A MÉLYSÉG ŐRE
Beszippantott vak örvényed
Elkapott egy veszett őslényt
Menthetetlen merülés a
Mélykéken zubogó éjbe
Izzó, tárkonyos mámor
Hámozott Ámor ömlik
Idült pőre sejtjeinkbe
Lyukas vödörből
Szürcsöljük a gyönyört
Fuldoklunk egymás levében
Mélységünk ejtett rabul
Esztelenül zabáljuk – Vadul
Fortyogó szerelemlevesünk
Kifőztük magunknak
Élvezzük csilingelő ízét
Zamata nyelvünkben él
Mi éleztük, mi nemzettük
Őrizzük a mélyt – A miénk!
Hozzászólások