Vasi Ferenc Zoltán
Élményvers IX.
Az is érték, mi nem kell másnak.
Az sem bűn már, ha elkobozták
a nyomor kelléktárát és az oltárt.
Élményvers VIII.
A női lélek és a matéria.
Ellene nem tudsz tenni, hiába.
Hét leendő apa spermája
fulladt el a rekettyés tövében.
Élményvers VII.
Lilameleg és kékvérhideg.
A rendőr övén a bilincs.
Móka a medvével: mókusrokon,
a fajelméletben megtévedt.
Élményvers VI.
Boltok és polcok,
néhol porcelánbabák.
Az ember árulója emberének,
nem szégyen a nő, ha elhibázta,
nem bűn a férfi, ha leigázta.
Élményvers V.
Az alkonyi fák az isteneké.
A kentaur nimfákat olvas belé,
a kerub áldottságában megérleli.
Élményvers IV.
A költészet ugyan csak kísérlet,
a költőnek jó mindenkivel jóban lenni.
Ha a mester ráteszi a csengőt
tigrise nyakára, a nyáj szétszéled.
Élményvers III.
Belerepül a hiány a kékbe.
Kéjtelen kék ez, királykék.
Hófehérke megfogan a mesében:
meggyalázottságában fehér!
Élményvers II.
Érzelmeim kavalkádját
elkobozza a napsugár.
Emberiség! – öntelt vetemény.
A legerősebb fájdalom,
mikor csírát bont a reggel.
Élményvers I.
Angyal-kortyokból
tárul-e hattyúszárny? –
magasba emel, lebegtet,
véges-végtelen és
végtelenül védtelen,
de egésznek összeáll.
Árny-örökség – X.
Egy elhagyott kastélyban
egy elhagyott zongora.
Ütött-kopott, billeg lába,
hét húrja elszakadt.
Árny-örökség – IX.
Ha boncmester lennék, sem érthetném meg,
hol székel az emberben, mit léleknek neveznek.
Se a szívben, se a fejben, se a vesében,
se semmi szervben, de mindnek elegyében.
Árny-örökség – VIII.
Én vagyok a holdvilág,
Te pedig a napsugár.
Eláztattad arcomat,
inged szél száringatja.
Árny-örökség – VII.
Édesanyám, édes hazám!
Búbánatban csatakosan,
szilaj égi vágtájában
bokrosodott árva lovam:
Árny-örökség – VI.
Temetők, ti nyugodalmas kertek! –
nehéz-szagú kemény területek
árny-mosó esők utáni
felparcellált csend-övezetek.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások