Pődör György
Szűz havában
Csak bolond fut a kaptatón!
– sugallta egykor nagy Platón,
a szép kő csillag gyümölcse,
írta le az ókor bölcse.
Azt is mondta, hogy meditálj,
és néhanapján meg is állj,
Szíved kapujában
Azúrkék égen még sok csillag tolong,
majd hajnalukra ég egy nagy rézkorong.
Álmod még ott ring lelked páholyában,
apró kis vágyakkal pihegve, lágyan.
Szakadás
Az egyik innen, a másik onnan,
húzzák egymást, hogy ki bírja jobban?
Emez lép jobbról, amaz meg balról,
semmit nem érzékelnek a bajból!
Falvédőmonológ
Lám-lám, itt lógok a falon,
s drága-hű olvasóm, te légy,
ha úgy hozza az alkalom,
testemen szemtelen ne légy!
Haza a meddőhányón
Szemezünk: az idő meg én,
gubbasztva egy domb közepén.
Megálltak napok meg órák,
utat visszafele róják.
Minden mátrixába fulladt,
ahogy simogatom a múltat,
Oroszlán havában
Azt tartották az ókorban,
– persze: dúskálva jó borban –
hogy minden kristály fagyott jég,
mit ősi varázs hagyott rég.
A bodza illata
az utaknak csupán két oldala van
a bennünk futóban nincsen vissza
az árkokból is oly kevés a tiszta
az elején bölcső végén ravatal
Sorskakukk
Lassan elcsitulnak a dalok,
szél susog csak feddőn.
Az esti fénysugár keresi
hajnalát egy lejtőn.
Csillagledek mögött
A földi létnek másutt párja nincsen.
Lehet, szférák zenéje volt a kotta,
amikor szeretetből megalkotta,
de nem játszotta meg az embert Isten.
Igazi nyár
Odafentről igazi hőség árad,
hűsére csábít a selymes árnyék.
A reggeli gond is magába fárad,
csak röpke sóhajt piheg a szándék.
Kilátás a völgyből
Időhordalék itt minden emlék.
A szép szétgurul, kavicsként kopik.
Gyors percfolyók hordják majd szerteszét
Heuréka
Hazugság kis ajtaján tört be Róma,
békét ígért a halált hozó tóga.
Homokban csak a széttaposott körök,
az utolsó mondat mégis oly örök!
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások