Pődör György
Hétköznapi történet
A megtörtént dolgok ott válnak
egyre fájóbb emlékké,
ahol az emberek egymás mellett
kulcsra zárják magányukat.
S a szépnek hazudott nyár
Álmodozás
fákra hajtja fejét az est
már magányosul az árnyék
az öreg toronyóra rest
okát vesziti a szándék
okozat álmos s tétova
függni kell okától tudja
Bádoggalambok
Az utca túl van a nappal zaján,
lehunyt pillaként zörög a redőny.
Felhőfátylat von a hold, a vén kaján,
s az est eldől a páradús tetőn.
Giccses sóhajokról álmodoznak
az égre porosodó csillagok.
Bányató
A víz alatt rozsdás múlt, iszap-csend.
Felszín lassan tanulja, mi a rend.
Tükrében mosdanak, mint sirályok,
az idővel eltűnő hiányok.
Kéz faragta kőtömbök intenek.
Hiába! Nem kellenek senkinek.
Szeptember
A nyár az utolsó perceit
elúszó ökörnyálba fonja.
Semmit meg nem őriz, el sem rejt
a madárijesztők szezonja.
Levélfülek nélkül sárgulnak
a van Gogh-i napraforgók.
Tigrisszem
A Nap fényfogát a felhőkbe vájja,
szeme a hajnal bársony pupillája:
kerek, ábrándos, és semmi rés,
finomra csiszolt kaboson ébredés.
Vadász vagy, és zsákmány, semmi tévedés!
Intelem önmagunkhoz
Szívekben húzódik egy örök limes,
tikkasztó nyár is rejthet esőcsodát,
amit legenda mindig tovább hímez,
kvádok földjén így vagy idegen, nomád.
Titokoldó
Hajdan jöttek-mentek felhőkkel a dogmák,
színezték egyre-másra ősi mítoszok,
alakultak galaxisok és kis koszok,
s az elérhetetlent istenüknek mondták.
Szomjúság
Ha jönne, ha menne,
mindig kell egy zápor.
Szél hozná, a lenge
cseppcsók lesz a mámor.
Lapulevél ajkán
dédelget kis kortyot,
Akár a geodák
Ugye! Mennyire ismerős a téma:
felületesen ítélkezünk néha.
Látszat alapján már kész a vélemény,
azt hiszünk, amit látunk, s ennyi elég.
A természet még kövekben sem léha,
évmilliók türelme lehet példa
Belém haltál
Anyám emlékére-Anna napra
Nagy voltál még egykor nekem,
már csak visszafelé növök.
Annyi emlék bennem remeg,
veled ott maradt az örök.
Csillagokká kócolt ködök
között sétálgatsz fenn gyalog.
Függőség
a magukban gazok pázsittá nőnek
esőistent áld harmat-tiszta csókkal
sok lejáratott lett jó lábtörlőnek
hol szövi hálóját szorgalmas pókhad
égig löttyintett képernyő sem kókad
nappal éjjel fizetett hévvel lőnek
Ecsettalálkozások
(Egy kiállítás emlékére)
Órák napok évek egyre múlnak
reánk vetül az idő hatalma
Emlékek rakódnak régire újak
a horizont is minta szaladna
Szorítanád annak kis szegletét
Kispad illúziója
Hiába csábít a vágy, a kis ravasz,
a nagy hegyeken túl sincs örök tavasz.
Távolról zöldebbek tán a lankák,
a fészket amott is madarak rakják,
Onnét is messze van, ami messzi,
nagy a világ, el is lehet veszni!
Megalit
Kő épül kőre talán piramis
örökre törne egy-egy kis hamis
mások faragták lentről a csúcsig
értelmük lassan helyére csúszik
napra nap lapra lap egy sem hanyag
köztük estként lapul kötőanyag
Partnereink
