Pődör György, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Pődör György

Pődör György írásai: 275
Pődör György

Csaroit

Sámánok hangján
mély-tisztán csillogó  kék-lila örvény
mint lelkek zugába rejtett szép virág
Skorpió vigyázta örök a törvény  
hol egyszer időbe fagy a vén világ

Újévi rapszódia

Ó, te első pillanat, hidd azt, hogy új vagy,
és nem maszat az időn, mit régi ujj hagy,
győzz meg, az elmúltnál minden csak szebb lehet,
és reménnyel töltöd ki majd a perceket!

Lehetnék

Dal lehetnék, messzit járó,
szép hangokat megszitáló,
zenghetnének hegyek, völgyek
dúdoltatva sok szép tölgyet.
Szó lehetnék, oda hangzó.
szívem tornyán kelt harangszó,

Az év első percei

Egybeér a ma és holnap
petárdát látsz, nem a Holdat,
ahogy felröppen az égre,
pezsgőt bontasz az új évre.
Véled, ha régi már oda,
s kezdődik valami csoda,

A kisegér szilvesztere

Kifogyott a
pezsgős üveg,
ott maradt az
üres üreg.
Úgy gondolta
a kisegér,

Szent karácsony

Hó piheg már a sok ágon,
várunk-várunk szép karácsony,
ahogy hajdan szemünk leste,
legyél oly szép ma is este!
Nem a sok dísz, drága szándék,
te legyél ma az ajándék,

Csodamadár

Oda az év, vele a nyár,
hideg már a deres határ,
a szél mindent felkavaró.
közeleg a hótakaró.
Oda az év, vele az ősz,
Nap néha még velünk időz,

Örökszép várakozás

Advent
A Nap már nagyon messze ring,
néhol már hópihe kering.
A hegyen hallgat a fenyves,
lent a fűszál fénylőn nedves.
A horizont ma oly tiszta,
a reményt tükrözi vissza.

Télapó egyszer

Egyszer még eljöhet ez a jó öreg,
az igazi, az örök-vén és vidám,
förgetegen átlátva, mint egy szitán,
akinél a szó nem szájba tett szöveg.
Vele igaz tél, meghitt a fényköteg

Csakazértis-mindiglesz

akár az egyszervolt-mindiglesz hetyke 
ki azt hitte csak ő mehet fel hegyre
a csúcs foglalt ne igyekezzen másik
ha nincs teteje épit vagy belevásik

A fügefa árnyéka

A szégyent mára levél se takarja,
a jó félszeg, büszkén feszít a hitvány,
míg ámul az enyém uralma titkán,
oda, nem csak kisujja, egész karja!
Az Édenben elfogyott már az alma,
angyal-pallos villan, szádat, ha nyitnád,

Évszakról évszakra

Egyszer miénk volt az igazi tavasz,
a klottgatyás, meztéllábas, kis ravasz.
Hol is van már a szilvágyi út pora,
a gyermekmosolyok tejfog-fintora?

Hol is vagy Milétosz?

Múltjában keresd Milétoszt,
hol élt egykor pár jó görög.
csak romok, semmi nem örök,
múltat jövő folyton kifoszt.
Szél sóhajt, vagy nimfák fia,
netán a kóbor farkasok?

Hajnali pillanat

A fák még fekete árnyak,
ágak is aludni vágynak.
távol dereng a szürke ég,
szempillája már szűkre ég.
Távolban hegy szíve dobban,
olyan, mint sóhaj egy dobban

Kőbányászokhoz

Lassan csendesedik a hegy gyomra,
néhány tonnával kevesebb nyomja.
Oszlik a füst, por robbantás után
kő kőre omlott, feküdve sután,



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS