Legelső ajándék, mit kaptam,
egy bot s egy furulya.
Cifra volt a bot,
füstös a furulya.

A szomszédunk adta volt,
egy öreg pakulár.
Somfa volt a bot,
szilva a furulyám.

Bölcs szavakat is adott
a bot s a furulya
használatához
nekem a vén Duka;

„Az ember ott kezdődik,
és ott a pakulár,
ha jól fogja a botot,
s ha szépen furulyál.” –

És később se tellett
gazdagabb batyura.
Minden vagyonom ez volt:
egy bot s egy furulya.

Aztán fönnakadt egyszer
a bot egy almafán. –
Igy lett botom is egyben
szép, füstös furulyám.

Primul cadou, ce am primit
era un băţ şi un fluieraş.
Fluieraşul cu gust de fum,
iar băţul frumos sculptat.

Vecinul  care mi-a dat,
un bătrân cioban a fost.
Din prună era fluieraşul
iar băţul din lemn de corn.

Şi cuvinte înţelepte
langă băţ şi fluieraş,
cum le-oi folosi spuse
mie bătrânul Duca.

„Omul de-acolo purcede,
şi la fel şi un cioban,
dacă băţul ţine bine
şi dacă ştie a fluiera.”-

O boccea mult mai bogată
nici mai târziu n-am avut.
Toata averea mi-a fost:
doar băţul şi fluieraşul.

Apoi băţul meu  odată
s-a agăţat pe un măr,-
fluieraşul cu gust de fum
l-am folosit astfel ca băţ.