Talán legenda, talán mégis csak igaz,
titkát lepecsételte idő-viasz,
elnyelte Özönvíz vagy az óceán,
Poszeidónnal őrzi sok hableány.

Lehet, hogy tanmese, amit írt Platón,
de oly hitelesen, kornak bíztatón,
benne ősi közös nyelv, boldog világ,
melyről népek rebegtek örök imát.

Ősi piramisában a benti tűz
energiát ad, minden gonoszt kiűz,
hirdették aranykorában angyalok,
erejük drágakő, érzed, ha ragyog.

Talán utalhattak arra krónikák
békében szeretetben élt a világ
a lélek igazságos volt és nemes,
amiért élni és halni érdemes.

A múlandóság egy hatalmas rosta,
a régi mítoszt óceánja mosta,
a ma embere nem jut el odáig,
hogy higgye más dimenziók csodáit.

(Tizenkét mesterkristály legendája)

Megosztás

Tweet