Vasi Ferenc Zoltán írásai

Világegyetem Ura, szólni készülök,
bár fogságban a hangom –,
mozdulni igyekszem, és megrekedek –,
jelképekben szeretnék –,
s mégsem nyilvánulok.

Tenger zúgásából érted-e nyelvüket?
Semmi-azúr hullámok rendezik ajkuk.
Kagyló gondolatok közé hull le szavuk,
s hogy bölcsek ügye: Térdepelj csak a partra!

Atyám, égi honom hatalmas szálláscsinálója,
add, hogy méltó legyek, legalább önmagamhoz.

Eltűnik a nap, sötét van,
add vissza, Isten, az eget,
szárnyai nőttek a fáknak,
értő kezek nélkül szenvedek.

Naponta meggyötörsz,
naponta bántalak,
nővérem lehetnél
s lettél fiam anyja.

Világegyetem Ura, Apostoli Mátka,
Költők nagy Sorsfogoltja, Égből alászálltak
Ízzás-Fehér Rózsalángja,

Múltamból egy göröngyöt cipelgetek.
Elrejtem mélybe, nem búsítlak vele.

A magunk mögött hagyott házban
renddé növekedik a homály
terebélyes világ világa

Smaragd-jóság
Szentek homlokában a pillanat
A révész markában a hithajnalonta ide-oda

Ég alá törpülök
s torokhangon szólok
küszködöm a testtel
reszketek a csenddel