Három éve lesz lassan, márciusban, hogy
elköltözött a fiam a kutyaunokákkal, de olykor
még ma is azon kapom magam, hogy kinézek
a szemétledobó ablakán, ami pont a
kutyafuttatóra néz, és őket keresem
a szememmel. Milánt, ahogy jellegzetes
sötét sárga színű dzsekijében, amit mindig a
sétához vett fel, lasztit dobál Benduskának,
és közben fél szemmel Babóra is figyel. Pedig
tudom, hogy rég máshol sétálnak és Babóca
már csak az égi kutyafuttatóban kaparja ki
magának az elásott finom falatokat. De az
emlékezés már csak ilyen, szabad utakon jár,
lelki szemeimmel láttatja velem azt a valóságot,
amely csak a múltban létezik, emlékképpé vált.
2024 01 24
Hozzászólások