
Verebi Éva

Impressziók

Dombok zöldjén szalad az érzés
át a langy lejtőn, derekam ívén
fehér kő szisszen mezítláb alatt,
csendből bújik a meredély szava,
kékség súg, elveszni vágyunk

A mi közös utunk

Neked nőttem a mindenségből,
de leszakítottak maguknak a vétkesek,
csapdosó szárnyamat naponta letörték,
s vergődtem jaj-ok és kétségek között.

Találkozás

Néha féltem, aztán néha meg nem,
néha legyalult „jól” a védelem,
és mégis sorjás volt, és nem sima,
kért vagy éppen hallgatott az ima.
Ha kint zaj volt, én bent süket voltam,
és a nagy fényekben elbotoltam,

Időtlenül

Az utolsó másodpercek,
nedű koszol kristály falán,
ködbe vesző elmúlt évek,
és az idő, bús és falánk.
S konok, belőlem létezik,
érzem, vitathatatlanul,

Amikor lehullottak

Idén ősszel is búcsúztak a falevelek,
és végig néztem a meleg avaron,
nyugodtabb volt a környék, mint
nyáron, vagy készülő tavaszon.
Volt benne valami megfoghatatlan.

Álom

Megbújt a sarokban egy apró kisleány,
kezében gyertya, a hajában szalmaszál.
Szeme lecsukva, amíg szépet álmodik,
életében e karácsony alig csak második.

Esték Veletek

Messziről érkezett, az esti fények hozzák,
hétmérföldes múltból, időn innen és túlról,
duruzsoló hangok és nyugodt mozdulatok
vetülnek kedves emlékek finom íriszén,

A Világ Gondolata

E Gondolat
már járt itt korábban.
Tüzek és zűrzavar
hátán lovagolt,
s míg megkerülte értünk
e végtelen világot,

Álom

Kint csend, hó, aprókat lüktet
a szív szolid, vasalt abroszán,
ünnepi díszt kóstol a hangulat,
a méz-fahéj, narancsos illattól
pár percre elbódul az óvóhelyi élet

Féltés

Gyertyára, fohászra libbenő levél,
gyönyörűn és sárgán elmúlást mesél,
fájnak és sírnak, tenyerembe hullnak,
félig még élnek, s szépre alkonyulnak
a tavaszi feltámadásban.

Hányszor és hányszor

Megérteni nem lehet akkor sem,
ha majd visszatérnek a vadludak,
mit láttak, onnan a messzeségből,
s mi hozta őket, és miért haza.

Kérdeztem

Minek nyílsz rózsa,
tövist növesztve,
illatod ontva?
– Letörni ne érjen kéz.
Minek nyílsz szirom,
csukódni este,

Egy kis matek

A rendszerváltás után, valamikor 2012 tájékán még aktív levelezésben voltam közéleti, társadalmi és történelmi kérdéseket érintő témákban több közeli és távoli ismerősömmel. Lelkes laikusokként megosztottuk egymással gondolatainkat, próbáltunk válaszokat találni, fölmerült problémákra megoldásokat keresni.

Vége felé

Rajongok még, ha akad miért,
hiszek, amiben anyámnak
is hinni kellett volna, hogy
oly olcsón, és oly gyorsan
mégse verjen dobra,
eltaszítom hűtlenségét

Hetedikként

Tűzben égett, és ár sodort,
jeges vízben el is fogyott,
és mi magja így is hullott
felnőtt-e, vagy poklot hozott,
– koporsódon, vég tobzódón



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS