Pődör György, Author at
Szerzői archívum

Pődör György

Pődör György írásai: 345
Pődör György

Magyarázat

Két szó közé is éket ver a csend
közhelyet dadog a romantika
pisszenő vessző hiszi ez a rend
alany törli állítmányt hogy hiba
nem akar látni a kék szemgolyó

Végtelen találkozás

Számhálók és gyűrűk fogságába
nem sűríthető soha a végtelen
a sík axiómáitól már kába
kilóg sok megkínzott sovány térelem
Az idő görbült terével fordulni mába
hol már kételyekből épül értelem

A cinikus bölcs verse

(Diogenész: „EMBERT keresek!”)
Tudom: minden úgy hagy el, ahogy megvár.
Sajnálkozva fog körbe, mi kivet.
Nyakig önmagamban, mint a lekvár,
édes kéjjel majd kiráz az ideg.

Poszter-tó partján

Először oda lesz a kiskertek zöldje,
szélütötté válik minden tücsök, bogár.
Műfű és térburkolat hasal a földre,
úvéálló asztalon felborult pohár.
A kisfiók laptoppal megy titkokért pörre,
dekor gyümölcsöt hazudik a kiskosár.

Az arkangyal lándzsája / Jászó

Várossá nőtt a régi erdei tisztás,
kincses, dicső múltját csak a Várhegy óvja,
hozzásimul szelíden, lassún a Bódva,
és a vén kolostor falán csorog izzás.

Örökszép május

Már kék ablak az ég,
föld sem vár sokáig,
virágszáron nyakék
mutatja csodáit.
Szél szalad réteken,
mint vidám kiskamasz,

Anyák napi gondolatok

Ó, van-e nagyobb csodád, édes Istenem,
annál, mint mikor anya szül egy kisdedet:
fájdalomban, vérben, jajban adva életet,
majd meghallani az első sírást hirtelen,
és elhallgatnak a szavak,

Düllen balladája

Hegyek ölén él a város
szép Selmeccel határos
összenőttek egykor szépen
de nem ettek közös széken
Városrangját Mátyás adta
búját a sok török szablya

Arctól arcig

Fakul a lét, mint a közönyös falragasz.
Ahol nem ismernek, s te sem senkit,
vagy – nem vagy, a világnak egy és ugyanaz.
Kérdeznéd a kaput, miért van zárva,
boldogan csöngetnél, de néma,
talán cserélnek elemet néha,

Szalamandrák aranya

Selmecbánya, a bányászok földje
Nem legenda, volt itt valódi aranykor,
és nem csupán gyíkok hátán hagyta por,
írás említi, nem csupán szóbeszéd,
hogy pásztorok vették ennek jó neszét.

Tavaszi virág-szimfónia

Nyitányként kikandikált a hóvirág,
körüle hófödte még a jó világ,
szép szárölelő, zöld lepellevele
tavasz fehér tisztaságot fed vele.
Az első után ott a többi, gyorsan,

Húsvéti üzenet

Ne félj,
ha arcodon júdások csókja,
ma gyakran rányálazzák jókra,
nem harminc ezüst, csupán érdek,
bár mosta kezeit a vétek.
Lesz idő, hogy már nem fáj nagyon,

A király kincses ládikája / Újbánya

Madaras ölén szelíden egyesül
két kis patak vízével a nagy Garam
hol békén él őz, hiúz, sas, vadgalamb,
és a múlt békés emlékké nemesül.
A fekete galamb immár egyedül
csőrében már nem csillog semmi arany,

Atlantisz titkai

Talán legenda, talán mégis csak igaz,
titkát lepecsételte idő-viasz,
elnyelte Özönvíz vagy az óceán,
Poszeidónnal őrzi sok hableány.
Lehet, hogy tanmese, amit írt Platón,
de oly hitelesen, kornak bíztatón,

Márciusi episztola

Bátran lelkesedj fiatal Barátom,
legyen egy kis trikolor a kabáton,
tiszteleted attól még nem lesz nagyobb,
ha egész lobogót magadra szabod!



Archívum

Partnereink