Fogjatok kézen! – vízen állni.
Könnyekkel maszatolt arcom kék,
sárga, – (bíbor?-talanságos).
Értsetek színeimre választ.
Hogy gondoltad, Feri bátyám,
testvérré fogadsz, aztán meghalod magad?
Hát tudd, álló napon keresztül bőgtem,
fájtam, elmunkátlanodtam.
Nagy forgalom volt a vízen,
holtak jártak a felszínen.
Bokáig fagyban: kolcsagok.
A szájban tenger-íz sóhajok.
Éltem még, ám elföldelt az alkony,
arcom megsérült, kiapadt a hangom,
pedig derék voltam, – lovagi hangon
énekeltem paradicsomi nyelven
az Esthajnalról…
Duruzsolt a levegő szemhéjamon,
cikázó szúrós pontok: darazsak.
Méz-sűrű üvegcsengőn a mellkas,
tar koponya szolgál a kaptárnak.
Égi ménes ereszkedik alá
a hegytetőn a városokra,
nyihogásuk fölveri az utcacsendet
– az alvók arcán eső permetez’.v
Amikor az atyai szellem
elhagyja a fiúi lelket,
zavaros szemekbe nézel –
lehet, hogy két flaska must.
szükség van növényre
orvos írja vényre,
váltsd ki patikában,
s ültesd be a kertbe.
Múló testedből szárnyas lovak
szülőszobáktól temetőkig
kürtök szavára száguldoznak,
s mit magunkból látni tudatsz: Kincs!
A borból áradnak hordalék-képek:
bokára csomózott csengettyűszó –
nők sétáltak a vizen,
a csónak homlokán könyörgések –
belerepít a villám a kékbe.
A korcsmáros beleájul a pultba
és jelentkezik,
hogy a számlát ő maga rendezi
a végső elszámoltatáskor.
A békés társadalmi átformálódás jeles ünnepe március 15-e. Elég hozzá, hogy közel van a szerelmesek napjához, a házasság hetéhez, a farsangon túl, a tavaszi napéjegyenlőséghez, a nagyböjt idején vagy közelében, tehát abszolúte megfelelne az úgymond rendszerváltás, vagyis a köztársaság kikiáltásának több indoka is lenne, s nem pedig október 23-a, ami vért, zendülést, rengeteg tragédiát hozott, elnyomást, kegyetlen halálos ítéleteket.