Indok
Hogy emlékeztessenek
az emberi küldetésre
vissza-visszakanyarodok
a tagadhatatlan hősi múltba
Hogy emlékeztessenek
az emberi küldetésre
vissza-visszakanyarodok
a tagadhatatlan hősi múltba
Elfáradtam a kívül
rideg homályában topogni,
a remény szikkadt penészes
kenyerét enni
Mostanában komorabb
hangsúlyra vált az érkező
gondolatzuhatag, más-más
fénytörésben gördülnek elő
a fogyó percek vékony falain
Ne hagyd hogy köd takarja a múlt
foszlányait megszáradni
agyam kíváncsi vásznán
Híres varázslatoknak
emléke sem marad,
megbünteti Isten
az érezni rest szíveket
A sötétedő égen
széles vörös csíkok;
vérmérgezéstől
pusztul el alkony.
Őrült szavakkal
komolyan játszani csak
bolondnak szabad.
Hogy emlékeztessenek
az emberi küldetésre
vissza-visszakanyarodok
a tagadhatatlan hősi múltba
Honfoglalásainkból kinőve
szövi az idő szemfedőnket,
rögök és férgek hogy lesik,
szánalmas testünket éhezik.
Hiába zsugorodik,
csoda helyén a seb
nem gyógyul be soha
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2024 | WordPress Theme by MH Themes