Verebi Éva, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Verebi Éva

Verebi Éva írásai: 50
Verebi Éva

Ma is

Belül sajog valami messzi, zsenge táj,
kibogozni nehéz, oly messzi az emlék,
könnyű, meg nehéz is most a vízcsobogás,
talán épp földobnak, tán elkapnak

Érzem

Még mindig
rab, rab, rab vagyok,
porrá zúzni kéne,
s leterítni a falakat,
mi körülvesz bennem
Téged.

Konklúzió

Lassít a perc, magam vagyok.
Billentyűm zaja a csendtörő,
nincs hangfogó, betűn ró a benső,
és ez, így egyértelmű és igaz.

Mintha

De jó lenne még maradni,
égő tüzeket csiholni
a régi kvarcok homlokán,
mint ahogy a nagyapám,

Ki karddal, s ki szóval

Aki karddal a kezében születik,
az a véget is majd akként akarja.
Megvívni a förtelmes, rútul romlott,
sok ezer, és mégis szükséges csatát

A Gyermekhez

Suhogsz, repülsz, csillogsz,
mint a tündérek, angyalok,
belőled szomjas az én világom,
pedig csak öklömnyi, apró
szív vagy, illatoddal itt virágzol.

Csak azt nem

Faragnék ringató bölcsőt,
és a fej felől tündöklő jelet,
s a keresztre mosolyt, mert csoda érkezett.
Faragnék iskolapadot,

Évszakaim

Mikor kertre nyílt még az én ablakom,
tudtam, hogy a tavasz bont forró nyarat,
s hallottam, az ősz prüszköl épp a téllel,

Versolvas

Oh, lírai,
szarka-izmos gondolat,
veretes jellem rajza nő,
és cikáz az égből lehívott
villámcsapás

Csepp

Hányszor bontotta haját az este
kesze-kusza gondolataim között,
s hullámos setétjében föloldva
őrködött szivárgó könnyem fölött.

Olvadáspontkorban

A színtelen barakkok között poros szél kergette a száraz leveleket. Szürke felhők ültek derékig a tájra, s a hajnali ködben még a csönd is süketebb volt, mint pár évszázaddal korábban. Füstös, nyögésszerű hangok szűrődtek, isten tudja honnan, a fül, félig álmából tápászkodott volna.

A Zenéhez

Úgy szól, zsong nekem
ez a puha, meleg dallam,
befon a zsibongó,
édes-bús, izgalmas szín,
megízlelem omlós,
búgó karamell szíved,

Sirató

A Duna-Tisza köze rónáin fekszem,
Krisztusom áldott, szeletnyi testén,
hol sötét árnyként hajol fölém
a rózsák tüskéjén vérző bal felem,

Klímaváltozatlanság

„Nagypénteken holló mossa két fiát,
Ez a világ kígyót-békát rám kiált…”
Zord volt az ősz, spontán szülés.
Szédültek a felhők, és a sortüzek,

Ok és okozat

Fanni két Zsolttal utazott aznap. Az egyik, közvetlen munkatársa, a másik, aki az autót vezette pedig a Máltai Szeretetszolgálatnál dolgozott, de az ő önkormányzati intézményük állományában volt. Nem először fordultak meg Budakalász bentlakásos utógondozó pszichiátriáján.



Archívum

Hirdetés