Pődör György
Mulandóság
Minden tegnapot holnapra felednek,
a holnaputánra is kész a képlet,
az emlékek pergamenjei elégtek,
nagy galaxisok porból porrá lettek.
Már nincs jelentősége a neveknek,
az éden csupán kilyukasztott bérlet,
Korbonctan
Rég romok alatt a hellén ideák,
törött szobrok vak szemében semmi tűz,
sok kisisten közt egy sincs, ki idelát,
de kis Olümposzára jelszót kitűz.
Más már a bölcsek fóruma ideát:
Hiátus
keressük de hiába
a végtelen két határát
kit az idő hajt igába
tán jelenére ha rálát
a VAN két szünet közt csupán
kipróbál újra meg újra
Beleőszülő világ
Édes múlásba ring az érett körte.
Percek dongnak, mint sok-sok éhes darázs,
éji vihar szilvák ágát eltörte,
oda a hamvuk és vele a varázs.
Levelet az anyaföld veszi ölbe,
takaróként terítve meghitt csalás.
Patricidiumvágy átka
Korcsosul a világ, sok család csonka,
oda az idill, hol gyermekarc üde,
de mélyen hallgat a fényező szonda,
kikre is száll az apátlanok dühe?
Olyan anyára marad egy nemzedék
ki sikert hajszol, és férj nélkül marad,
A partfalak trubadúrja – a gyurgyalag
Szép emlékem egy régi homokbánya,
és madárszívem azóta csupa húr,
hol repdesett a partfal szivárványa,
s tanított dalolni a sok trubadúr.
Nyári hajnalon
A forró nyárban is
léteznek kis csodák,
ahol nem vár hamis,
az érzés sem fonák.
Már kora hajnalon,
dalol egy poszáta,
Második nap után
Teremtésben oly szép volt Isten álma:
teremjen és sokasodjon itt minden,
lám gazdag teher alatt nőtt a pálma,
az Édenben nem osztozkodtak kincsen.
Az éjszakák titkai
Ha csodákra vársz, nézz az éji égre,
éld át a csillagokkal az estidőt,
a lassan múló rosszat feledd végre,
a Tejútra szép álmodnak fess cipőt.
Ott villódznak, váltva fehéret kékbe,
sok-sok fényévnyi múltból ők hírvivők,
Augusztusi üzenet
Forrón ölel még a nyári napsugár
szép őszt álmodnak almák és a körték
dong sok édesszájú fullánkos futár,
reményüket sokukat korán megbökték.
Sziluett
Árnyékát keresi a kiszáradt tölgy,
háttérnek fixírsó ködében a völgy,
nincsen-színekben hallgatag a határ,
fülledt ágak között piheg a madár.
Változatlan változatok
Minden tegnapot holnapra felednek,
a holnaputánra is kész a képlet,
az emlékek pergamenjei elégtek,
nagy galaxisok porból porrá lettek.
Már nincs jelentősége a neveknek,
az éden csupán kilyukasztott bérlet,
A harmadik kereszt
Szent Ilona legendája
Bölcsek figyelték a galaxis-távolt,
a megváltásból pár rozsdás szög maradt.
Longinus megtért, Mária-ég gyászolt
a feketére vált csillagfátyol alatt.
Kor jött korra, sok keresztet tákolt,
Aki férfi maradt halálig
Nekem a Béke utca volt a béke,
ahol laktunk, ott volt a falu vége.
Házunk egyszerű volt, semmi sallang,
volt elöl egy lurdymáriás barlang,
ahol gipsz Szűz ölelte a kisdedet.
Partnereink
