A szemek, a szemek, mindig a szemek –
rózsafüzérből, arcvonásból,
a szemek szívből-veséből előtekintenek.
Sejtjeink vallanak, nézz reám, nézzed csak –
az Isten engem így teremtett,
így szervezett, így éltet meg,
leplezetlen tegyek hitet:
ezt gondolom, ezt érezem –
örömökből-bánatokból egyberendezett.
Mutatom magam – Neked! Érdemes
jósággal lenned – az irány adott:
ég és föld szeles horizontján
dicsérem-üdvözlöm az áldott Napot.
Húsvét reggele van. Krisztus feltámadott!
(Jel, 2009. október)
Hozzászólások