Verebi Éva
Impressziók
Dombok zöldjén szalad az érzés
át a langy lejtőn, derekam ívén
fehér kő szisszen mezítláb alatt,
csendből bújik a meredély szava,
kékség súg, elveszni vágyunk
A mi közös utunk
Neked nőttem a mindenségből,
de leszakítottak maguknak a vétkesek,
csapdosó szárnyamat naponta letörték,
s vergődtem jaj-ok és kétségek között.
Találkozás
Néha féltem, aztán néha meg nem,
néha legyalult „jól” a védelem,
és mégis sorjás volt, és nem sima,
kért vagy éppen hallgatott az ima.
Ha kint zaj volt, én bent süket voltam,
és a nagy fényekben elbotoltam,
Időtlenül
Az utolsó másodpercek,
nedű koszol kristály falán,
ködbe vesző elmúlt évek,
és az idő, bús és falánk.
S konok, belőlem létezik,
érzem, vitathatatlanul,
Amikor lehullottak
Idén ősszel is búcsúztak a falevelek,
és végig néztem a meleg avaron,
nyugodtabb volt a környék, mint
nyáron, vagy készülő tavaszon.
Volt benne valami megfoghatatlan.
Álom
Megbújt a sarokban egy apró kisleány,
kezében gyertya, a hajában szalmaszál.
Szeme lecsukva, amíg szépet álmodik,
életében e karácsony alig csak második.
Esték Veletek
Messziről érkezett, az esti fények hozzák,
hétmérföldes múltból, időn innen és túlról,
duruzsoló hangok és nyugodt mozdulatok
vetülnek kedves emlékek finom íriszén,
A Világ Gondolata
E Gondolat
már járt itt korábban.
Tüzek és zűrzavar
hátán lovagolt,
s míg megkerülte értünk
e végtelen világot,
Álom
Kint csend, hó, aprókat lüktet
a szív szolid, vasalt abroszán,
ünnepi díszt kóstol a hangulat,
a méz-fahéj, narancsos illattól
pár percre elbódul az óvóhelyi élet
Féltés
Gyertyára, fohászra libbenő levél,
gyönyörűn és sárgán elmúlást mesél,
fájnak és sírnak, tenyerembe hullnak,
félig még élnek, s szépre alkonyulnak
a tavaszi feltámadásban.
Hányszor és hányszor
Megérteni nem lehet akkor sem,
ha majd visszatérnek a vadludak,
mit láttak, onnan a messzeségből,
s mi hozta őket, és miért haza.
Kérdeztem
Minek nyílsz rózsa,
tövist növesztve,
illatod ontva?
– Letörni ne érjen kéz.
Minek nyílsz szirom,
csukódni este,
Egy kis matek
A rendszerváltás után, valamikor 2012 tájékán még aktív levelezésben voltam közéleti, társadalmi és történelmi kérdéseket érintő témákban több közeli és távoli ismerősömmel. Lelkes laikusokként megosztottuk egymással gondolatainkat, próbáltunk válaszokat találni, fölmerült problémákra megoldásokat keresni.
Vége felé
Rajongok még, ha akad miért,
hiszek, amiben anyámnak
is hinni kellett volna, hogy
oly olcsón, és oly gyorsan
mégse verjen dobra,
eltaszítom hűtlenségét
Hetedikként
Tűzben égett, és ár sodort,
jeges vízben el is fogyott,
és mi magja így is hullott
felnőtt-e, vagy poklot hozott,
– koporsódon, vég tobzódón
Partnereink
