Hajnal Éva
apahang
a temetés reggelén felszaladt egy szem a harisnyámon
ez az egyetlen fekete harisnyám
le kellett szaladnom a sarki intimissimibe újért
Barackos gombóc
Burgonya fő, gyere hámozd, jó puha, tégy kicsi sót is,
várja a lisztes edény, ott pityeréd elalél.
Zúzva a péra a liszttel, tégy bele zsírt a tojással,
hullám
hullám ütöget görbülő idő moccan
könnyű kotyogás bőröm résein csepeg
szó suhog indul visszatér szitál
lépeget lebeg homlokom járatlan útjain
Ajándék
Kérem uram tudom hogy siet mégis kérem álljon meg egy pillanatra milyen csinos a nyakkendője kedves uram érdemes meghallgatnia nem fogja megbánni majd meglátja kérem tisztelettel nézze meg ezt a gyönyörű készletet ajándék igen sietek én is meglátja megéri hogy hazáig kísérem
Vissza az égbe
Petőcz Andrásnak
Nem vezet lépcső a hegyre.
Semmiféle lépcső.
Sem elképzelt, sem korhadt.
Egyszerűen nincs lépcső.
Cédula
A férfi az alvó lányt figyelte: finom ívű arcát, vállára omló fényes, barna haját, apró kezét, ami az ölében nyugvó nyitott könyvön pihent. – Akár egy Angyal – gondolta. – Épp, amilyen a lánya volt. Kint már sötét kabátba bújtak a fák és úgy rohantak el a kattogó sínek mellett.
Meghitt
Szél sustorog, már este van,
a veranda fényes virág.
Árnyék bujkál az udvaron,
kabátban lófrálnak a fák.
kikapcsolom
villognak a vakuk kattognak a gépek
hogy ne keverjenek össze másokkal minket*
a sajtó is izgatott
a hetedik sor közepén ülök
Eljött az én időm!
Második óta az ablak mellett ülök, a negyedik padban. Most épp matek óra van, már mindenki hulla. Kék, zöld, citromsárga és piros hulláink üveges tekintettel pásztázzák a táblát. Petibá elszántan magyarázza a tengelyes tükrözést. Ugyanazt a hülye pulcsit hordja már egy éve.
Glass Konferencia
Tisztelt Hallgatóim!
Glass Zénó vagyok, a barátaimnak Zéni. Hagyományainkhoz híven, immár ötödik alkalommal kerül megrendezésre szerény ötletem alapján – ezt a sajtó munkatársainak súgom – Glass Konferenciánk.
Mivé lett ez az ember…?
Mivé lett ez az ember…? Egy órája futottunk össze a sarki kávézó teraszán. A harmadik kávéját issza. Béléssel. Hevesen gesztikulál. Sorban szívja a cigiket. Lehet, hogy meg kéne mondanom végre, hogy indulok. Megyek, mert dolgom van. Megyek, mert halálosan fáraszt.
várlak
Sárának
már fél tíz van és senki se jön*
az ajtót kulcsra zártam
szűk homály lappang a házban
Igazi férfi kerestetik
Igazi férfiak már nem léteznek.
Férfiak, ti konditermek hősei! Izzadtan szuszogó izompólós robusztusok! Ti felpumpált álomlovagok, tetoválásokkal kidekorált büszke héroszok! Ti egyenruhás, egyenizmos, egyenfrizurás, ó, inkább egyenkopasz bajnokok!
Most csak úgy
elmennék melletted, nem kérdeznék semmit, csak érezni szeretném azt a teljes lényedből áradó férfi illatot, csak figyelnélek, mint egy kívülálló, aki egy filmet néz, de ő maga nem szereplője a filmnek, csak messziről figyelném, hogyan aprítod a fát az udvaron.
Nyolcsoros
Száznyolcvanhét betű ez a vers.
Ízlelgeted a sorokat.
Kifürkészhetetlen gléda a harmadik.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások