Postásy Csaba, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Postásy Csaba

Postásy Csaba írásai: 158
Postásy Csaba

Felhőtlenül

Ha én felhő lehetnék
Úsznék az égen
A nap és madarak
Közötti réten
Ám földhöz ragadtan születtem

Semmiség

Ma már mindenki verset ír
Nyerset, betegeset
Nyálasat, gügyögőt
Émelygően nárcisztikus
Hagymán pirított agyvelőt

Vallomás

Előttem, köröttem
Bennem fénylett
Gyöngy ízű
Meztelen tested
De te nagykabátban
Bújtattad a lelked

Álomtár   

A Szerelem egy balga álom
Randa játék az avarban
Hangya jár kanosszát
Zagyva agyadban
Hold dobog keményen

A reggel

Ha tavasszal jő egy madár
S kopog az ablakon
Ne légy mérges
Csak a fészkéhez keres
Valami száraz ágat

Húsvétkem

A nap süt, én sülök
A tavalyi avarral
Nyársukra tűzve
Menekülnek a sünök

Postmodern

Ha nem lenne Isten
Lenne benne ember
Itt a Földön
Aki úgy gondolja
Nélküle a tyúk sem tojna

Sebhelyek

A fájdalomnak is van íze
Mikor csontjaidban bizsereg
A gyötrelem gyönyöre
Váj beléd fűszeres mámort

Életem bére

Születtem Anno
Hazámban, egy üregben
Apám Rákosi, Anyám Ratkó mutti
A Mesés ötvenes évek
Föld alatt repültek a Denevérek

Tánc

Ha már nincs semmi
Nincs zene
Nincs ölelés
A föld sem szül fát
Bogár sem lát

Mélabú

Néha azért
Elfogynak az Álmok
Néha azért én is
Két lábbal
A földön járok

Curicculum vitae

Kincsesbánya voltam – Még régen
Kihordták minden aranyam – Míg éltem
Maradtam egy üreg – Holtan, szótlan
Minta érték nélkül

Vállamra könyökölt a tavasz

Hó már csak piszkosan, báván
Zöld dombok alján, árván
Mereszti szemét a tél
Hideg napok, fagyos havak

Nőidő

Az Idő persze nekünk dolgozik
Csak kicsit sokat kér érte
Na meg bizony néha
Lopja a napot a léha

A hóhányó

Egész életemben
Bort ittam és vizet prédikáltam
Egy pocsolyában tocsogtam lucskosan
Locsogtam hosszasan Blaszfém Istenekkel



Archívum

Hirdetés