Szeress, ha már nem lehet mást,
szeress, ha már nem adhatsz mást,
amikor nem születnek álmok,
amikor kihunynak a lángok,
mikor fáradtan lecsuknád a szemed,
s már imára sem kulcsolnád a kezed,
mert nem tud szólni sem, erőtlen a jó,
rég elapadt könnytől néma lett a szó,
elsorvadt a lélek, elveszett minden,
amikor azt látod, már vetni sem kell,
s kifut lábad alól a fölfordult világ,
és lassan elhiszed, nem tudsz szeretni már,
utolsó próbád: szeress, szeress, szeress!,
valami kicsiny jót, lásson meg szemed,
s e maroknyi melegség, míg bontogatja szíved,
talán éppen akkor talál reád majd az Isten.
- január, Boldogasszony hava
Hozzászólások