Hajnal Éva
József Attilának / …a Kedves Jocó miatt
Kedves Attila!
Azt írod,
szeretnél gazdag lenni.
Hát, igen,
ez nem sokat változott, mind vágyakozunk!
Mi sem ettünk még libasültet, de semmi baj
Szabadításért való könyörgés zsoltára / Ének grádicsokon
Uram, védelmező ölelésedből kiengedtél.
Azt mondtad: felnőttem, repüljek magam.
Nem tudtam, hogy minden madár elköltözött már.
Nem készítettél föl erre.
Nélküled értelmetlen bolyongás.
Ezért
Az én apukám felnőttnek született. Sohasem látszott a szemében a gyerekség. Nem is a gólya hozta, a gólyának túl gyenge a szárnya. Egyetlen gólya sem bírta volna el, hogyan is pottyanthatta volna a nagymama udvarába…
Néma / Fodor Gabi emlékére
Nézd, kék lebeg kint – szótlan égi kút,
még szunnyadozva, lassan kortyolom,
mert szárnyavesztett, tépett sorsodon
fon csöndeket a néma mélabú.
Három kis vers a semmiről
semmi-csendben semmi-alma
semmi-asztal
lába barna
semmi-ágyon ül az álma
álma hátán absztrahálna
pucérsága pőre párna
vagyunk / Petőcz Andrásnak
amikor először találkoztunk
arról beszéltél
hogy a versírás elemi ösztön
első óránkon azt kérdezted tőlünk
mire jó a vers
a fény
a nagypapa mindig azt mondja
hogy a fény a belső zsebében lakik
épp a szíve fölött
ott
ahol a bibliája van
a nagymama ilyenkor csak mosolyog
Hajnalos
Megsebzett házak közt érkezik a hajnal,
egyszerű ruhája halvány fényű kék.
Pislog egyet-kettőt, elhussan az angyal,
szárnya alá hull az éjszakai ég.
Vadnak születtünk / Fenyvesi Ottónak
Vadnak születtünk, őznek, szarvasnak, csodának,*
aztán megmondták, maradjunk veszteg!
Egyébként tudhatnánk már: minden csoda csak három napig tart!
Szótlan szonett
Már majdnem éjfél, vége lett a napnak,
s látod, virrad épp földünk másik felén,
a régi hangok torkodban ragadtak,
apró felhő int a messzeség egén.
Egyszavas versek / Weöres Sándornak
Harckoponya.
Bajheverő.
Bálverem.
Respaktál.
Csatasör.
Szalmagála.
Elmúlt
elmúlt a múlt elmúlt elmúlt elmúlt elmúlt elmúlt a múlt az ami elmúlt az ami nincs ami végleg elmúlt talán nem is vetted észre mert a nincs nem látszik mert végleg elmúlt hangok hangfoszlányok képek csupán de már nem látod nem hallod igazán mert elmúlt
fényes
két tenyeremben dúdol a tó
csobban a hűs az enyhet adó
selymein szellő játszizenész
játszizeném
játszizenéd
ráncaimon muzsikálni merész
Partnereink
