Hajnal Éva
verset ír az Isten
Petőcz Andrásnak
verset ír az Isten
élőbeszédszerű szabadverset körmöl
szereti a rímeket
de a ragrímektől egyenesen a hideg rázza
ebben hasonlít rád
Öt perc
Nem igaz, hogy órákon át bámultam volna
olajos tócsák színjátszó hártyáját!*
Nem tudom, miért mondtad ezt rólam.
Nem igaz.
Angyalok
Az Angyalok maradékot vacsoráznak.
Amikor már mindenki elaludt, kilopódznak a konyhába,
evés után csöndesen elmosogatnak.
Nem hagyják a szárítón az edényeket
Szemüveges Isten
Isten olyan közel van, mint a mennyezet.
Nem hiszem, hogy van arca,
bár sohasem lehet tudni.
Hat és fél éves koromban volt arca.*
Akkor úgy láttam, ősz hajú, szakállas férfi,
emlékszem
emlékszem az olajos padlóra ami koromfekete volt
és nagyon csúszott
vigyázni kellett minden lépésünkre amikor frissen kenték
Hivatalos a csoda
Az író, ihlet híján ma is korgó gyomorral ébredt. Ásítva lapozgatta az ingyenes újságot, gondolta, legalább híréhségét csillapítja, ha már reggelire nem telik. Olvasás közben elmosolyodott. Először finom cikornyák szaladtak szét a szája körül, majd fura kis nyikkanásokat hallatott.
a rue du chat-qui-pêche-en
pazar kilátás nem nyílik kis párizsi lakásod ablakából
ám karnyújtásnyira a szajna
a háttérben halk jacques brel szól
te újra költészetről beszélsz már alig vártuk
stollwerck
elemér bácsit
a sarki boltost
mindenki hülye zsidónak hívta csak mi nem
pipadohányt árult
olyan jó dohányillat volt nála
Madár
Sólyom József nyugalmazott pilóta a parkban reggelizett. Evés közben komoly elhatározásra jutott: bemegy a madárboltba. Rozika miatt nem vett eddig madarat. Néhai Sólyomné nem szívlelte sem az ezzel járó rendetlenséget, sem az ürülékszagot.
hajnal éva
hajnal éva kérem
mai nemecsek
néhány kisbetűben csaknem elesett
hajnal éva látom
kerti primula
Ajtó
René Magritte: La victoire című festményéről
Szerdán azt mondtad,
amikor legközelebb megérkezel, az ajtó előtt állsz majd és kopogtatsz.
Zörgetsz, így mondtad. És hogy az ajtót nekem kell megnyitnom.
Pygmalion-ciklus
A szobor elégedetlen Pygmalionnal,
hangot ad Huf Nágel István iránti titkos vágyódásának
Hát, nem tudom, mire gondoltál, amikor megalkottál engem.
Úgy szeretsz, ahogy vagyok, meg minden,
Vers a fogatlan farkasról
Vers a fogatlan farkasról, a bestéről, ki nem forró víztől lett kopasz, s mesél egy estjéről – Romhányi Józsefnek
olvastam népmesét a kopasz farkasról
róla ki alhastól összevarrva rogyaszt
véres
ha lehunyom a szemem az összes víz vérré válik körülöttem látom magam ahogy itt a fürdőkádban ülök vörös a fürdővíz vérben ülök ellep a vér bevörösödik a bőröm a szemem a hajam a körmeim de még a szempillám is és a törülköző is csupa vér amiben megtörülközöm
kűne dö pött elenűni / kárpit az éj aranyára
tékinölé me pökki dö rött
tin zsökilippö
tin zsökilittö
leppe de kéli höppi dő
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások