Postásy Csaba
A kivétel erősít
A Szentek köztünk élnek
Nem isznak és nem kefélnek
Szembeszéllel nem beszélnek
Ha keresztet vetsz, félrenéznek
Szombat este
Kékre festve – csak
Mert már a zöldet unom
A piros pucsít – De a pöcsöm sunyít
A lila ugyan szép szín lenne
Bandzsa szerelem
Akármerre nézek, mindenünnen
A fáradt fák mögül, a puha égből
Zölden gyöngyező szemeidből
Furcsa fény dől, felém vagy előlem
Úgy szeretlek
Mint virág a Napot, föld az esőt
Mint kandúr a kiscicát, légy a légypapírt
Kalapács a szeget, mint régész a méhészt
Vak a töltényt, pénztáros az aprópénzt
A vágy villamosa
A vaksi éjben robogsz
Látni se véled – merre, miért
S mit remélsz?
Egy úton álló kifoszt, szíved dohog
Határeset vagyok
Nekem szókincsem minden vagyonom
Fösvény módon őrzöm
Hisz ez az otthonom
Szülőföldem s Hazám
Anyámtól kaptam,
Patent pending
Találd fel magad! – mondták sokan, sokszor
Rendben – Pár éve megtettem
S megpróbáltam levédetni DNS-emet
Mint egy forradalmian új találmányt
Éhség
Kaszinótojás a lábaid közt
Felfaljuk egymást vadul
Hűlt helyünkön másnap
Egy csóró rigó hegedül
Halotti beszéd
Majd ha majd a Föld gyomrában
Hangyák eszik a lépem
Fellegekbe fúlt szemeimből
Utolsó pillantásom – egy csepp méz
Madárdal
Míg halványan körbeleng
Illatod uszálya, s csókod még
Ott csacsog valahol a szám zugában
Jöhet bármily seregély nősereg
Coincideus
A véletlenek sorozata kellett
Hogy Te megszülessél
Téged nem az anyag akart
Hanem a Teremtő Lélek
Légy hát hálás az Égnek
El condor pasa
Meztelenül születtem
Esztelenül éltem
Szemtelenül köszönt rám a halál
Nesztelenül mentem el
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások