Ne félj,
ha arcodon júdások csókja,
ma gyakran rányálazzák jókra,
nem harminc ezüst, csupán érdek,
bár mosta kezeit a vétek.
Lesz idő, hogy már nem fáj nagyon,
ha máskor nem, majd harmadnapon!
Ne félj,
sokakra ég rá itt a stigma,
Pilátus nem gondol a kínra,
ha szavazni kell, kire másra,
hát rámutatnak Barabásra.
Rájönnek, hogy fájhatott nagyon,
ha máskor nem, majd harmadnapon
Ne félj,
mindenkinek van keresztútja,
lesz-e kéz, ki a kendőt nyújtja,
váll, átvenni istene terhét?
Az élet több, mint hinni mernéd,
benned a jó, és más lesz nagyon,
ha máskor nem, majd harmadnapon
Ne félj,
megélni kell minden golgotát,
ettől válik hitté szent csodád.
Veled szenvedő sem mind lator,
hozzád térnek majd napnyugtakor.
Káröröm-bűnük sem fáj nagyon,
ha máskor nem, majd harmadnapon.
Ne félj,
lesz ecet majd, ha szomjúhozol,
s irigység mindig vádat kohol.
Még nem tudják, mit cselekszenek,
rongyaidra is kockát vetnek.
Megbocsátasz: ne fájjon nagyon,
se most, se majd sok harmadnapon.
Ne félj
azt Örökbe sebzi a lándzsa,
hogy hazug világát megváltsa,
aki igazában hinni mer,
bár győzelme soha nem siker,
Emberfia! Neked fáj nagyon,
rájössz, ha nem ma, harmadnapon!
Szóljon hozzá!