Minden arc: gitárhúr.
Ott szakad szájjá,
hol legszívből szól;
a gitártokban
térdel a Hold.
Lámpaaranyban nesz-rózsa –
az emlékkönyv nyitja-csukja
Megannyi lezárt szempilla
a sorokat átalussza
Egy angyal térdepel a szivárványon;
virág burka a szív;
csodává tárul a kék,
mert kimosta az eső
szennyeseink
Én énekesrigóknak vagyok,
s nem varjaknak –
halandó dalnok.
Kikattintod arcod,
azzal írsz falevélre
kötetnyi vers
szájpiros ceruza
Egy rigó – világének.
A sasnak véres a torka –
borotvaverset költ ki
a mogorva.
(Tekintet, 2002/6. szám)
Hozzászólások