Vasi Ferenc Zoltán, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Vasi Ferenc Zoltán

Vasi Ferenc Zoltán írásai: 261
Vasi Ferenc Zoltán

Csak egy lépés a béke

Álmodjad vissza arcod a forrásba,
én várlak mélyén, kezemben rózsával.
Haragból raktál félelmes bástyákat,
s vívod ellenem értetlen csatádat.

Röpfohász

Mindenható Atyaisten! –
a bennem helyreálló
rend és harmónia
szeretet-hullámozzon végig
az egész Világegyetemen

Megbocsátásodért!

Ezt tudom nyújtani, szerelmem, –
egyre kevesebbet;
nem gürcölök, mégis emelkedem…

Félálom-mise

                               Kibontott
hajadnak csengőszavára
                térdre esnek a szarvasok
                      az ordas Hold is szelídül

Istenkeresésben

Átrezeg a csönden a hárs.
Szólaltat: Ostyafelmutatás.
Angyali őrzők szárnya alatt
tenger. Szembeszelek huzatában
kiönt az álmok Nílusa.

Megtérés-korban

A kiszellőztetett templomokban
lovat áldoznak
merthogy a Nap
ragyoghat

Isten csendje

A rózsa: Isten beszéde.
Szirmai: puha szótagok.
Virág-fején varázs csendül…
s pille is száll

Életöröm

A szemek, a szemek, mindig a szemek –
rózsafüzérből, arcvonásból,
a szemek szívből-veséből előtekintenek.

Corpus

Lógok a semmi  felett,
mélye-nincs két meredély
közt.

A megváltás előestéjén…

Mária, szenttűz,
liliomzápor,
József Isten-
csiholója…

A vér: aranyalma

A fényes Édenből
az anyák álmodják
a vér aranyalma
s testükbe fogadják

Mária

Szép neved halk ima.
S bár rám zárhatják vak
szívem kolostorát –
ablakán fény tör át…

Ezüsthídon

Mária éjpalástja a tó
József keresztje a hold
tegnapra rátolat a csillagmozdony
a völgyhídon szétszórt zsákból

Könnyedén

Minden arc: gitárhúr.
Ott szakad szájjá,
hol legszívből szól;
a gitártokban
térdel a Hold.

Énkörömben

Évszakokat, fákat rabolt magának,
s lovagoltatja térdén a beszéd,
felnyihog, zabolátlan kanca,
üveghold érti csak, mi történt.



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS