Csák Gyöngyi írásai

Maradjon meg diszkrét bája,
legyen benne sok izgató, homályos részlet,
ne derüljön ki, a főhős megtorpan-e
vagy benyit az ajtón

Sorsunkat át-és elrendezik,
versengenek a fegyvergyárosok
meg a temetkezési vállalkozók,
kié lesz nagyobb a profit.

Logika
a tagadás tagadása
igazságot takar.

Feltételeit én szabom meg,
addig maradok,
amíg törvényei szerint
élhet a lélek

Ő volt
a legjobb,
a leghűségesebb,
kelekótyaságom elviselő,
szeszélyeimet megmosolygó

Nyitott tenyerén
sorsunk fellapozza,
az éden elfelejtett
képeire emlékeztet

Feloldódni még egyszer egy dalban,
kapaszkodni józanabb holnapba
látni virtustól kipirult sok arcot
pásztortűz-lobogást idéző ősi éjszakából,

Nem kellenek szómágiák,
remélve rangot kölcsönöz a versnek,
nem kell jutalomért lihegnie

Minden alkalmat megragadott
hogy foglalkozzak vele,
mennyit szidtam, hajtottam
most hiába marasztalnám