Postásy Csaba
Fáradt az éj
…Lopják a napot
A tohonya csillagok
A Nap is holt, részegen
Horkol az álmos Föld alatt
Reszket a Hold a tó vizén
Másnapos halak verik
Mandulaszem
Csak egy puha pillantás
A zörgő, fáradt időben
Szertelen szerelmünk
Kóbor illata a kék csend
Örökkön ölelő tengerében
Érintésed sajgó gyönyöre
Fényt kaptam…
…Mikor megszülettem
Tán túl korán hívtak elő
Meleg ölből a rideg sötétbe
Egy igaz gaz a lőtt sebtől
Vérző királyi vár tövében
Mi is lőttünk csúzlival verébre
Macsóhímzés
Járok – S kelek
Camparit lehellek
Armani a ruhám
Diorban a babám
A Gucci már uncsi
A puncs még fincsi
Húsvétkem
Keresztem a Szerelem
Én magam ácsoltam
Puncius Hiátus alatt
Néha léhán feltámadok
Böjtölök, majd flörtölök
Élveteg pácolt húsokkal
Mert ugye…
…Lehettem volna tűzoltó
Kalauzt megváltó vasutas
Piromániás parkoló ellenőr
Tökfőzelék tükörtojással
Napfelkelte, idegbeteg eső
Visszaeső tömeggyilkos
Vészbejárat
Menekülni soha nem késő
Égő házból, süllyedő hajóról
Megtanulhatsz az árral úszni
Tűzmadárral szembeszállni
Sorsodat megírták már okosok
Ám-bátor légy, könnyen lehet
Megérintettelek
Egy Kósza Kék Éjben
Testem a Testedben
Zajtalanul Zakatolt
A Gyönyör Őreként
Vigyázta Ősz Vágyaink
Szerelmem – A Világ –
Madárlátta álom
Részegen érkezett a tavasz
Koszos, rongyos ruhában
A frigid, homeless téllel ivott
Hosszú, becstelen éjeken át
Bús szelekkel szeretkezett
Unottan lopva a lusta időt
Halotti beszéd 2.0
Nem hiszek a halálban
A halál az élők találmánya
Tán a sumákoló holtaknak
Volna inkább oka aggódni
Hogy hirtelen felélednek
Az a hülye idő újra indul
Csak a nő
Tud szülni vért
Tékozló vihart
Tomboló vágyat
Csak a nő tud
Unottan eldobni
S egy bokor alján
A vágy ágya
Mint sötét éj a pirkadatot
Vak koldus az aprópénzt
Hajótörött a törött hajót
Fecskefark a macskaalmot
Holdvilág az ébredő álmot
Úgy vágyom – hajnal hasad
Happy Hippi
Kóboroltam fél világon át
Szaladtam harmatos fűhöz
Kérges, odvas fához
Üvöltve faltam a gyönyört
Csiklandoztam a hegyeket
Meghágtam a buja völgyeket
A mélység őre
Beszippantott vak örvényed
Elkapott egy veszett őslényt
Menthetetlen merülés a
Mélykéken zubogó éjbe
Izzó, tárkonyos mámor
Hámozott Ámor ömlik
Vakablak
Házad falán festett nyílás
Züllött világra, feslett flótás
Mégis belesett álcád mögé
Vak álmainak egy Látó mása
Vágyainak Áldomása festett
Boldogságot zord napjaidra
Partnereink
