Postásy Csaba
Till the end of time
…Mint
Madárnak az ég
Égnek a sűrű kék
Kéknek a tenger
Tengernek a hullám
Hullámnak a hajó
The Wonder & Fool
Néha bizony a bolond Hold
Eltakarja a csodás Napot
S áhítatos sötétség hull a
Kedvetlenül magában morgó
Atombombával forgó Földre
De ez ugyan kit érdekel
Lételemem lettél
Mint tengernek a szél
S a hullámok meséje
Földnek az ég kékje
S mag az új reménybe
Bús fénynek az árnyék
Szomorú szónak a dal
Rongyos idő
Kilyukadt a feslett múlt
Stoppoljuk a festett jövőt
Elfolytak varázs álmaink
Elfogytak dicső vágyaink
Kék ébredés
A sötétség megriadt
Nem látott több rút bút
A bánat árnyéka is elbújt
Álmaimban felfénylett
A hajnal csalfa csillaga
Az ígéret ingoványos földje
Pusztulj, világ!
Te elszeretted a kedvesem
Én elraboltam a gyermeked
Te felgyújtottad a házamat
Én megvédtem a hazám
Ropognak a kéjsóvár fegyverek
Puskaporos szívekbe tüzelünk
Kócos éj
Megszökött a fény
A tenger fellegekkel
Kéjesen egybe kél
Meghaltak a rigók
Denevérek isszák
Az ébredő reményt
A nagy utazás
Lelked színes szirmain
Szíved kies zugaiban
Szaladnak buta szavaim
Búgnak buja álmaim
Kalandra kelnek félve
Virtuóz ujjaim már élve
Teliholdkór
Nézem a sötét éji eget
Alusznak a csillagok
Ám egy kecses fény integet
A Hold néz le rám jókor
Azt üzeni, látom a szemed
Amit egymásra vetettünk
Gazella mese
A réten láttam meg
Gyönyörű tomporát
Szárnyaló álmait
A szépséget legelte
S a napfényt itta
Ám ő is megpillantott
Valeriánám
Ábrándos combjaid látva
Szemgolyóim tátva
Kéjes ájulás határán
Mézízű Vadvirágom
Elköltözöm egy festett
Feslett gyönyör illatú
Vágyalom
Szeretnék újra szeretni
Fájdalmasan, gyötört
Gyűrött lepedővégeken
Dübörgő testemből
Szeretném, ha gyengéden
Kivésnéd a szívemet
Búcsúlevél
A nyárnak vége
A levelek már félnek
Esőt ittak eddig
Csak a napért éltek
S most lassan –
Bizony halnak
A nagy kérdés
Amíg élek, tudom
Hogy meghalok egyszer
De vajon ha meghaltam
Akár százezerszer –
Tudni fogom-e valaha
Hogy éltem-e
Partnereink
