Csák Gyöngyi írásai

Szangvinikus természetem láttán
csendesíteni próbál, faragni
napi hírek hallatán egyre
növekvő indulatomon

Összébb ránt minket
a gondolat, meg a közelítő halál
förtelmes szaga

jaj a szerelemnek,
ha árulás kikezdi,
szavak,a hullafáradt
játékosok megpihennek

Erőnk a mozgásban rejlik.
Ellentéteink gyakran
diskurzusba csapnak.

Álmos világűr
rettegés pocsolyákba
merülő talpak.

Akartam lenni
szemgödrében csillanó
egyetlen könnycsepp.

Szeretni jönnek, nem sebeznek,
nézik szomorúan miként
túlzom el jelentőségét
a létem borzoló idegen szélnek

Logika
a tagadás tagadása
igazságot takar.

Vonaglik a mezőn száz meggyújtott kéve,
parázsmadár jajveszékel a forró levegőben,

siratja az erdő kidöntött fáit,
mint szívenlőtt fiaikat egykor nagyanyáink

Nyugalmam relatív,
vibrálnak kitörni készülő
aprócska vulkánjaim, bár
hatótávolságuk szinte semmi