egy fényképemről
ez a régi fotó
a bátyámék lakásában készült 1988-ban
szerettem náluk
igazi otthonuk volt
rengeteg könyvvel
gőzölgő húslevessel
ez a régi fotó
a bátyámék lakásában készült 1988-ban
szerettem náluk
igazi otthonuk volt
rengeteg könyvvel
gőzölgő húslevessel
Kedves Attila!
Azt írod,
szeretnél gazdag lenni.
Hát, igen,
ez nem sokat változott, mind vágyakozunk!
Mi sem ettünk még libasültet, de semmi baj
Uram, védelmező ölelésedből kiengedtél.
Azt mondtad: felnőttem, repüljek magam.
Nem tudtam, hogy minden madár elköltözött már.
Nem készítettél föl erre.
Nélküled értelmetlen bolyongás.
nyílik
csukódik
vár
nyílik
csukódik
vár
Az én apukám felnőttnek született. Sohasem látszott a szemében a gyerekség. Nem is a gólya hozta, a gólyának túl gyenge a szárnya. Egyetlen gólya sem bírta volna el, hogyan is pottyanthatta volna a nagymama udvarába…
Nézd, kék lebeg kint – szótlan égi kút,
még szunnyadozva, lassan kortyolom,
mert szárnyavesztett, tépett sorsodon
fon csöndeket a néma mélabú.
semmi-csendben semmi-alma
semmi-asztal
lába barna
semmi-ágyon ül az álma
álma hátán absztrahálna
pucérsága pőre párna
amikor először találkoztunk
arról beszéltél
hogy a versírás elemi ösztön
első óránkon azt kérdezted tőlünk
mire jó a vers
a nagypapa mindig azt mondja
hogy a fény a belső zsebében lakik
épp a szíve fölött
ott
ahol a bibliája van
a nagymama ilyenkor csak mosolyog
Megsebzett házak közt érkezik a hajnal,
egyszerű ruhája halvány fényű kék.
Pislog egyet-kettőt, elhussan az angyal,
szárnya alá hull az éjszakai ég.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2024 | WordPress Theme by MH Themes