Pődör György, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Pődör György

Pődör György írásai: 215
Pődör György

Örök érkezés

advent
Fagyos az év szaka,
vár még a tél hava.
Fénylő a holdkaréj,
meghitt, csendes az éj.

Nyilas havában

Vidám zodiákus kőbabonák
Egy szigetről írt Plinius,
ez a bölcs görög lírikus,
mely úszott, s mint egy asztalon,
topáz fénylett rajt gazdagon.
Ma emberének mindene
a pénz, ezért legyintene

Könnyed verse

gálic-kékkel szűrt színarany
a reggel fénye   hajnalon
liturgia az ébredés
szemet nyitja simít hajat
elidőz cseppnyi harmaton
szellő  jön egy kis szökevény

Ballada a balladáról

Élj a mának, és légy vidám!
Végre egy kor, hol nincs tabu,
nyer, ki minden szabályt kihág.
A vesztes lelke nyílt kapu,
egy tiszta szó s útilapu,
ha az igazat vallanád.

Elröppent évek / Vers a szépkorúaknak

Sokan hiszik azt tévesen,
hogy az öregkor hintaszék,
s a bennülőre édesen
naponta rákacsint az ég.
Istenem!
Hogyan mutassam meg nekik,

Skorpió havában

Vidám zodiákus kőbabonák
Ősszel lehull a sok dió,
megváltozik a Skorpió,
régi énjét, hogy enyhítse,
tűzből víz: vélte Nietzsche!

Hazává lesz

Alázkodó és gyalázkodó
pillanatok verődnek csörögve,
pörögve és röhögve,
mint fogunkhoz a garas.
Minden hájjal megkent,
mézes-mázas nyelvek nyalnak

Egy bölcs aktuális üzenete

Szókratész emlékére
Sokan hiszik nagyon,
boldoggá tesz vagyon,
fontosabb az enyém,
s nem boldog, ki szegény.
Becsüld meg a javad,
kincsed legyél magad!

Eshető/s/ég

Elégett tájra most esik.
Az ég egy kilyukadt vödör,
a fűszálak eget lesik,
s gyorsan telik a sok gödör.
Sárrá omlik a sok göröngy,
ahogy a vizet felissza.

Zafír

A hűség drágaköve
Így szól sárgult tekercsekben a régvolt:
Mária kék köpönyege az égbolt,
a szép bolygónk meg egy hatalmas zafír,
talp alatt csillagképekkel a nadír.

Mérleg havában (Születésnapomra)

Rajtam a sor: Mérleg vagyok!
Van sok kövem és mind ragyog.
Nem üzenek, nincsen rébusz,
egy biztos, a bolygóm Vénusz.
Sok emberben sok a kérdés,
döntéseknél jó az érzés,

Szűz havában

Csak bolond fut a kaptatón!
– sugallta egykor nagy Platón,
a szép kő csillag gyümölcse,
írta le az ókor bölcse.
Azt is mondta, hogy meditálj,
és néhanapján meg is állj,

Hajnali rigódal

Hajnali a sétám,
átölelnek a fák.
Hallgatom csak némán
egy rigó friss dalát.

Szíved kapujában

Azúrkék égen még sok csillag tolong,
majd hajnalukra ég egy nagy rézkorong.
Álmod még ott ring lelked páholyában,
apró kis vágyakkal pihegve, lágyan.

Cipőbánat

Búskomor a cipő,
sarokban a helye.
Sétára szép idő,
senki nem megy vele.



Archívum

Hozzászólások

DISQUS