Pődör György
Hajnali eső után
Nem lehetne szebben:
őszi bokrok szemben,
nedves friss a reggel,
harmat fénysereggel.
Tudd, te döntesz!
Talán másként képzelted a jövőd,
szebbet, jobbat és szabadabbat,
ahol a múlt már soha nem csalhat,
s mindenkiért egyaránt működőt.
Amikor a hüvelykujj is fellázad
Egyszer megváltás lesz minden gyalázat,
s ripacskodó papagáj a keselyű.
Hiábavaló ott a vak alázat,
hol édesnek hazudod, mi keserű.
Reggeli talány
Indul a nap, akár az egyszeregy,
talán egy-két felhő még ingatag.
Hamvas szilvák kék égbe ringanak,
a hajnali pára is mennybe megy.
A félelem bolondjai
Elfogynak az égig érő, ősi fák,
cserjéken meg félelemként ül a köd.
Gyík – reményt takar a kő, a test kivár,
sok fürge lábat fóbia odaköt.
Tükörképed
a tanultságod még nem tanúság
mellbe vág ismeretlen tanulság
ha belekerülsz egy ócska kis körbe
Ócska vers
Ő! Aki azt hiszi, hogy Valaki
(vélve léte már nem is anyagi)
most innen máskor túl a nagy hegyen
fontos neki hogy mindig ott legyen
Ikerballada (Ikertestvérem, Miklós emlékére)
Vagyunk a kerti hintaágyon
kettesben, idő, s jómagam.
Lágyan, akár az inda, átfon
egyszer-voltba múló nyaram
Egy kopott faláda
Szerszámok, kulcsok rozsdamagánya.
Olajfoltos a kabátja háta.
Régi tárgyak kamrapolcon belül.
Sok emlék évek porával vegyül.
György-napi sétám
Kertem most az én Kappadókiám,
sárkányok helyett futnak itt gyíkok.
Ráérő időben sincs most hiány,
így kószál velem annyi szép titok.
Egyszervolt idők
Egyszervolt időkben
minden olyan szép volt,
ha cipőm kinőttem,
biztatott az égbolt.
Hildoceras
Múlnak a napok, évek, évmilliók.
Jóra rossz, a rosszra jó, mint lapra lap.
Hiába a szép, szeretet vagy harag,
netán elkövetni bűnt és hinni jót.
Meditáció
az idő száműzöttnek kis sziget
nem a hang gyenge az aki szót emel
nem ott és nem akkor mindig nagy teher
vereséggel majd a végén szembesül
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások