Postásy Csaba | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Postásy Csaba

Postásy Csaba írásai: 129
Postásy Csaba

A kivétel erősít

A Szentek köztünk élnek
Nem isznak és nem kefélnek
Szembeszéllel nem beszélnek
Ha keresztet vetsz, félrenéznek

Szombat este

Kékre festve – csak
Mert már a zöldet unom
A piros pucsít – De a pöcsöm sunyít
A lila ugyan szép szín lenne

Bandzsa szerelem

Akármerre nézek, mindenünnen
A fáradt fák mögül, a puha égből
Zölden gyöngyező szemeidből
Furcsa fény dől, felém vagy előlem

Úgy szeretlek

Mint virág a Napot, föld az esőt
Mint kandúr a kiscicát, légy a légypapírt
Kalapács a szeget, mint régész a méhészt
Vak a töltényt, pénztáros az aprópénzt

A vágy villamosa

  A vaksi éjben robogsz
Látni se véled – merre, miért
S mit remélsz?
Egy úton álló kifoszt, szíved dohog

Határeset vagyok

Nekem szókincsem minden vagyonom
Fösvény módon őrzöm
Hisz ez az otthonom
Szülőföldem s Hazám
Anyámtól kaptam,

Patent pending

Találd fel magad! – mondták sokan, sokszor
Rendben – Pár éve megtettem
S megpróbáltam levédetni DNS-emet
Mint egy forradalmian új találmányt

Hullahopp

A Tegnap – Saját élete árán
Megszülte a Mai Napot
Ám a kisded feleslegesen lopta napot

Éhség

Kaszinótojás a lábaid közt
Felfaljuk egymást vadul
Hűlt helyünkön másnap
Egy csóró rigó hegedül

Halotti beszéd

Majd ha majd a Föld gyomrában
Hangyák eszik a lépem
Fellegekbe fúlt szemeimből
Utolsó pillantásom – egy csepp méz

Madárdal

Míg halványan körbeleng
Illatod uszálya, s csókod még
Ott csacsog valahol a szám zugában
Jöhet bármily seregély nősereg

Kísérleti fizika

Csak egy kis szívességre
Kértem a Mátkám
S Gravitációs Hullám
Rögtön feléledt

Coincideus

A véletlenek sorozata kellett
Hogy Te megszülessél
Téged nem az anyag akart
Hanem a Teremtő Lélek
Légy hát hálás az Égnek

El condor pasa

Meztelenül születtem
Esztelenül éltem
Szemtelenül köszönt rám a halál
Nesztelenül mentem el

Létcsapó

Az Élet nem Létkérdés
Csak egy buta, felesleges Létforma
Ahogy a Halál sem más



Archívum

Hirdetés