HALOTTI BESZÉD 2.0
Nem hiszek a halálban
A halál az élők találmánya
Tán a sumákoló holtaknak
Volna inkább oka aggódni
Hogy hirtelen felélednek
Az a hülye idő újra indul
S kezdhetik újra rettegni
A hirtelen őszülő éveket
Vajon a virág tudja-e
Hogy elhervad egyszer?
A lelkemet a semmi küldte
De soha semmi nem vész el
Ám ha egyszer jön egy vészjel
S ép ésszel épp meghalok
Köldököm nyalogatják majd
Velejéig romlott angyalok
És Istenemre, annyit ihatok
Amennyit csak akarok
Másnapos soha nem leszek
Egy cseppnyi zakatoló élet
Pillantásnyi része voltam
Most a pezsgő túlvilágban
Holtan is bigottan híve –
Örökre hullarészeg maradok
Hozzászólások