Postásy Csaba írásai

El kell tudnod temetni a Múltat
Mert a Múlt sírján mindig Nő –
Egy Nő – A Százszorszép Virág
Femme Fatale, az Évelő Jövendő

Mennyei lebegés
Az Anyaméh bolyhos űrjében
A végtelen boldogság bűne
Az Én-nyi Paradicsomból
Vérlucskos kiűzetésem által nyert
Fülsiketítő feloldozást

Egyesített kettőspont
Méhlepénybe mártott tengerisün
Szingalézpuding
Vonatfüttykrémleves csiperkével
Másnapos pattanások felett az ég
Zugröhejpatika nyitvatartási rend

…Állítólag a jeles április elseje
De hát én mindig is a bolondod
Voltam-vagyok-leszek, még ha
Kinövöm is vénülő gyerekkorom
A Bolondok Papja leszek, sör ízű
Nyalókával és Rövidnadrágban

…Vajh, milyen legyen, ábrándozó
Mámoros felhők felett sétafirkáló
Vagy inkább kemény, falhoz vágó
Mindent, mindenkit durván alázó
Brutálisan alpári, mocskos szájú

…Hallatnak a tenger hullámai
S én egy pass-partout jeggyel
Szörfözöm pazarló testeden
Hegyet mászok a világrengető
Botticellivel álmodott kebleken

A Korunk csupaszon csobogva
Nesztelenül suhan el mellettünk
Ifjúságunk már csak röpke álom
Lomnyi boldogság, lomha mámor
Megsebzett évek, sebesen tűnő

NEM
Egyszerűen szeretlek
– HANEM –
Szerfölött – Szertelenül

Istenkém, nincs egyéb kérésem
Csak hogy Kedvesem szeressen
Ameddig a Föld forog, a Nap süt
S madárdallal ébred a Tavaszunk
Kacsalábon forognak az álmaink
Távoli, eszmélő Univerzumokba

Hiába füstölög, égő már
Húzza hát el a síkos csíkot
Nem féltem a Téltemet Én
Téltemet Te egy TéltemetŐ
Retteg már ez a kurva hideg
Behúzódik rideg álmainkba