Postásy Csaba, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Postásy Csaba

Postásy Csaba írásai: 194
Postásy Csaba

Lehettem volna…

…Kő egy hegy tetején
Parlagfű egy ápolt kert ölén
Vagy egy macska hulla
Az óceán közepén
Nyáron hulló hó
Napfelkelte az éj peremén

Sic transit gloria tempus

Megrepedt az Idő
Visszafelé folyik a Jövő
S bár a súlya lefelé húzza
Elpárolog –
Egy lebegő

Tán

…Egy mosoly, amit adtam
Tán egy buta gondolat
Amely elrepül
Ha már én nem leszek
Tán tudtam szeretni
Szívből, igazán

Dance

A Tánc maga a fiatalság
A Ránc pedig maga
A felvarrt idő
De ha a Tánc véget ér
A Ránc még él veled
S együtt múltok el –

Szerelem

Vajon mi?
Talán egy érzelem
Vagy hiánya annak
Ami Nincs
Pedig lehet, egy ajándék
Amit csak egyszer kapsz

Álnyom

Volt egy fura álmom
Nem voltam más
Csak egy lábnyom
Ifjúságom homokjában
Fújt a szél, a tenger
Habja elöntötte

Tél

Hideg az ágyam
Hideg a párnám
Hideg az álmom
Fázik a vágyam
Pedig együtt égett
Bíbor ízű tűzgolyó

Exitus

Csak magamnak köszönhetem
Hogy ÉNÜLÖK szüntelen
A győzelem jele nélkül
Hull belőlem az értelem
Hősi halált halt neuronjaim –
Sírhantjukra kopjafát állítok

Az utolsó bölcselet

Az élet jutalomjáték
A természet megajándékozta
Magát Veled
S ha néha úgy érzed
Átkozott a Világ
S benne léted kiált

Hal-álom

Az élet csak egy álom
Vagy egy porló lábnyom
Egy mennyei tengerpart
Csiklandós homokjában
Ám ha jő a jövő
A gőgös dagály

A szerelem

Nem tudjuk, mi az
Csak egy érzés
Vagy az érzelem Maga
Vagy csak hiánya annak
Ha Ő nem lenne
Örök rejtély

Est Pesten / Hajdanán

Fúj a szél
És hull a ló
Nyomában a citrom
Verebek eledele
Bogarak menhelye
Hempereg benne

Blues

Kidugtam fejem
A szédülten robogó
Földgolyóm ablakán
A napszél simogatta
Vénülő szemem
Haldokló csillagok

Ó, szeress

Itt az Ószeres
Használt ruhát
Cipőt veszek
Zsákomban viszem
Messzi ködbe
A fáradt lelkeket

Piroslámpás nejed

Ha betévedtél egyszer
Agyad vesztetted kétszer
Vettél volna szerelmet
Gubancos öleléssel
Másnapos hányással
Muskátlid ölén



Archívum

Hozzászólások

DISQUS