Tavaszvárás ember lakta földön • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Tavaszvárás ember lakta földön

 

Szépek vagytok, ti új Márciusok!
Makrancosak, téltúlélő vágyak,
faggyal birkózó, feszülő rügyek,
virágnak vetett hófehér ágyak.

Szapora márciusi szívverés.
Hold bátorít még hosszú éjszakát,
ráfekteti nyíló barkafűzre,
s vele ébred a szomszéd tölgyfaág.

Téltemetőm, Fürtös liliomfám,
reggeli korty, Csillagvirág harmat,
csókoljatok Nőszirmos Íriszek…
Szellőrózsám! Mért reszket a hangja?

Fürtös Gyöngyikét bomba vitte el,
Sáfrány Sárgát piros vére fogta,
Aranyfa ágán hamu s törmelék,
Tavasz és Napfény fegyvernek foglya!

Legyen békesség! Sírják Ibolyák,
Mandulafák hajolnak a földig,
Karácsony Rózsát szél szaggatja szét,
s az embert, kiért maguk felköltik,

azt az embert, ők sehogy sem értik.

 

2022. március, Kikelet hava

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS