Vasi Ferenc Zoltán, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Vasi Ferenc Zoltán

Vasi Ferenc Zoltán írásai: 180
Vasi Ferenc Zoltán

Apa

Apa,
kondás-ősünk feltarisznyált
sóval, kenyérrel, varjú-tollal
– balról űzött s tűzött a Nap –
s bakacsizma-kolonccal nyakadban
a Tejút tájait végiggyalogoltad.

Pásztor

Felhőkre függesztett kertek
gyümölcs-szájukkal a Nyárról
énekelnek

Arcvonalak

Eltagadtad.
—————
A domb aligha
őrzi jobban
a gyomrában

Mítosztalanítás

esténként lesdelték:
alszol, kisbetegség?
gyógyulásod majd lész,
álmod ólmos bár még!

Vers az érinthetetlenről

Mondd, milyen csöndből
sarjadznak a torz virágok?
És milyen letépett szemhéjak
mögül figyeli őket az álom?

József álma Máriával

Szomorú Isten a hegyen
belátná régen a lehetetlent,
s most egy barlangmély koponya
a Teremtés hibáit szóba hozza

Kegyelmi víz

Sírnak a fák, a templomok,
hogy Isten egykor elhagyott.
Fekete kalapok emelnek rám –
Jobb napot!

Ág és gyümölcs

Kintről az álmot
bolondnak látod
Bentről a tetted
miért is tetted?

Fogantatás

A tengerből kipárlod az álmot,
beléízesül csontodba a Nap,
romlott városokra szabadítja
vérebeit az ajzó pitymallat, –
s a titok Fényre fakad.

Érintés

Ha a teremtett csend
a megszólítottságban
feldobog
az ösztön-park árnyék-fái
megremegnek
törzsükhöz ér a hold

Gyámügy – mint koporsógyár

A szegénység országos ügy. A pszichiátria is tömegeket tart fennhatósága alatt, de egyénileg – érdemben! – nem sokat segít. A farmakológia majd mindent megold.
Ismert a lakásmaffiázás is. Olybá tűnik, a pszichiátriai betegek – főként – könnyedén áldozatul esnek. Az állam – van egy rosszindulatú sejtésem –, a gondozással és a nemritkán huzamos kórházi tartózkodásokkal „eladósítja” a klienset, lelkiismereti szinten is, aki szegénysorsából kétségbeesetten „menekülve” a lakásmaffia hálójába kerül.

Hall

A kék gallyak hogy' hevernek
tested fáradt erdejében –
nem hallani szívzajlani
a nappali-süket tengert.

Vers a tökéletesről

Légy az Éden-fa tövében kéklő világ
amit erekből szőtt nekünk a pók:
e nyolc álmon bírt Okosság!

Szajha

Szegény, te, szegény!

Látom ezüstrókád
vérét csepegni szűz-
havon, ahogy menekül a
városból haza –
meglőtt-idegenül.

Önfeledten

A tegnap álmától részegen,
újfent csak neki
a kilöttyenő éjszakának.



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS