Postásy Csaba, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Postásy Csaba

Postásy Csaba írásai: 312
Postásy Csaba

Mandulaszem

Csak egy puha pillantás
A zörgő, fáradt időben
Szertelen szerelmünk
Kóbor illata a kék csend
Örökkön ölelő tengerében
Érintésed sajgó gyönyöre

Fényt kaptam…

…Mikor megszülettem
Tán túl korán hívtak elő
Meleg ölből a rideg sötétbe
Egy igaz gaz a lőtt sebtől
Vérző királyi vár tövében
Mi is lőttünk csúzlival verébre

Macsóhímzés

Járok – S kelek
Camparit lehellek
Armani a ruhám
Diorban a babám
A Gucci már uncsi
A puncs még fincsi

Húsvétkem

Keresztem a Szerelem
Én magam ácsoltam
Puncius Hiátus alatt
Néha léhán feltámadok
Böjtölök, majd flörtölök
Élveteg pácolt húsokkal

Mert ugye…

…Lehettem volna tűzoltó
Kalauzt megváltó vasutas
Piromániás parkoló ellenőr
Tökfőzelék tükörtojással
Napfelkelte, idegbeteg eső
Visszaeső tömeggyilkos

Vészbejárat

Menekülni soha nem késő
Égő házból, süllyedő hajóról
Megtanulhatsz az árral úszni
Tűzmadárral szembeszállni
Sorsodat megírták már okosok
Ám-bátor légy, könnyen lehet

Megérintettelek

Egy Kósza Kék Éjben
Testem a Testedben
Zajtalanul Zakatolt
A Gyönyör Őreként
Vigyázta Ősz Vágyaink
Szerelmem – A Világ –

Madárlátta álom

Részegen érkezett a tavasz
Koszos, rongyos ruhában
A frigid, homeless téllel ivott
Hosszú, becstelen éjeken át
Bús szelekkel szeretkezett
Unottan lopva a lusta időt

Halotti beszéd 2.0

Nem hiszek a halálban
A halál az élők találmánya
Tán a sumákoló holtaknak
Volna inkább oka aggódni
Hogy hirtelen felélednek
Az a hülye idő újra indul

Csak a nő

Tud szülni vért
Tékozló vihart
Tomboló vágyat
Csak a nő tud
Unottan eldobni
S egy bokor alján

A vágy ágya

Mint sötét éj a pirkadatot
Vak koldus az aprópénzt
Hajótörött a törött hajót
Fecskefark a macskaalmot
Holdvilág az ébredő álmot
Úgy vágyom – hajnal hasad

Happy Hippi

Kóboroltam fél világon át
Szaladtam harmatos fűhöz
Kérges, odvas fához
Üvöltve faltam a gyönyört
Csiklandoztam a hegyeket
Meghágtam a buja völgyeket  

A mélység őre

Beszippantott vak örvényed
Elkapott egy veszett őslényt
Menthetetlen merülés a
Mélykéken zubogó éjbe
Izzó, tárkonyos mámor
Hámozott Ámor ömlik

Vakablak

Házad falán festett nyílás
Züllött világra, feslett flótás
Mégis belesett álcád mögé
Vak álmainak egy Látó mása
Vágyainak Áldomása festett
Boldogságot zord napjaidra

Földrengés

Remegni kezdett a levegő
Baljós zajba zuhant a csend
Fejünkre estek a madárdalok
Betépett halak repkedtek
A sötéten suttogó égen
Hullámozni kezdtek a hegyek



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS