Madaras ölén szelíden egyesül
két kis patak vízével a nagy Garam
hol békén él őz, hiúz, sas, vadgalamb,
és a múlt békés emlékké nemesül.
A fekete galamb immár egyedül
csőrében már nem csillog semmi arany,
lelkünkben itt jár Lajos király a Nagy,
s Madonna kisdedével is legbelül.
Elült az aranypor, oda sok bányász
felgyújtott tárna, itt sok emlék pányváz
múltat, mert ölt török, tatár meg pestis,
hullt hívő, hitetlen, hű és rebellis.
Elfogyott az ércmalmok kerékbére,
hát gondolkodj, emléke benned él-e?
(Tizenkét magyar bányaváros legendája)
Hozzászólások